A kutatásban 80, 50 és 65 év közötti nő vett részt, akik gyakori (havonta többször is jelentkező) térdfájdalomról számoltak be. A résztvevőket a kísérlet megkezdése előtt megvizsgálták, és megerősítették az enyhe fokú porckopásukat.
Ezután véletlenszerűen két csoportba osztották őket. Az egyik csoport tagjai hetente háromszor fokozatosan nehezedő, magas intenzitású edzéseken vettek részt szakember felügyelete mellett, míg a másik csoportba tartozók minden változtatás nélkül folytatták az addigi életüket.A kísérlet 12 hónapig tartott, ezután MRI-készülékkel felvételeket készítettek a részt vevők térdéről, hogy az edzés hatásait vizsgálni tudják.
Ezt a porc textúrájának, illetve a porcban lévő folyadéknak az elemzésével tették meg. A kollagén lebomlása, illetve a porcban lévő folyadék növekedése a porckopás degeneratív folyamatával áll összefüggésben. Amennyiben ezeket a változásokat le lehet lassítani vagy meg lehet állítani, esetleg a porc állapotán javítani is lehet, az lelassíthatja a betegek állapotának romlását.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A kutatás eredményei szerint a porckopás megállításában és a csontok megerősítésében azok a gyakorlatok a leghatékonyabbak, melyek ugráló jellegűek és gyors irányváltásokat igényelnek. Ez éppen ellentétes a korábbi elképzelésekkel, melyek szerint éppen ezek a gyakorlatok tesznek rosszat a porcoknak.
A kutatás javította a térd porcának minőségét, és a fizikai erőnlétet egyaránt. Az ugrálás emellett a porc biokémiai összetételét is javította. A 12 hónapos, fokozatosan nehezedő edzésprogramot a részt vevők is nagyszerűen tolerálták: nem számoltak be sem fájdalomról, sem a térd merevségéről, és a programot abbahagyók száma is meglehetősen alacsony volt.
A kutatás eredményeiről a Medicine and Science in Sports and Exercise című szaklapban számoltak be.
