Ezúttal a sejt- és szövettani mintavételt (biopszia), valamint a folyadékgyülemek leszívását, kiürítését ismertetjük röviden.
A meghatározás szerint az intervenciós radiológia olyan klinikai irányzat, amely hagyományos műtéti beavatkozás, a testüregek megnyitása nélkül végez sejt- vagy szövetmintavételt, hajt végre gyógyító vagy diagnosztikus eljárásokat. Kivitelezéséhez fluoroszkópia, CT, MR vagy ultrahang (összefoglalóan képalkotó) irányítást használ.
A radiológiának ez az ága az elmúlt időszakban rendkívül sokat fejlődött, sok helyütt, mint külön szakma foglal helyet a gyógyításban. Most induló sorozatunk célja a már nálunk is több centrumban elérhető lehetőségek bemutatása, a betegek gyógyítási lehetőségeinek megismertetése.
Az első részben a sejt- és szövettani mintavételt, valamint a folyadékgyülemek leszívását, kiürítését (drenálását) ismertetjük röviden.
A biopszia fogalma:
A képalkotóval vezérelt bőrön át történő sejtmintavétel a leggyakoribb beavatkozás, több intézményben a napi rutin része. A beavatkozás többnyire ultrahang ellenőrzés mellett történik, kisebb részben pedig, technikailag nehezebben megközelíthető elváltozásoknál, kövér, ultrahanggal nehezen vizsgálható betegnél a CT (is) lehet a választandó képalkotó eljárás. A sejtminta-vételek ezen módja mára széles körben elfogadott, tekintettel nagyfokú hatékonyságára és biztonságosságára.
Az eljárás mára nagy részben helyettesíti a költséges, és nem éppen szövődménymentes, hosszas kórházi bennfekvést igénylő altatásban végzett műtéti eljárást. Végezhető vékony tűvel,(FNAB v. finomtűs biopszia) ekkor csak sejtek nyerhetők és vastag tűvel, (ezt nevezzük core-biopsziának) ekkor nagyobb szövetdarab (ok) kerülnek eltávolításra, majd szövettani vizsgálatra.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A CORE vagy vastagtűs biopsziával szövethenger nyerhető, mely szövettani vizsgálatra kerül. A beavatkozás helyi érzéstelenítésben történik, melyet egy apró, a bőrön ejtett metszés követ , ezen keresztül vezetjük be a mintavevő tűt. A tűhöz rendszerint rugóval működtetett, úgynevezett "pisztoly" csatlakozik. A beteg a pisztoly csattanásán kívül, az érzéstelenítésnek köszönhetően nem tapasztal egyéb, nagyobb kellemetlenséget, leszámítva némi tompa nyomást a beavatkozás alatt. Az apró metszést nem szükséges összevarrni, magától gyakorlatilag nyom nélkül gyógyul. A sebre kis fedő-nyomó kötés kerül.
Az FNAB (finomtűs aspirációs biopszia) -t akkor végzünk, ha az ultrahanggal vagy más képalkotó eljárással látható elváltozásból nem nyerhető folyadék. Ebben az esetben a vékony tűhöz fecskendőt csatlakoztatva és vákuumot képezve, ultrahang ellenőrzés alatt ki - be mozgatva a tűt, nyerünk mintát az elváltozásból. Emlő- és pajzsmirigy elváltozásokból leggyakrabban ilyen módon veszünk mintát.
Első sorban az elsődleges jó- vagy rosszindulatú daganatok, esetleg másodlagos (áttétes) daganatok igazolásában, a daganatos betegség előrehaladottságának megállapításában van jelentősége, segít elkülöníteni a jó- és rosszindulatú daganatokat, gyulladásos folyamatokat egymástól.
A beavatkozást nem szabad elvégezni abban az esetben, ha a beteg alapbetegsége vagy véralvadásgátló gyógyszerek (Syncumar, Ticlid, Astrix, Aspirin, Plavix) hatása miatt fokozott vérzésveszéllyel kell számolnunk, ha az elváltozás nem közelíthető meg biztonságosan más szervek sérülésének veszélye nélkül, ha az elváltozás csonttal körülvetten helyezkedik el, vagy ha a beteg nem működik együtt az orvossal ( gyógyszerhatás, ittasság, gyermek, tudatzavar). Az alapos, mindenre kiterjedő felvilágosítás az első lépés a diagnózis felállításához, mivel támogatja a beteget abban, hogy a vizsgálaton megjelenjen, számára is tudott és kiszámítható lépésekben történjen a beavatkozás.
A beküldő orvos feladatai közé tartozik a kockázat / haszon arányról való felvilágosítás.
Haszon:
• A szövetminta vizsgálata segít eldönteni, hogy a látott elváltozás jó, vagy rosszindulatú elváltozásból származik-e.
• A finomtűs biopszia (lásd fent) során a folyadékot tartalmazó elváltozások néha teljesen leszívhatók.
• Kevesebb a szövetkárosodás mint a műtéttel való mintavételnél, és nem igényel kórházi bennfekvést.
Kockázat:
• A mintavétel helyén néha vérömleny alakulhat ki, ez azonban csak a betegek 1%-ában fordul elő.
• Ritkán a beavatkozás után fájdalom léphet fel, ez legtöbbször az otthon fellelhető fájdalomcsillapítókkal uralható.
• Fertőzés bármikor kialakulhat, ha átszúrjuk a bőrfelszínt. Mivel ez esetben is ez történik, a steril körülmények betartása mellett is előfordul, de mindössze 1:1000 eséllyel.
Ezek megvilágítása mellett a beavatkozással kapcsolatos gyakorlatiasabb tervek felállítása is fontos.
Diéta:
• Szilárd táplálékot 8 - 12 órával, folyadékot 2 órával a beavatkozás előtt már nem szabad fogyasztani.
• Egyes esetekben gyógyszer szedés, vagy cukorbetegség miatt a diéta változtatandó.
Laborvizsgálatok, gyógyszerek:
• Elsősorban véralvadási zavarok kizárása szükséges, mivel a vérzés jelenti a legnagyobb veszélyforrást a beavatkozás során.
• Nagy körültekintéssel figyelendők a vese vagy májelégtelenségben szenvedők, kemoterápiában részesülő betegek, náluk a vérzékenység gyakrabban fordul elő.
• Szív és érrendszeri betegségekben szenvedők tartósan véralvadásgátlásra, más szóval vérhigításra szorulhatnak (Ticlid, Aspirin, Astrix, Plavix), ezek elhagyása szükséges a biopszia előtt legalább három nappal. Syncumar szedőket a beküldő orvos feladata átállítani más véralvadásgátló kezelésre (Heparin), amelynek hatását könnyebben lehet ideiglenesen felfüggeszteni.
A család tájékoztatása:
Az ambuláns beavatkozásra kíséretről kell gondoskodni a fizikai és lelki támasz biztosítására.
Ez magában foglalja a biopszia utáni 2-4 órás megfigyelési időt is, amíg a kórházban kell maradni. Ez idő alatt ágynyugalom szükséges, lehetőleg a szúrás helyére fekve. Nélkülözhetetlen a beteg és családtagjainak felvilágosítása az esetlegesen fellépő késői szövődmények tüneteiről, melyekre feltétlenül gondolni kell. Természetes velejárója a mintavételnek a szúrás helyén kialakuló enyhe, tompa nyomásérzés, de hirtelen kialakuló nagy erejű fájdalom, ájulás, eszméletvesztés, hasi feszülés vagy fájdalom esetén azonnali orvosi ellátásra van szükség, lehetőleg a mintavételt végző intézményben. A biopszia bennfekvéssel csak akkor jár, ha a kísérő betegségek növelik a beavatkozás rizikóját, vagy esetleg az elváltozás megszúrása önmagában kockázatos. Gondolni kell arra is, ha a beteg egyedül, vagy nagyobb távolságban él, a kórházi benntartózkodás ilyenkor is indokolt.
Drenázsok (folyadékgyülemek lebocsátása):
A testben elhelyezkedő folyadékgyülemeket különféle okokból kell lebocsátani tűvel vagy katéterrel kivezetni. Az indikációs körbe tartozik, hogy megtudjuk milyen eredetű folyadékról van szó, (genny, epe, hasnyálmirigy nedv, vizelet, nyirok, vér), részint pedig az esetlegesen jelen lévő baktériumok kimutatását tekintve, mely utóbbi lehetővé teszi a legmegfelelőbb gyógyszeres kezelést.
Fertőző, gennyes folyadékgyülemek drenálása (lebocsátása) a gyógyulást is jelentheti, de remélhetjük a nyomási tüneteket okozó - rossz helyen lévő vagy nagyméretű - elváltozások gyógyulását is. Az ultrahangos vezérlés mellett itt a computer tomográfiás (CT) képalkotás is a választható eszközök között szerepel.
Ellenjavallatot a drén behelyezésével kapcsolatosan lényegében csak a technikailag nem biztonságos megközelítés jelenti, a bevezetésnél a belső szervek és nagyobb erek a leginkább kerülendők. Az általános megfontolások itt is, mint feljebb, megszívlelendők. Tájékozott beleegyezésre éppen úgy szükség van a beteg részéről, mint ahogy a véralvadási paraméterek rendezésére (a részleteket lásd a biopsziánál).
Az előkészületek a biopsziához képest annyi eltérést mutatnak, hogy fertőzött folyadékgyülemek drenálása (lebocsátása) antibiotikum adását teheti szükségessé megelőzésképpen. A beavatkozás technikai nehézségei, esetleges fájdalmas volta gyógyszeres bódításban jobban elviselhető a beteg részéről, ennek megfelelő protokollok ismertek a gyakorlott intervenciósok körében. A betegek a bódítás során jól tudnak kommunikálni az orvossal, eszméletüket nem veszítik el, viszont a fájdalmat nem élik meg. (Az előkészületek általános megfontolásai(t) (diéta, laborvizsgálatok, család tájékoztatása) ugyan azok, amelyeket a biopszia fejezetnél ismertettünk.)
A beavatkozás után a drének fertőtlenítő oldattal való kezelése, időszakos ellenőrzése kiemelt fontosságú, különös tekintettel a steril folyadékgyülemekre (vér, vagy nyirokgyülem), mivel (be)fertőződésük súlyos következményekkel, pl. másodlagos tályog kialakulásával járhatnak. Az időszakos átkötésre annál is inkább szükség van, mivel a kivezetésre szolgáló csövön (katéteren) megtöretés, leszorítás olykor előfordulhat, illetve átmosásával az esetleges "eldugulás" kivédhető. Amennyiben a katéter kimozdulása, nem korrigálható megtöretése, elzáródása áll fenn, úgy a beavatkozást végző intézményben a legcélszerűbb azt szükség szerint újra visszahelyezni, vagy véglegesen eltávolítani.
Sorozatunk következő részében az urológiai intervenciókról és az epeutakban végezhető beavatkozásokról írunk.
2007-04-24 13:20
Ez is érdekelhet
Forrás: Weborvos Dr. Deák Pál Ákos
Legjobban: