Feljutottam a másodosztályba
"Tisztelt Uram! Önnek szüksége van némi fogyókúrára! Testtömegindexe alapján ugyanis a túlsúlyosak csoportjába tartozik" - ha szabad, egy szolid örömkönny elmorzsolása mellett ezúton szeretném virtuálisan megölelni a HáziPatika.com BMI-kalkulátorát , az idézett gépi üzenetnél ugyanis jelen helyzetben aligha kaphattam volna nagyobb dicséretet tőle. Röviden-tömören arról van szó, hogy a testsúlyunk minősítésére használt BMI-rendszer szerint az életmódváltás kezdetén még bőven az elhízottak táborát erősítettem, mostanra viszont sikerült annyi feleslegtől megszabadulnom, hogy visszakerüljek a túlsúlyos emberek közösségébe. A történeti hűség kedvéért azért tételesen is leírom: múlt szombaton mért testsúlyom szerint jelenlegi testtömegindexem 29,68.
És hogy mit jelent a kategóriaváltás a gyakorlatban? Az égadta világon semmit! Kicsit olyan ez, mint a kilométerkövek az autópálya mellett: nem magának a kőnek örülünk, hanem az üzenetnek, amelyet magában hordoz, miszerint ismét közelebb jutottunk a végcélunkhoz. Külön értesítés nélkül is tisztában vagyok vele, hogy szükségem van némi fogyókúrára, de legalább egy pillanatra át is érezhetem, hogy az eddigi étrendi megszorításoknak és verejtéket nem kímélő edzéseknek igenis van eredménye. Az meg már csak hab a tortán, hogy az aktuális BMI-értékem számjegyeinek összege 25, amely egyben az egészséges testtömegindex felső határa, azaz a célkitűzéseim netovábbja. De ennek már tényleg nincs jelentősége.
Megettem egy szelet tortát
"Pár hét, és úgyis feladod"
A reggeli fogmosáskor, aznapi szettünk összeállításakor, az otthoni és az irodai liftben, majd pedig minden egyes mosdóhasználat alkalmával meg-meglessük magunkat a tükörben. Mégis évek telnek el úgy, hogy nem a valós képet nézzük, nem saját testünket látjuk, és egész egyszerűen nem veszünk tudomást arról, hogy baj van. De amikor ez végre megtörténik, akkor következik az életmódváltás.
"Nagy bajban leszek a ruhatárammal"
A harmadik hetet taposva lassan ki merem jelenteni, hogy immár nem az életmódváltás kezdetén járunk Andival, hanem bizony nyakig elmerültünk benne. Továbbra is nehéz lenne persze megmondani, hogy vajon elértük-e már a mélypontot, mégis úgy érzem, egyre inkább kitisztul a fejünk felett az ég.
"Az arcom legalább már kisebb lett"
Harmadik hete dübörög életmódváltó programunk, és Sanyihoz hasonlóan én is úgy érzem, hogy kezdünk belejönni. Némi csalás és egy kisebb összeomlás után ettől a héttől háromra emelem az edzések számát, és jobban ráfekszem a kalóriaszámlálásra is. Szóval, nincs megállás!
Néhány hete Andi bűnbánóan bevallotta , hogy elgyengült egy vigyorgó csokinyúl láttán, aminek bizony csokoládéfogyasztás lett az eredménye. Nem lenne fair, ha most nem csatlakoznék hozzá a gyónás terén, múlt vasárnap ugyanis megettem egy vékony szelet málnatortát uzsonnára, dacára a zéró tolerancia elvének. Mentegetőzhetnék olyan balga érvekkel, hogy édesanyám sütötte, hogy az eredeti recepthez képest csökkentett cukoradagolással készült, valamint hogy cserébe a vacsoránál igyekeztem csínján bánni a szénhidrátokkal, de ettől még ami történt, megtörtént. A Bodon Judit , a NoSalty dietetikusa által összeállított diétám szerint mindössze 180 kalóriát és 20 gramm szénhidrátot vihetnék be a délutáni étkezések során, így még különösebb számolgatás hiányában sem érdemes abban reménykednem, hogy ne léptem volna át sokszorosan a kiszabott korlátokat.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Egyedül az vigasztal, hogy ezt a súlyos kihágást leszámítva gond nélkül be tudom tartani a szabályokat a mindennapokban, pontosabban a konstans fogyásból ítélve úgy sejtem, hogy sikerül. A mögöttünk álló két hónapban egyáltalán nem ettem csokoládét vagy olyan zsíros húsokat, mint az oldalas és a csülök. Nem ittam cukros üdítőket, így sem kólát, sem gyümölcsleveket. Mindössze egyszer volt dolgom rántott hússal és kétszer hasábburgonyával, illetve egy alkalommal megettem egy szelet glutén-, laktóz-, cukor- és egy sor egyéb klasszikus összetevőtől mentes tortát, amikor a munkatársaim felköszöntöttek a szerkesztőségben a születésnapom okán. Habár ettől még nem kerül glória a fejem fölé, azért igen éles a kontraszt ahhoz képest, ahogy korábban táplálkoztam. A program kezdete előtt leadtam egy ötnapos étkezési naplót Juditnak, amelyben a kaszinótojástól a pizzaszeleten át a reggelire fogyasztott kakaós ostyaszeletig minden volt, mi szem-szájnak ingere. Hol vannak már azok az idők?!
Mi jöhet még?
Ez is érdekelhet
Egy fizikai állapotfelmérés erejéig pénteken ismét találkozunk Kiss Gerivel, az Életmódváltók program szakértőjével. Nyilván ilyenkor dolgozik egy kis vizsgadrukk az emberben, hiszen számot kell adnia a legutóbbi meeting óta elvégzett munkáról, ha pedig az eredmények nem tükrözik az elvárható fejlődést, akkor joggal pironkodhat. Ennél is nagyobb gond azonban, ha minden flottul megy, hiszen ebben az esetben egy személyi edző okkal vélheti úgy, hogy még brutálisabb gyakorlatokat kell javasolnia. Belegondolva abba, hogy a legutóbbi alkalommal volt szerencsém megismerkedni a TRX-kötéllel , már előre félek, mi következik ezúttal. Túl sok ismeretlen és baljós kinézetű sporteszköz van még az edzőteremben ahhoz, hogy nyugodt legyek.
