Egy ismerősöm beszélgetett egy idős hölggyel, majd a beszélgetés végén a következőképpen köszönt a férfi: "Aztán vigyázzon magára, Mariska néni!"Mire ő azt mondta a tolószékében ülve, hogy korábban kellett volna azt elkezdeni. Tényleg szerencsés, akinek lehetősége volt gyerekkorától a testmozgásra, de tudjuk, hogy sokan erre nem találtak módot. Bármilyen korban elkezdhető az "edzés", a test minden életkorban alakítható. Megtapasztalhatjuk, hogy milyen alkalmazkodási készség rejlik a szervezetünkben.
Amennyiben megfelelően terheljük magunkat, egy sor kellemes változást tapasztalhatunk:
- jobban fogunk aludni,
- az izom egyre feszesebbé válik, erősebbek leszünk,
- könnyebben fellépkedünk a lépcsőn,
- hamarabb utolérjük az unokát,
- hatékonyabban ver a szív, jobb a vérnyomásunk, stabilabb az idegrendszer,
- hamarabb megszabadulunk a stressztől,
- leolvadnak az energiaraktárak, fogy a zsír.
Az életkor előrehaladtával már egyre jobban foglalkoztatja az embert, hogy meg tudja-e valósítani, amiért a világra jött; és mindezt milyen közérzettel. A test hálásan visszajelzi a törődést. Amennyiben elhatározzuk, hogy mostantól komolyan vesszük, úgy a következők fontosak:
- önmagunk tisztelete, hogy energiát szánjunk rá,
- ügyes szervezés, hogy munka, család, háztartás mellett is jusson rá idő,
- a kedvünkre való mozgás kiválasztása: ennek érdekében legyünk bátrak, hiszen valami új kezdődik az életünkben
- keressük a mozgásban az örömöt,
- engedjük meg magunknak, hogy hibázzunk a mozgástanulásnál,
- olyan oktatót keressünk, aki szimpatikus, és akinek nem csupán szaktudását értékeljük,
- ne csüggedjünk, ha nem lelünk társra, aki velünk tartana - talán épp sportolás közben ismerkedünk meg vele.
Nagyon szép emlékem, amikor az uszodában egy 90 éves nénivel találkoztam, akivel többször összeúsztunk a medence végén. Bordó úszósapkájához bordó vízálló rúzst használt. Elmesélte két hossz között: mindig szakított időt arra, hogy hetente legalább háromszor sportoljon. Most látja, milyen jó, hogy nem dohányzott, vigyázott magára, mert még mindig aktív életet él. Élvezi, ahogy mozog a karja, lába, még tud kirándulni, még hasznos a környezetének.
Egyik kedvenc tanárom, Csillag Béla mondta, hogy az ülve száguldás korát éljük. Azt gondoltuk, hogy jó kímélet a lift, az autó, és minden kényelmi berendezés, ami felment a fizikai munka alól. De a testnek hiányzik a mozgásinger, az éltető, kellő számú mozdulat. A városi lét sem segíti a természetes mozgásokat. Marad a sport mint fizikai munka, a modern ember különös műfajú mozgása, hogy a test teherbíró maradjon, és szolgáljon bennünket.
Munkámból adódóan sok idős emberrel találkoztam. A kedvencem az a 80 éves néni, aki egyik órámra nem hozott tornafelszerelést, s megkérdezte, hogy bejöhet-e kombinéban a terembe. Ezt követően elkápráztatta a társaságot a piros pipacsos alsóruhájával, buggyos, csipkés bugyijával, feszes combjaival. A néni kacagott, pörgött a rögtönzött divatbemutatón, és látszott, szereti a testét, az pedig örömmel, fiatalossággal jutalmazta őt ezért.