Szeptember elején beszámoltunk róla, hogy egy 14 éves fiú életét vesztette az Egyesült Államokban, miután egy internetes kihívást teljesítve extracsípős csipszet evett. A kihívást maga a gyártó, a Paqui Chips indította, amelynek termékét Carolina Reaper és Naga Viper típusú paprikával ízesítették, kettővel a világ legcsípősebb paprikái közül. A tinédzser halálának körülményeit még vizsgálják a hatóságok, a gyártó azonban már visszahívta a boltok polcairól a kihíváshoz kiadott extracsípős nassolnivalót.
A tragikus eset felkeltette Paul D. Terry, a Tennessee.i Egyetem epidemiológus professzora érdeklődését is. Pontosabban kutatóként őt leginkább az foglalkoztatja, hogy a csípős élelmiszerek miként hathatnak az emberek egészségére, illetve súlyosbíthatják-e olyan krónikus betegségek tüneteit, mint például a gyulladásos bélbetegségekét. „Emellett az is érdekel, hogy az étrend, beleértve a csípős ételeket is, hogyan növelheti vagy csökkentheti egy ember élettartamát” – teszi hozzá Terry a The Conversation oldalán a napokban megjelent cikkében.
Egyáltalán miért szereti bárki is a csípőset?
Mint azt a szakember írja, a csípős ízt a kapszaicin adja, amely változó mennyiségben van jelen a különböző csípős paprikákban. Minél nagyobb mennyiségben, az adott paprika annál magasabb értéket kap az úgynevezett Scoville-skálán, amely a csípősséget hivatott számszerűsíteni. Az itthon termő csípős paprikák értékelése jellemzően 2500 egység alatti. A jalapeno paprikáké már 2 és 50 ezer egység közötti, míg az említett Naga Viper az 1 millió, a Carolina Reaper a 1,5 millió egység feletti tartományban szerepel a Scoville-skálán.
A kapszaicin azért égeti a szánkat, mert ugyanazokat a biológiai folyamatokat aktiválja, mint amelyeket a forró hőmérséklet is. Valójában a csípős íz nem is tekinthető íznek, sokkal inkább fájdalomnak. A fájdalom arra sarkallhatja a szervezetet, hogy válaszul endorfinokat és dopamint szabadítson fel. Ezek a hormonok aztán gyorsan egyfajta megkönnyebbülés érzetét keltik, akár eufórikus állapotot előidézve.
Az egészség és a csípős ételek kapcsolata
Rövid távon a nagyon csípős ételek fogyasztásának hatása a kellemestől a kínzóan égetőig terjedhet a nyelven, az ajkakon és a szájban. Ezenkívül felléphetnek olyan panaszok is, mint az emésztőszervi diszkomfort, fejfájás és hányás. A többi között gyakrabban jelentkeznek ilyen kellemetlen tünetek például azoknál, akik gyulladásos bélbetegséggel küzdenek. Terry ezzel kapcsolatban azt írja, hogy amennyiben a csípős, fűszeres élelmiszerek nyomán kellemetlen panaszokat tapasztalunk, így akár migrént, alhasi fájdalmat, hasmenést, akkor érdemes inkább kiiktatni azokat az étrendünkből. Még akkor is, ha egyes kutatások szerint a csípős ételek hasznosak lehetnek az ételfertőzések, ételmérgezések megelőzésében.
Táplálkozásepidemiológusok régóta kutatják a csípős ételek fogyasztásának potenciális hosszú távú egészségügyi veszélyeit és előnyeit. A többi között folytak vizsgálatok az elhízással, a szív- és érrendszeri betegségekkel, a rákbetegségekkel, az Alzheimer-kóral, a gyomorégéssel és -fekéllyel, pszichológiai zavarokkal, a fájdalomtűrő képességgel és a korai halálozással kapcsolatban is. Ezek a tanulmányok eddig vegyes eredményeket hoztak. A gyomorégés például szoros összefüggésbe hozható a csípős ételekkel, más kérdésekben viszont jóval megosztottabbak a szakértők. Nagy létszámú kutatásokból annyi ismert, hogy nem valószínű, hogy a csípős ízek szeretete fokozná a korai halál kockázatát, sőt, valamelyest még csökkentheti is azt.
A tudósok arra sem tudják a választ, hogy miért lehet, hogy míg egyesek imádják a csípős fogásokat, addig másik egyáltalán nem lelik élvezetüket a gasztronómia ezen ágában. Feltételezések szerint evolúciós, kulturális, földrajzi, egészségügyi, biológiai és pszichológiai tényezők egyaránt szerepet játszhatnak ebben. Amit biztosan ki lehet jelenteni, hogy az ember az egyetlen faj a Földön, amely önszántából, a puszta élvezet kedvéért hajlandó megenni valamit, ami elég erős ahhoz, hogy fájdalmat okozzon.