Családi életciklusok
A családszociológiai irányzatok egyike a fejlődésszempontú megközelítés. Az elmélet kidolgozása Reuben Hill és munkatársai nevéhez fűződik. Alapgondolatuk, hogy a család nem változatlan, azonos jellemzőkkel bíró rendszer, hanem a mindenkori demográfiai változásoknak megfelelően egymás után következő fázisok működése alapján írható le. Ilyen demográfiai történések a gyermekszülés, a gyermekek növekedése, a szülők öregedése. Ezeket a demográfiailag meghatározott szakaszokat családi életciklusoknak nevezik. A családi életciklus nyolc szakaszát különböztetik meg. Ezek a következők: az újonnan házas pár családja, a csecsemős család, a bölcsődés-óvodás korú gyermekes család, a serdülő gyermekes család, a felnövekedett gyermeket kibocsátó család, a magukra maradt, de még aktív szülők családja és végül az inaktív, öreg házaspár családja.
Mit mond a szerepelmélet?
A köznyelvben, ha a szerepről gondolkodunk, elsősorban a színházi szerep, a tettetett, "megjátszott" viselkedés jut eszünkbe. A tudományos megközelítés mást mond. A szerepek olyan viselkedési formák, melyek beépülnek személyiségünkbe, ugyanakkor csak akkor van jelentőségük, ha a másikra, a másokra vonatkoztatott cselekvés alapján értelmezzük. A szerepviselkedés ugyanis egyszerre az egyén sajátja, ugyanakkor a kisebb nagyobb közösségbe, végső soron a társadalom egészébe való bekapcsolódás módja. A szerep - Pilinszky János szép kifejezésével élve - híd a magány és a találkozás között.
Családon belüli szerepek
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Sokféle szerepfelosztást ismerünk. Ezek közül az egyik, a Banton, amerikai szociálpszichológus által kidolgozott rendszer azt veszi alapul, hogy mennyire átfogóak a különféle szerepek az egyén élete szempontjából. Az egész életen át betöltött szerepeket, melyek az egyén minden más szerepére is kihatnak, pervaziv szerepeknek nevezi, ezek a nemi és életkori, vagy generációs szerepek. Másik csoport a családon belüli, a családi munkamegosztásban elfoglalt szerepek, melyek érinthetik a szűkebb és tágabb családot, rokonságot. A legfontosabbak a szülő, házastárs, nagyszülő, gyermek, testvér szerepek szűkebben, valamint a tágabb rokonsági szerepek, mint például unokatestvérek, sógorok, sógornők, nagybácsik, nagynénik. A családi szerepek nem függetlenek a családi életciklusoktól, időlegesek, vagyis nem átfogóak az egyén egész élete szempontjából, de esélyünk van rá, hogy előbb, vagy utóbb sor kerül betöltésükre, vagyis kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy a családunk történetében bekövetkező változásoknak megfelelően új szerepbe léptünk. Házaspárból szülőkké válunk, testvérünk születik, s magunk is testvérré leszünk, majd gyermekből szülővé válunk, nagyszülők leszünk, s gyermekeink gyermekei pedig unokáink lesznek. A nagyszülői szerep tehát egyszerre nemi, generációs és családi szerep. Vessünk most egy pillantást arra az időszakra, mikor unoka születik, vagyis elérkezik a nagyszülői szerepek ideje.
Hogyan illeszkedik a nagyszülővé válás a családi életciklusokba?
A családterápiás irodalomban a családi életciklusok egyik szakaszát az "üres fészek" időszakának nevezik. Ekkor a felnőtt gyerekek a párválasztás korszakába lépnek, már stabil párkapcsolatra törekszenek. Kialakul elképzelésük saját jövőjükről, jövendő családjukról. Lassabban, vagy gyorsabban, de elszakadnak szüleiktől, ami legtöbbször együtt jár az elköltözéssel, majd a családalapítással. Az egyedül maradó, idősödő párnak sokszor újra kell definiálnia párkapcsolatát, házasságát és ezzel egy időben betölteni az elköltözött gyerekek keltette űrt. Az üres fészek újratöltése, átrendezése következik. Nehéz életszakasz. Könnyebben zajlik ez az idő, ha még aktív korú a pár, ha még sűrű társadalmi kapcsolataik léteznek, és persze, ha még párról beszélhetünk. Amikor a pár inaktív nyugdíjas korba lép, egyre idősebbé válik, megkezdődik a reszocializáció, a család késői korszaka. Csendesebb élet, befelé fordulás, visszatekintés az életre, a veszteségek elgyászolása, melyek közül a legnehezebb, párjuk elvesztése és ennek feldolgozása is bekövetkezik. Mindhárom felsorolt életszakaszban bekövetkezhet a nagyszülővé válás, és az ezt követően a nagyszülői szerep gyakorlása.
A nagyszülői szerep jelentősége
A nagyszülői szerepet hármas összefüggésben kell értelmeznünk, vagyis a nagyszülők, gyermekeik, és unokáik vonatkozásában. Mit jelent ez a szerep a nagyszülők számára? Az életút folyamatában rendszerint akkor kerül sor a nagyszülői szerep gyakorlására, mikor az egyén számára egyéb szerepei betöltésében a szerepvesztés időszaka következik be. Vagy a szülői szerep átalakulása, vagy az aktív kereső tevékenység befejeződése, vagy társadalmi, közösségi kapcsolatainak ritkulása következik be az évek során. Ekkor a családon belüli változás, az unoka, unokák születése hirtelen megváltoztatja, megfordítja ezeket a folyamatokat. A veszteségből nyereség, a hiányból töltekezés, a kapcsolatok leépüléséből aktivitás, új feladatok, kihívások következnek. Lelki és fizikai készenlét állapotába kerül, aki nagyszülővé válik. Érzi, hogy szükség van rá, a tapasztalataira, a család értékeinek átadására, a generációk folytonosságának biztosítására. A nagyszülői szerep ujjá építi a személyiséget. A szülővé vált gyermekeknek pedig a biztonságot, a lelki és fizikai támaszt, a mindig segítségül hívható erőt jelenti, hogy számíthat szüleire. Új élményeket jelent az új helyzet. A gyermekek csodálják szüleik feltámadó erőit, segítő készenlétüket. A nagyszülők pedig hálásak gyermekeiknek, hogy unokákkal ajándékozták meg őket.
Nagyszülők és unokák
Nehezen leírható annak a kapcsolatnak a szépsége, bensőségessége, intimitása, ami nagyszülők és unokák közt kialakul. Nagyszülők szólnak az első unokához fűződő érzések különlegességéről. Ennek alapja talán az, hogy a nagyszülő ekkor érzi először, "tanulja meg" azt a talán csak a szerelemhez hasonlítható különleges állapotot, örömöt, a találkozások izgatott várakozását, az unoka minden rezdülésének csodálatát, ami egyszeri és megismételhetetlen. Az első unoka betölti a nagyszülő szívét, az utána következők pedig helyet keresnek és találnak mellette. És végül, mit is jelent a nagyszülő egy unoka számára? A nagymama sütötte finomságot? Az állatkerti sétát a nagypapával? Hogy maradéktalanul az övé a nagyszülő minden helyzetben? Hogy bármit lehet kérni, amit a szülők talán nem engednének meg? Hogy a nagyszülőkkel való kapcsolat az igazi szabadság birodalma? Mindezt együtt. S a kapcsolat különlegességéhez tartozik, hogy a nagyszülők nem múlnak el az időben, történeteik, tetteik beépülnek a családi legendáriumokba így tartva életben unokáik által a generációk folytonosságát.
Nagyszülő születik
Ez is érdekelhet
A nagyszülő egyszerre születik unokájával. Lehet-e felkészülni erre a szerepre? Talán lehet tájékozódni, érdeklődni, "tanulni". Talán lehet mintákra gondolni, családi legendákat felidézni. Talán lehet elhatározásokat tenni. Talán lehet saját nagyszüleink követendő példájára gondolni. Talán lehet vágyakozni, álmodozni, mit fogunk tenni. Talán lehet az érkező unokát elképzelni. De egyet nem lehet máskor és másként, csak az unoka születése pillanatától kezdve érezni és ez a határtalan szeretet és felhőtlen öröm, ami végül is megteremti a nagyszülőt.
