Tünetek
A prosztatarák a betegség korai stádiumában teljes sikerrel gyógyítható, a problémát az adja, hogy ilyenkor általában teljesen tünetmentes, nemegyszer csak véletlenül, más betegségek, például jóindulatú prosztata-megnagyobbodás műtétet követő szövettani vizsgálatkor derül fény a megbetegedésre.
A prosztatarák tünetei adódhatnak a prosztata megbetegedésének szimptómáiból: a prosztata tömegének növekedése, a húgycső összenyomása révén fellépő vizelési panaszok (gyakori vizelés, éjszakai vizelés, vizeletrekedés). Lehetnek a daganatnak a húgycsőbe vagy a húgyhólyagba történő betöréséből adódó tünetek (véres ondó ürítése, vérvizelés, húgycsővérzés) és ezen kívül a daganat környezetre terjedése tompa gáti, keresztcsonttáji, deréktáji fájdalmakat okozhat, illetve a felső húgyutak pangását, tágulatát hozhatja létre. Előrehaladottabb, áttételes esetben a prosztatarák távoli áttéteinek tünetei okozhatnak panaszokat: (elsősorban a csontokat érintve fájdalmat okozhatnak vagy váratlan csonttörések jöhetnek létre) illetve általános daganattünetek jelentkezhetnek (gyengeségérzés, fogyás, vérszegénység stb.) Sokszor reumásnak tűnő fájdalmak hátterében a prosztatarák okozta csontáttétet diagnosztizálják.
Szűrővizsgálatok
Különös jelentőségűek azok a vizsgálati módszerek, melyekkel a prosztatarák megfelelően korai állapotban felismerhető. A prosztatarák gyakoriságára és a korai felismerés jelentőségére való tekintettel ajánlják a rendszeres szűrővizsgálatot: azoknál, akiknél a családban prosztatarákos megbetegedés előfordult, 45 éves kor felett, a többieknél pedig 50 éves kor felett évente javasolják az időbeli diagnózist lehetővé tevő vizsgálatok elvégzését.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A betegség korai felismerését a fizikális vizsgálat és a daganatos megbetegedések esetén a vérbe kerülő ún. tumormarkerek kimutatása teszi lehetővé. A prosztata hátsó felszínének a végbél felől történő megtapintása során felismerhetők azok az elváltozások (pl. tömött izolált csomó) melyek daganatos elváltozás gyanúját kelthetik. Mivel a prosztatarák az esetek többségében a perifériás lebenyben képződik, a fizikális vizsgálat alkalmával, kis, egyéb tünetet még nem okozó elváltozások is tapinthatók.
A vizsgálat a beteg számára csak csekély kellemetlenséggel jár. Egyes daganatsejtek által termelt anyagok a beteg vérébe jutva kimutathatóvá válnak. Ezen anyagok többsége az adott daganattípusra jellemző, így korán jelezhetik a tumoros megbetegedést. A prosztatadaganat sejtjei az ún. prosztata specifikus antigén (PSA) nevű anyagot termelik, mely a beteg véréből már akkor azonosíthatóvá válik, mikor a megbetegedés még egyéb módszerekkel nem diagnosztizálható.
Műszeres vizsgálatok
A prosztatarák gyanúja esetén a megerősítéshez, illetve a betegség lehetőségének kizárásához további vizsgálatokat kell végezni. A transrectalis ultrahang vizsgálat a végbélbe vezetett ultrahang szondával történik. Előnye, hogy a vizsgált szervhez közelvihető vizsgálófej segítségével a kisebb elváltozások is pontosabban megítélhetők. A vékony tűvel történő mintavétel, a prosztatabiopszia pontosságát egyidejű ultrahangvizsgálat biztosítja. Azokban az esetekben, mikor a prosztatadaganat vizeletelzáródást okoz, elvégezhető a TUR biopszia, amikor a húgycsövön keresztül történő megkisebbítés során nyert szövet mikroszkópos vizsgálata biztosíthatja a diagnózist.
Ez is érdekelhet
Az általános klinikai, radiológiai és kiegészítő ultrahang vizsgálatok a beteg általános állapotának megítéléséhez, távoli szervekben elhelyezkedő esetleges áttétek felderítéséhez szükségesek. Mivel a prosztatarák leggyakrabban a csontokban ad áttétet, a csont-izotóp vizsgálat fontos kiegészítő diagnosztikai vizsgálat mind a gyógykezelés megkezdése előtt, mind a beteg sorsának továbbkövetése során. A nyirokcsomó biopszia célja, hogy felderítse a daganatsejteknek a nyirokutakon történő esetleges terjedését. Ez többféle (célzott tűbiopszia, laparoszkópos és nyílt műtéti) technikával történhet.
Legjobban: