Súlyosabb formái például a polimiozitisz, a dermatomiozitisz és a zárványtestes miozitisz. Speciálisabb formái a betegségnek a daganathoz társuló, a gyermekkori és más autoimmun betegségekhez társuló (átfedő) miozitisz.
Tünetek
A krónikus izomgyulladás első tünete a fokozott izomgyengeség, amely hetek vagy hónapok alatt folyamatosan rosszabbodik. A nagy izomcsoportokat érinti, mint a nyak, a váll, a csípő vagy a hát. A betegnek egy idő után olyan rutinteendők, mint a székről való felállás, a hajmosás vagy a fésülködés is nehézzé válnak.
Dermatomiozitisz esetén ehhez jellegzetes bőrtünet is társul: vöröses-lilás bőrkiütések jelennek meg a kézen, jellemzően az ízületek fölött vagy a szemek körül. (Ezek az úgynevezett Gottron-papulák.) A kiütésen kívül a beteg tapasztalhat még fáradtságot, illetve a nyelési vagy légzési nehézségeket. Az izomgyulladást gyakran kíséri izomfájdalom is, de nem minden alkalommal.
Diagnózis
A miozitisz megállapítása nem egyszerű folyamat, viszont a betegség azonnali ellátást igényel, ezért fontos a mihamarabbi helyes diagnózis. Az orvos a tünetekre alapozva számos vizsgálatot rendelhet el. A legegyszerűbb ezek közül a laborvizsgálat: miozitisz esetén magasabb a vér kreatin-kináz szintje, illetve a vizsgálat kimutathatja az autoimmun betegségre utaló abnormális antitesteket is.
Kevésbé egyszerű diagnosztikai módszer az MRI és az EMG, amelyek a betegség helyét is meg tudják határozni. A legpontosabb teszt a miozitisz megállapításához az izombiopszia, ahol az orvos a sérült izomból vesz mintát, és ezt vizsgálja meg. Általában erre a vizsgálatra alapozva állítják fel véglegesen a miozitisz diagnózisát , egyfajta megerősítésként is szolgál.
Gyulladás miatt is kialakulhat izomfájdalom
Kezelés
A miozitisz kezelése mindig egyénre szabottan történik, hiszen a kór megjelenési és lefolyása is sokféle lehet. Fontos, hogy daganathoz társuló miozitisz gyanúja esetén (például ha a tüneteket fogyás is kíséri) daganatkutatást is végezzenek, hogy fény derüljön az eredeti okra.
A miozitiszben szenvedő betegeknek legtöbbször először szteroidot adnak, a beviteli forma (tabletta vagy injekció) attól függ, hogy milyen súlyos a betegség. Ezekre a betegek legnagyobb része jól reagál, azonban ha két hónapon belül nem következik be változás, váltani kell. Ilyenkor más immungátló szereket szoktak alkalmazni, mint például az azatioprin, a ciklofoszfamid, a ciklosporin és a metotrexát. A gyógyszereket általában évekig kell szedni.
A gyógyszeres terápia mellett hasznos a fizioterápia, a gyógytornász általi passzív mozgatás , nem aktív gyulladás esetén pedig már a beteg is mozgathatja az izmokat. Fontos a dohányzás kerülése, a rendszeres mozgás, a torna és az egészséges táplálkozás is.