Mi kell az életmódváltáshoz?
Legelőször is elhatározás, idő és pénz. Eddigi tapasztalataim szerint ez az a három dolog, amely szükséges ahhoz, hogy belevágjunk. Miközben ugyanis önként felborítjuk a mindennapjainkat , átalakítjuk szokásainkat, étrendünket, időbeosztásunkat, szabadidőnket és alvásciklusunkat, akarva-akaratlanul is költségekbe verjük magunkat. De ne szaladjunk ennyire előre!
Amíg Bodon Judit dietetikus szakértőnk oda nem adta az új étrendem , szentül hittem, hogy kvázi egészségesen étkezem. Tudtam, hogy néha kicsit csalok, főleg nagyobb ünnepekkor vagy éppen az utazásaim során. Hiszen nehogy már kihagyjam életem legfinomabb pastáját az itáliai nyaralás során, vagy egy méregdrága wellness hotelben fukarkodjam a szaftos paprikás csirkével a svédasztal felett. Időnként pedig lecsúszik egy-két pohár bor is, de kizárólag száraz fehér, mert abban kevesebb a kalória.
Amikor azonban az ember lánya kézhez kap egy ötoldalas összeállítást arról, hogy mit evett eddig rosszul, és miken kellene ezután változtatnia, rátör a felismerés, miszerint csoda, hogy mostanáig egyáltalán életben maradt, mi több, komolyabb betegségek nélkül kihúzta az első harminc évét. Az elhatározás innen szinte már magától jön, a lelkesedés pedig elemi erővel rúgja be hajnali háromnegyed hét órakor a fitneszterem ajtaját.
Napi 60 perc edzés négy óra alatt
A női magazinok életmódcikkeiben gyakran elhangzik az ukáz, hogy mozogjunk egy órát legalább háromszor egy héten , vagy ha ez nem megoldható, akkor mindennap félórát. Ezzel nem is lenne semmi baj, ha nettó hatvan perc testmozgáshoz nem lenne szükség összesen több mint négy órára.
Ha egy "kilenctől ötig" típusú munkarend mellett reggeli sportolásra adjuk a fejünket, illetve a testünket, akkor körülbelül 5 órakor érdemes felkelni. Ekkor ugyanis lesz időnk elkészíteni a teljes kiőrlésű kenyérből, két darab főtt tojásból és közel 100 gramm friss zöldségből álló reggelinket, és elfogyasztani legalább egy órával az edzés kezdete előtt. (Feltételezvén, hogy a hozzávalókat már korábban beszereztük, de erről majd később.)
Ha 5:45 előtt sikerül megreggeliznünk, kicsivel 7 előtt el is kezdhetjük a bemelegítést az edzőteremben, ahová már eleve fitneszcuccban érkezünk meg. Ha olyan profik vagyunk, hogy egy óra leforgása alatt teljesítjük teljes edzéstervünket , 20 perc alatt tudunk zuhanyozni, hajat szárítani, felöltözni és sminkelni, akkor még az is elképzelhető, hogy beérünk a 9-kor kezdődő hétindító meetingre.
Na, ez az, ami kezdetben garantáltan nem fog sikerülni. Az első ilyen alkalommal 10:30-ra estem be, de legalább mehettem is rögtön tízóraizni, hiszen eljött a soron következő étkezésem ideje.
Az idő pénz, a bevásárlás pedig idő és pénz
Bárki bármit mond, az életmódváltásra áldozni kell. Ha az életmódváltó eddig nem járt edzőterembe, de most szeretne, akkor belépőt kell vennie. Ha nincsenek fitneszterem-kompatibilis edzőcuccai, sem otthoni sporteszközei, akkor meg kell vennie ezeket. Ilyen egyszerű.
Ha valaki korábban nem fogyasztott napi 20 deka gyümölcsöt , halféléket, 100 gramm zsírtartalom alatti sajtokat, koktélparadicsomot, és nem evett meg napi 250 gramm zöldséget, akkor ezek mindenképpen extra kiadásként jelennek majd meg új életében. Fel kell készülni arra is, hogy fél kiló rozskenyér pontosan kétszer annyiba kerül, mint egy kiló a fehérből. És ez még csak a jéghegy csúcsa.
A támogató környezet elengedhetetlen
Az elhatározáson, az időn és a pénzen kívül muszáj megemlíteni még a támogató környezetet is, enélkül ugyanis sokkal nehezebb lesz átalakítani az életet. Ha ugyanis párkapcsolatunk másik tagja ágál a változás ellen, sem az edzések kivitelezésében, sem pedig a családi- és kajalogisztikában nem segít, ráadásul bajsza alatt azt mormogja, hogy "pár hét, és úgyis feladod", akkor pont kétszer olyan nehéz lesz az átállás, mint amilyen akkor lenne, ha a szeretett személy is vágyná a sikert.
Ugyanilyen hangsúlyos a megértő munkakörnyezet is. Ha ugyanis ötször, hatszor szeretnénk enni egy nap, abból átlagosan három étkezés a munkaidőnkre fog esni. Az együtt érző, türelmes és toleráns kollégák tehát elengedhetetlenek a győzelemhez, akik ha kell, lelket öntenek belénk, a program ideje alatt pedig nem kínálnak csokival. Vagy legalábbis nem olyan sűrűn, mint eddig.