Életmódváltó Liliputban
Nehéz körülírni azt a magányt és kirekesztettséget, amely egy hagyományos ruhaüzlet kínálatát böngészve képes úrrá lenni az emberen. A legutóbbi bejegyzésemben megírtam, hogy bár kifejezetten gyűlölök vásárolni, most mégis be kell merészkednem a plázák nyüzsgő világába. Hiába örömteli hír ugyanis, hogy múlt szombaton már közel hét kilóval mutatott kevesebbet a szobamérlegem, mint az első méréskor, minden éremnek két oldala van. A sötét oldal árnyéka pedig ez esetben akkor vetült rám, amikor a ruhaméreteket tallózva ráébredtem, hogy az átmeneti büszkeséget adó fogyással egyenesen a senki földjére érkeztem meg.
Valamilyen - számomra érthetetlen - okból kifolyólag a felkapott, mégis elérhető árakat ajánló boltok készlete szinte kizárólag sovány alkatú emberekre való nadrágokat vonultat fel egy olyan országban, ahol a lakosság több mint 30 (!) százaléka elhízott. Kikerekedett szemekkel lapozgattam a sok 32-36-os vagy még szűkebb besorolású rövidnadrágot, majd kétségbeesetten tekintettem körbe a többi vásárló között, mert képtelen voltam elhinni, hogy mindez csupán engem rémiszt meg. Hiába azonban minden igyekezetem, senki más nem mutatkozott hozzám hasonlóan elveszettnek, így aztán muszáj volt levonnom a szomorú tanulságot: ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor nekem kell még több súlyfelesleget leadnom.
Az új és bosszantó tapasztalatok fényében nem is volt kérdés, mivel töltöm majd a hosszú hétvégét. Ha korábban akár csak egy fikarcnyi kétely is volt bennem afelől, hogy képes leszek-e rávenni magam az edzésre a henyélés helyett, az hirtelen maradéktalanul szertefoszlott. Így aztán vasárnap a kézi súlyzókat vettem elő, kedden pedig a TRX-kötelet - mindent szigorúan úgy betartva, ahogy azt Kiss Geri, az Életmódváltók program szakértője az edzéstervem összeállításakor meghatározta. Míg mások frissen sült grillkolbászt tunkoltak mustárba a napsütötte majálisok forgatagában, én saját zsírtartalékaimat égettem maximális erőbedobással. Az alacsony szénhidráttartalmú fehérjeszeletnek pedig úgy örültem a gyakorlatok végeztével, mintha csak három gombóc csokifagyi lenne. Éljen május elseje!
"Pár hét, és úgyis feladod"
A reggeli fogmosáskor, aznapi szettünk összeállításakor, az otthoni és az irodai liftben, majd pedig minden egyes mosdóhasználat alkalmával meg-meglessük magunkat a tükörben. Mégis évek telnek el úgy, hogy nem a valós képet nézzük, nem saját testünket látjuk, és egész egyszerűen nem veszünk tudomást arról, hogy baj van. De amikor ez végre megtörténik, akkor következik az életmódváltás.
"Nagy bajban leszek a ruhatárammal"
A harmadik hetet taposva lassan ki merem jelenteni, hogy immár nem az életmódváltás kezdetén járunk Andival, hanem bizony nyakig elmerültünk benne. Továbbra is nehéz lenne persze megmondani, hogy vajon elértük-e már a mélypontot, mégis úgy érzem, egyre inkább kitisztul a fejünk felett az ég.
"Az arcom legalább már kisebb lett"
Harmadik hete dübörög életmódváltó programunk, és Sanyihoz hasonlóan én is úgy érzem, hogy kezdünk belejönni. Némi csalás és egy kisebb összeomlás után ettől a héttől háromra emelem az edzések számát, és jobban ráfekszem a kalóriaszámlálásra is. Szóval, nincs megállás!
A natúr csirkén és a rizsen túl
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Igen ijesztő, amikor az életmódváltás kezdetén azzal szembesülünk, hogy a korábbi étkezéseink sem minőségi, sem mennyiségi szempontból nem ütik meg a mércét. Nehéz elhinni, hogy kevesebbet szedve is jól fogunk lakni, ahogy rendkívül nehéz elengedni bizonyos ételeket is pusztán a diéta kedvéért. Sokan találják ilyenkor ismeretlen terepen magukat, az elvesztett magabiztosság pedig biztonsági megoldásokat szül. Magyarul mondva, együnk natúr csirkét rizzsel, répa- és uborkaszeletekkel, abból nem lehet baj. Csakhogy ez nagyon gyorsan unalmassá válik, így megmozdul a felfedezési ösztön az emberben. Innen már csak egy kis számolgatásra és odafigyelésre van szükség, és máris kiderül, hogy egy klasszikus fogyókúra megszorításai közepette is bőven jut hely a változatosságnak.
A magunk mögött hagyott hetek során rá kellett ébrednem, hogy az ebédnél aligha létezik nagyobb áldás a Földön. Bodon Judit , a NoSalty dietetikus szakértője az étrendem összeállításakor 630 kalóriában és 70 gramm szénhidrátban húzta meg déli étkezéseim felső határát. Ebbe nagyjából kettő darab gyorséttermi sajtburger férne bele, ami első hallásra nem tűnik túl kiadósnak. Ha viszont épkézláb alapanyagokból dolgozunk, máris kiderül, hogy ez egyáltalán nem kevés, sőt! Az alábbi képen a hétfői ebédem látható teljes valóságában, grafikai manipuláció nélkül.
Ez is érdekelhet
Igen, ez egy szép adag nachos - gondosan kiszámolt energia- és tápanyagtartalommal. Be kell viszont vallanom, hogy akad egy kevés turpisság is a történetben, ugyanis a tortilla chips zsírtartalma elég magas, mivel 100 gramm termékben 20 gramm zsiradék található. Ezzel együtt azt gondolom, időnként egy-két ilyen apró kihágás belefér az egészséges étkezésbe, arról nem is beszélve, hogy az említett sajtburgerekkel e téren is rosszabbul jártam volna. A paradicsomos raguban darált sertéscomb és mirelit mexikói zöldségkeverék kapott fele-fele arányban helyet, a kerti termesztésből származó újhagyma pedig a tavasz egyik legnagyobb ajándéka. Összességében tehát finomat ettem, jól is laktam, ráadásul a diétám sem látta kárát. Kell ennél több?
