Az állandóan megújuló csontszövetre gyermekkorban az építés, 25-45 éves kor között az építés és bontás egyensúlya a jellemző. Ezt követően a csontlebontási folyamat kerül túlsúlyba, és a szervezet jórészt a fiatalkorban kialakított csonttömegből gazdálkodik.
A csontlebontási folyamat gyorsulása különösen feltűnő a klimax korú nőkön, akik az ösztrogén hormon csontvédő hatásának kiesése miatt a menstruáció elmaradását követően néhány évig, évente 2-3, esetleg több százalékát is elveszíthetik csonttömegüknek. A kóros mértékű csonttömeg-vesztés a nőkre jellemzőbb, és különösen az alacsony, vékony testalkatú, világos szemű, fehérbőrű nők hajlamosak rá. A rizikótényezők közül a csontépítő sejtek élettani ingerének elmaradása miatt a mozgásszegény életmódot és az ülő munkavégzést feltétlenül ki kell emelnünk. Emellett a nem megfelelő táplálkozás, a fehérje és kalciumszegény étrend, a D-vitamin és a napsugárzás hiánya, az egészségtelen mértékű alkoholfogyasztás, a dohányzás, a túlzott kávé- és kólafogyasztás és bizonyos gyógyszerek rendszeres szedése mind-mind hozzájárulhatnak a csontritkulás kialakulásához, akár már 25-45 éves korban is.
Viszonylag korai figyelmeztető jelek a fokozatosan kialakuló hajlott testtartás, a testmagasság csökkenése, ezzel együtt kezdetben inkább csak terhelésre jelentkező hátfájás, a törzsizomzat gyengesége, először a csak délután, majd a naponta többször is szükségessé váló 10-15 perces lefekvés. A kis erőbehatásra létrejövő csonttörések, a csukló-, csigolya- és combnyaktörések már súlyosabb bajt jeleznek. A gyógyításnál az oszteoporózis esetében is sokkal hatékonyabb a megelőzés.
A csonttömeg-méréssel végzett szűréssel már akkor fel lehet fedezni a közelgő bajt, amikor az komoly panaszokat még nem okoz, így az idejében megkezdett kezelés a súlyos panaszok kialakulásának megelőzését szolgálja.
A mérés
A csontsűrűség mérésére számtalan módszer alkalmas, melyek közül a CT és MR készülékek költséges voltuk és a fölöslegesen nagy sugárterhelés miatt nemigen használatosak. A csont ásványianyag-tartalmát a csontsűrűség vizsgálatával, az ún. oszteodenzitometriás (ODM) készülékek segítségével mérik. Valamennyi diagnosztikai eszköz működése azon a megfigyelésen alapul, hogy a kibocsátott energia - röntgensugár, ultrahang - gyengül, ha különböző szöveteken, például csontszöveten halad át. A csontsűrűség-mérés során az oszteoporotikus törésnek leginkább kitett helyeken mérik a csont tömegét. Minél nagyobb tömegű a csont, annál jobban elnyeli a sugárzást, minél ritkább, kisebb tömegű, annál kevesebb energiát nyel el. Az oszteodenzitometriás készülékek alkalmasak az alkar, a gerinc, a combnyak, sőt egyes típusok a teljes test csonttömegének mérésére és számítására is.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Maga a mérés egy röntgenvizsgálathoz hasonló, és általában az alkaron végzik. Komputer számolja ki az áthaladás után megjelenő, megmaradó sugármennyiség alapján a meghatározandó BMC vagy BMD értékeket, azaz a csont ásványianyag-tartalmát (BMC, bone mineral content) vagy az ásványi csontsűrűséget (BMD, bone mineral density). Ezek az értékek függnek a nemtől és a kortól, ezért az adatokat a számítógép a benne lévő adatbázis alapján az azonos korú és nemű népesség átlagértékéhez hasonlítja és statisztikailag kiértékeli. A S-score mutatja a mért csont és az átlag magyar normális fiatalkori csúcs-csonttömeg viszonyát, a Z-score pedig a mért csonttömeg és a korban hozzáillő normál magyar csontérték viszonyát. A T-score értéke az optimális csonttömeg átlagértékétől mért eltérés, mely arányos a csonttörés kockázatával.
Az eredmények
Mínusz 1,0-es T-score felett az érték a normális tartományba esik. A mínusz 2,5-ös T-érték esetén és ez alatt beszélünk oszteoporózisról, azaz csontritkulásról. Ekkor már nagy a törések kockázata. A csontépítés és -bontás relatív lassú folyamata, valamint a mérések relatív pontatlansága miatt a mérések egy éven belüli megismétlésének általában nincs értelme. A modern készülékek sugárterhelése csekély, így a vizsgálatok többször ismételhetők. Kivételt a terhes asszonyok képeznek, akiken a vizsgálat elvégzése nem javasolt. Az ODM vizsgálati eredménye megmutatja, hogy van-e csontállomány-vesztés vagy oszteoporózis, de a folyamat okának tisztázásához laboratóriumi vér- és vizeletvizsgálatok is szükségesek, hogy a szervezet kalcium- és foszfor anyagcseréjéről, hormonszintjéről nyerjünk információkat. A laborvizsgálatok segítségével állapítható meg az egyéb betegségekhez társuló, másodlagos - szekunder - oszteoporózis is. A csontsűrűség-viszgálat eredményeitől függetlenül javasoljuk, hogy a megelőzés vagy gyógyulás érdekében, változtasson életmódján, ha szükségesnek ítéli: A dohányzást és túlzott alkoholfogyasztást természetesen abba kell hagyni. Fogyasszon kalcium- és fehérjedús ételeket, tejtermékeket, zöldségféléket. Hazánkban az átlagos kalciumfogyasztás közel 30 %-kal kevesebb az átlagosan szükséges 1000 mg-nál. A serdülőknek, a terhes és szoptató anyáknak, valamint az időseknek ennél több kalciumra van szüksége. Mindenekelőtt mozogjon rendszeresen! A gyermekeket is a mozgás szeretetére kell nevelnünk, de ehhez természetesen példát is kell mutatni! Soha nem késő elkezdeni a rendszeres testmozgást! Kialakult csontritkulásban napi 25-30 perces, jó ütemű séta mellett a rendszeres gyógytorna segíti a fiatalos testtartás megőrzését, az elesés és a csonttörések elkerülését, a csonttömeg megőrzését és a kísérő fájdalmak csökkentését! Ha csontritkulása van, akkor a balesetek megelőzése érdekében csúcsforgalomban lehetőleg ne utazzon, a tömegközlekedési eszközökön, lehetőleg üljön és mindenképp fogódzkodjon! Az otthoni rendszeres mozgásterápia pontos végzéséhez gyógytorna-, magnó- és videokazetták vásárolhatók. Ha az oszteoporózissal kapcsolatos kérdése merül fel, reumatológus szakorvost keressen fel!
Legjobban: