A testem centiméterben kifejezve
Zseniális ötlet volt a húsvéti hosszú hétvége előtti napra szervezni a kötelező mérlegelést, ha ugyanis utána lett volna, egész biztosan más értékeket mutatott volna a testem. Múlt csütörtökön zarándokoltunk el újra Kiss Gerihez, az Életmódváltók program szakértőjéhez, hogy egy állapotfelmérés keretein belül megnézzük, mennyit változtunk, fejlődtünk, erősödtünk, karcsúsodtunk egy hónap alatt.
Egyrészt megtudtam, hogy négy centit fogytam hasból, másrészt viszont kiderült, hogy állóképességem továbbra sem az igazi. Úgy is mondhatnánk, hogy küzdöttem, mint disznó a jégen, amikor negyed órán át meneteltem a lépcsőzőgépen az életemért. Ennek és a közel 170-es pulzusomnak vélhetően az lehetett az oka, hogy néha időhiány miatt el-ellébecoltam a kardioedzést, ez pedig meg is látszott a teljesítményemen.
Dübörög a kifogásgyár
Megfogadtam hát, hogy húsvét után rákapcsolok és ténylegesen átállok a heti háromszori edzésre. De sajnos így, hogy négynapos hetek követik egymást, ez koránt sem olyan egyszerű. További hátráltató tényező, hogy beindult nálam a kifogásgyár is, vagyis egyre könnyebben és gyorsabban tudom megmagyarázni magamnak, miért hagyjak ki egy-egy edzést, illetve miként csaljak az ételekben.
Vagyis míg Sanyi eheti beszámolója szerint nagyobb fokozatra kapcsol és begyújtja a rakétákat, addig én takaréklángon égek és lazítok a láncokon, ahol csak lehet. Hogy mindez a jobb idő beköszöntével, a sok henyélős hosszú hétvégével, a tavaszi fáradtsággal vagy éppen a ciklusomat erősen befolyásoló bolygóegyüttállásokkal van-e összefüggésben, még nem tudom: lényeg, hogy kicsit besokalltam.
Inkább boldog leszek, mint sovány
A húsvéti sonka felett állva értettem meg, hogy engem tulajdonképpen szívatnak. Mivel általam/miattam már a családom is életmódot vált, nálunk már eleve nem voltak sütemények, csokinyuszik se nagyon , de így is kőkemény volt ez a pár nap. Mert életmódváltás ide vagy oda, a hagyomány mégiscsak hagyomány, így a jelenlegi, fékezett habzású motivációmmal könnyen belesétáltam a sonka-tojás-krumpli trió által előre kihelyezett csapdákba.
Meg sem mertem saccolni a tányéromon lévő sonkaszelet kalóriatartalmát, sem a tojás, a főtt krumpli vagy a majonézes torma lehetséges szénhidrátértékét. Úgy voltam vele, hogy ha a nap többi étkezését nagyon precízen összerakom, akkor igenis megérdemlek egy-egy normális, görcsölés és matematikamentes étkezést is.
A zöldségek továbbra sem a barátaim
Hétről hétre visszatér a beszámolóimban, hogy szenvedek a napi fél kiló zöldség elfogyasztásával. Mióta berobbant a tavasz, az unalomig ismételt kígyóuborkát sikerült végre retekre, új- és medvehagymára, valamint karalábéra cserélni, de még így is gondot okoz, hogy minden étkezésembe csempésszek valami zöldet. Ezen a héten bébispenóttal, vajretekkel, káposztával és ruccolás salátamixszel emeltem a tétet.
Alábbiakban azt szeretném megmutatni, mennyi zöldség és gyümölcs fogyott egy kétfős háztartásban a húsvéti hétvége alatt:
Turmixok és krémlevesek mámora
Megfogadtam Bodon Judit , a Nosalty dietetikus szakértőjének tanácsát, és elkezdtem a munkahelyi menzán különböző zöldség- és krémleveseket keresni, mondván, más formában is bevihetem a zöldségeket, nem csak nyersen rágcsálva.
Továbbá kipróbáltam azt is, milyen, ha leturmixolom az adott zöldségmennyiséget, majd pedig becsukom a szemem, és elképzelem, hogy egy isteni finom koktélt szürcsölgetek egy egzotikus szigeten: