Nincs olyan ember, akinek időnként, valamilyen okból ne szökne fel a láza. És noha a lázcsillapítás a gyógyszereknek köszönhetően ma már a leghétköznapibb dolgok közé tartozik - amennyiben nem csillapíthatatlan és tartósan magas -, sokakban számos régi beidegződés, meggyőződés él arról, hogyan és mikortól "kell" azt elérni. A lázcsillapítással kapcsolatos tudományos álláspont és ajánlás azonban az elmúlt években változott: a régi "aranyszabályok" többsége ma már idejétmúlt.
Gyakori tévhit, hogy a láz rossz, a láztól félni kell
A lázra sokan még mindig úgy gondolnak, mint szervezetünk nagy ellenségére, amitől gyengének és elesettnek érezzük magunkat - amitől félnünk kell -, és ezért bármilyen módon, lehetőleg minél hamarabb le kell küzdenünk. A láz azonban nem ellenség, nem betegség. Mindössze egy tünet, ami jelzi, hogy szervezetünk védekező mechanizmusa beindult: testünkben olyan folyamatok zajlanak, amelyek hatására testhőmérsékletünk megemelkedik. A láz kialakulásának hátterében a legkülönfélébb okok állhatnak az egyes kórokozók - baktériumok, vírusok, gombák, paraziták - elszaporodásától kezdve a nem fertőző - például gyulladásos - betegségeken át a külső, környezeti hatásokig (például a napszúrás).
Ha a láz lemegy, minden rendben van?
Attól, hogy lázunk magától, vagy különféle lázcsillapító készítmények hatására mérséklődik, az esetek többségében még nem szűnik meg a kiváltó ok. Így azt is fel kell ismerni, és kezelni kell, hogy ismét egészségesek legyünk. Jó jel, ha a láz mint tünet megszűnik, ám utána még - attól függően, mi váltotta ki - több napnak is el kell telnie ahhoz, hogy szervezetünk regenerálódni tudjon.
Mikortól érdemes lázat csillapítani?
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ahhoz, hogy tisztában legyünk vele, mikor ajánlott lázcsillapítót bevenni, jó, ha tudjuk, mi számít hőemelkedésnek és mi láznak. 37-38 Celsius-fok esetén még hőemelkedésről beszélhetünk, míg 38 Celsius-fok felett már lázról. A magas láz 39-40,5 Celsius-fokot jelent, efelett viszont már igen magas lázzal van dolgunk.
Vannak, akik már akkor is lázcsillapítóhoz nyúlnak, amikor a testhőmérsékletük épphogy meghaladja a 37,5 Celsius-fokot. Mert rosszul érzik magukat és megviseli őket már a hőemelkedés is. Vagy mert félnek, hogy belázasodnak, és még gyengébbek lesznek. Esetleg súlyos betegek és a láz ronthat állapotukon. Ezzel szemben olyanok is vannak, akik csak akkor szánják rá magukat a lázcsillapításra, ha már nagyon magas - 40 Celsius-fok körüli, vagy afeletti - értéket mérnek. Ennek is több oka lehet: az egyik, hogy nem érzik különösebben rosszul magukat - egyéntől függ, hogy a láz kit mennyire visel meg -, de az is előfordulhat, hogy nem szeretnének mesterségesen beavatkozni szervezetük működésébe, mondván, "hadd dolgozzon".
A láz tényleg jót tesz?
Szakemberek szerint a láz valóban hasznos, mert hozzájárul, hogy immunrendszerünk aktívabban tehesse a dolgát, ám az már nem szerencsés, ha nagyon magasra szökik, mert komolyan megterheli a szervezetünket. Hátrányosan befolyásolhatja az anyagcsere-folyamatokat (ez vonatkozik a cukor- és a vízháztartásra is), a központi idegrendszer, valamint a szív- és érrendszer működését, súlyos esetben keringési zavart vagy vérnyomásproblémákat okozva.
Hogy pontosan hol a határ, és mikor érdemes csillapítani a lázat, arról a mai napig megoszlanak a vélemények. A hivatalos hazai szakmai ajánlás szerint leginkább akkor, amikor már rossz közérzettel jár. Alapbetegséggel nem terhelt felnőttek esetében egyébként jellemzően 39 Celsius-fok a határ. Hőemelkedés esetén a szakemberek nem javasolják a gyógyszeres lázcsillapítást. Akik viszont súlyos, vagy krónikus betegségben szenvednek - például szívbetegek vagy immunhiányosak -, esetleg állapotosak, azoknak nem szabad megvárniuk, hogy felszökjön a lázuk, mert esetükben a magas testhőmérséklet komoly veszélyekkel és szövődményekkel járhat. Hat hónaposnál fiatalabb csecsemőknél pedig még a legenyhébb láz is intő jel: ilyenkor azonnal orvoshoz kell fordulni, hogy minél gyorsabban kiderüljön, mi okozza, és el lehessen kezdeni a megfelelő kezelést.
A fizikális lázcsillapítás önmagában nem elég
Még mindig masszívan tartja magát a köztudatban az évtizedekkel ezelőtti ajánlás: a hűtőfürdő és a hideg vizes borogatás, más néven priznic. Ezeket általában akkor vetik be az emberek - és többnyire a gyerekeknél -, amikor a lázcsillapító gyógyszer nem viszi le az elvárt mértékben a magas testhőmérsékletet. Vagy ha lejjebb viszi, viszonylag gyorsan - még mielőtt egy újabb adag lázcsillapítót be lehetne venni - visszakúszik, rosszabb esetben tovább emelkedik. A jelenleg érvényben lévő szakmai ajánlás szerint azonban a fizikális lázcsillapítást nem szabad erőltetni, és csak azoknál érdemes használni, akiknek jólesik és igénylik.
Ez is érdekelhet
A hűtőfürdőnél figyelni kell rá, hogy a kádat ne jéghideg vízzel töltsük meg, hanem az aktuális testhőnek megfelelő hőmérsékletűvel, amit aztán hideg víz hozzáadásával fokozatosan hűtünk. Ez a megoldás csak akkor javasolt, ha a víz 31 Celsius-foknál melegebb, és nem kezdünk fázni benne, mert azzal éppen az ellenkező hatást érhetjük el: olyankor ugyanis az erek összehúzódnak és a szervezet kevesebb hőt tud leadni. Azt is érdemes észben tartani, hogy a hűtőfürdő hatása csak rövid ideig tart, a lázat tartósan nem mérsékli. A csuklóra, a bokára, vagy a homlokra helyezett hideg vizes borogatással ugyanez a helyzet: kizárólag akkor ajánlott használni, ha jólesik a lázas betegnek, és az eredmény érdekében célszerű gyógyszeres kezeléssel kombinálni.
