A történelem során a női test és alak ideálja folyamatosan változott. A willendorfi vénusz , a különböző korszakokban megfestett vagy márványba faragott khariszok (gráciák) és a mai szupermodellek és celebritások médiaszerte terjedő képei azt mutatják, hogy a társadalmi elvárások függvényében a létező női alakok közül rendre másik szerezte meg az első helyet, s adott formát a vágy titokzatos tárgyának. Annyiban legalább is, hogy a férfiak zöme egy adott alaknak megfelelő nőre vágyott, a nők pedig éppen ilyen alakra.
Csakhogy az emberiség történetének legnagyobb része nem profitorientált társadalmakban zajlott, ami a női ideálokon is meglátszott. A willendorfi vénusz (ne legyünk álszentek) a szaporodásra (de nem a szexre) irányuló igény megjelenése. A milói vénusz az egészség, Rubens minden telt delnője a gazdagság és jólét követe. De egyiküket sem öltöztette a ruhaipar.
Konzumvilág és testforma
Manapság viszont éppen ez a lényeg. Egy fogyasztói társadalomban "az vagy, amit elfogyasztasz". Hogy nem a ruha teszi az embert? Hát dehogynem. Morális értelemben persze egy rosszul öltözött ember is lehet nagyon tisztességes vagy szorgalmas, de a stílusos öltözködésnek hatalmas jelentősége van, mert igen fontos része a metakommunikációnak, amely már azelőtt eldöntheti az emberek közötti párharcokat, hogy belefogtak volna. A jó ruha ugyanis a viselőjének magabiztosságot kölcsönöz, miközben a jó ruha a fölény, az előnyösebb pozíció kifejezője is másokkal szemben.
Ez persze régi história, ahogy az is, hogy az alulöltözöttség kínos, a túlöltözöttség meg nevetséges, amit a jelenlegi magyarnál sokkal formálisabb társadalmak szigorú dresszkóddal oldottak meg. Bár ez a fajta hagyomány továbbra is él szerte a világon, de különösen a nyugati típusú társadalmak sokkal megengedőbbek számos helyzetben, mert a dresszkód nem csak a megkülönböztetés elleni védelem, de a kasztosodás, elkülönülés eszköze is lehet. (A jelenlegi vita a nők iszlám dresszkódjáról is éppen ekörül forog.)
A nők alakja azonban a koroktól, kultúráktól és dresszkódtól függetlenül is hatással volt a környezetükre, de a médiaipar hatására (és ebből ma már kiveszi a részét a közösségi média is) olyan társadalmi rétegek számára is fontossá vált a megfelelő öltözködés, amelyekbe a divatirányzatok változásai korábban nem igen voltak képesek behatolni. Ennek következtében aztán eltűntek a fejkendős parasztasszonyok, a pongyolás háztartásbeliek, sőt a gyereklányok sem hordanak már kantáros szoknyát fehér térdzoknival.
Minden korban ismerni magunk
Igaz, hogy a divatipar által sugallt kép a (már-már természetellenesen sovány és magas) ideális nőalakról évtizedek óta tartja magát, de ennek inkább az az oka, hogy a designerek ilyen arányok mellett sokkal könnyebben terveznek látványos öltözékeket. De ez csak az ipar figyelemfelkeltési stratégiájának része. Ahogy az autóipar is előállít látványos sportkocsikat, de a fogyasztók tömegei mégis sokkal kisebb menetteljesítményű limuzinokat vagy kombikat vesznek.
A jó ruha nem csak az alapanyagok minőségét, az elkészítés magas színvonalát vagy a gyártó márkájában megtestesülő értéket jelenti. A nők megtanulták, hogy a megfelelő ruházatban rejlő előnyök kihasználása érdekében a testükhöz alkalmazkodó módon kell öltözködniük, amihez viszont ismerniük kell az alakjukat. Sőt, az a jó, ha nem csak egy adott pillanatban ismerik, hogy mások milyennek látják őket a különböző fazonú ruhákban, hanem hosszabb időtávon is, mert az alakjuk a koruk előrehaladtával folyamatosan változik. Ha valaki ezt nem veszi figyelembe, könnyen a komfortzónáján kívül találhatja magát, sőt nevetségessé is válhat.
A legtöbben már találkoztunk az önképével harcoló középkorú elhízott nővel, aki igyekszik Barbie babának öltözni, pedig sokkal elfogadottabb vagy akár tekintélyesebb lehetne a környezetében, ha tudomásul venné, hogy az alakváltozás trendje elől csak kivételes genetikával, sok pénzzel és/vagy hatalmas erőfeszítés árán van menekvés. Az adott életkornak megfelelő ideális alak érdekében azonban érdemes sokat mozogni és megfelelő étrendet tartani.
A hét fő kategória
Az egyszerűség kedvéért az alaktanászok (morfológusok) a női alakot ismert geometriai formákhoz vagy tárgyakhoz hasonlítják, s hét fő kategóriát különítenek el, amelyek között a nők genetikai adottságuk, koruk és életmódjuk függvényében mozoghatnak. A hét fő kategória a következő: homokóra, telt homokóra, alma, körte, invertált (lefelé mutató) háromszög, karcsú oszlop és végül téglalap.
A legtöbb nő tizenévesen és a korai 20-as éveiben tökéletes homokóra alakúként határozza meg önmagát, a 30-asok és 40-esek telt homokóra alakúnak látják magukat, az 50-es és 60-as éveikben a legvalószínűbb már az almaforma.
Ez abból az átfogó, 18 ezer nő megkérdezésével készült brit felmérésből derült ki, amely azt is feltárta, hogy a nőknek nem egészen 20 százaléka véli csak magát áhított homokóra alakúnak, míg a 80 százalék kénytelen gyakran rosszul (nem az alakjuknak megfelelően) szabott ruhát hordani, mert a ruhagyártók és kereskedők nem igen törődnek a "tökéletlen" alakúakkal, vagy a testalak fő trendjein kívül esőkkel. Mellesleg a nők legnagyobb csoportja telt homokóra alakúnak látja magát. Ám ez alig ötöde a teljes sokaságnak. A hét leggyakoribb női alak megoszlása a következő telt homokóra (20,5 százalék), homokóra (19,3 százalék), alma (16,7 százalék), körte (16,6 százalék), téglalap (10 százalék), sovány oszlop (8,9 százalék) és fordított háromszög (8 százalék).
A tervezők persze tudják, hogy azok a ruhafazonok, amelyek a tinédzserkorban és a 20-a éveikben járóknál működnek a 40-esek és idősebbek esetében használhatatlanok. A testarányok megváltoznak az idővel, a csontozat átalakul, és zsírpárnák rakódnak le az egyes testtájakon. Azaz a testméret (az a ruhaméret, amelybe belefér), nem határozza meg egy nő alakját. De a konfekcióipar üzleti megfontolásokból kénytelen megkötni a maga kompromisszumait, ahogy az ilyen termékek vásárlói is.
Persze a méret és az alak között van statisztikailag kimutatható összefüggés. Például aki EU 34-es ruhát hord valószínűleg más alakú, mint aki 50-est, és a 34-eseknél a legvalószínűbb alak a homokóra, a 50-eseknél pedig az alma.
Sok nőt azonban megzavar a vásárlásánál az adott ruha mérete, amely önmagában nem szavatol a komfortosságért és használhatóságért. Ha egy megfelelő méretű ruha nem illik rá egy adott női testre, akkor a tervezésnél nem azt az alakot vették figyelembe. A megoldást az jelentené szakértők (például Michaela Jedinak, az ilyen szempontokat szem előtt tartó Joy of Clothes divatcég alapítója) szerint, ha a nem csak a testnagyság szerint kialakított méretet, hanem a hét legelterjedtebb testalakot is figyelembe vennék a szortiment kialakításakor.
Mi befolyásolja önnön testünk megbecsülést?
Ez azért is fontos volna, mert a nők jól akarnak kinézni. Tracy Tylka kutatásai az Ohio State Universityn kimutatták, hogy a nők testükről szóló értékítélete csak közvetve kapcsolódik a testtömeg-indexükhöz (BMI). A legerősebb hatást az gyakorolja, hogy mások milyennek látják őket, s vajon mit gondolnak róluk.
Ugyanakkor - állítja a tanulmány - a legtöbb nő képes testének belső működésére figyelni, ahelyett, hogy mások véleményével foglalkozna. A pozitív testtudatú nők, akik a testük működésével törődnek a megjelenésük megítélése helyett, egészségesebbek lesznek, a szervezetük igényeinek megfelelően étkeznek, s nem stresszelnek a társadalmi elvárások miatt.
Más kutatások arra vallanak, hogy a nőknek mintegy fele fogadja el a testét. Tylka szerint azonban mások véleményét nagyban befolyásolja, hogy mi magunk elfogadjuk-e a testünket. Ez nem a súlyunkról szól, hanem arról, hogy a társadalmi kapcsolatainkban értékelnek-e bennünket. Azaz kevesebbet kellene foglalkoznunk, és kevésbé kellene elítélőnek lennünk a testünkkel, s kevésbé kellene a súlyunkra fókuszálnunk - mutatott rá a test és lélek egyensúlyának egyik fontos tényezőjére a kutató.
A tökéletes női alak önmagában nem boldogít, és a tökéletlen sem tesz boldogtalanná. A jó megjelenés azonban végső soron örömet okoz, erősíti a pozitív önképet, ami viszont segít csökkenteni a stresszt. Jobb tehát, ha mindenki tisztában van a saját alakjával, s elfogadva azt, megpróbálja kihozni belőle a legjobbat.