"Egyszerűen nem tudom megszokni, hogy itthonról kell dolgoznom. Az albérletünk egy régi, gangos épület földszintjén van, szóval szinte soha nem süt be a nap, mindig sötét van, vagy legalábbis félhomály. Ez valamennyire tolerálható volt, míg nem ültem a lakásban a nap 24 órájában, de most már nagyon zavar. Arról nem beszélve, hogy a barátom is home office-ol, és rájöttem, hogy szörnyen hangosan gépel. Persze nem bírtam ki, hogy ne jegyezzem meg, jól össze is vesztünk miatta. Úgyhogy nagyon várom már, hogy újra bejárhassak a céghez."
A fenti sorokat a nem túl lelkes Nóri küldte nekem válaszul, amikor megkérdeztem, hogyan viseli a hetek óta tartó home office-t. Nem a 30 éves, multinacionális cég marketingosztályán dolgozó lány azonban az egyetlen, aki küszködik : különböző okokból kifolyólag, de a legtöbb ember számára nem ideális, hogy otthonról kell dolgoznia. Ez a fajta home office ugyanis más, mint a pandémia előtti. Bódi Anita pszichológus szerint a monoton folytonossága és tartóssá válása miatt érezhetjük így, hiszen ami korábban a többségnél hetente vagy havonta egy-két napra koncentrálódott, az most állandóvá vált. A helyzetet ráadásul tovább nehezíti, hogy külső kényszer, nem belső választás eredménye az, hogy nem járunk be a munkahelyre.
"Mivel szinte mindenhol kötelező volt, így negatívan hathat a pszichére, az általános jó közérzetre, és akár tudattalanul is feszítő, rossz érzéseket okozhat. Tulajdonképpen a kontrollvesztettség állapotában vagyunk, nem mi szabjuk meg, hogy mit, mikor és hol csinálunk. Pedig a pszichés jóllétünk szempontjából kifejezetten fontos, hogy érezzük, bizonyos dolgokat mi irányítunk" - mondja a szakember, aki úgy véli: a többi között azon is múlik, hogyan dolgozzuk fel a kontrollvesztettséget, hogy az élet más területein mennyire tudjuk kezünkbe venni a gyeplőt. Minél több ilyen feladatkör van - legyen szó bármilyen apróságról -, annál jobban toleráljuk az otthoni munkát.
Akaraterő, tudatosság, önfegyelem - a nyerő hármas
Mint azt a pszichológus hangsúlyozta, a társaság, a kollégák hiánya mellett az is problémát okozhat, hogy magunknak kell strukturálni az időt. A munkahelyre bejárás ritmust adott a napnak, megvolt az ideje az utazásnak, az ebédnek, a szüneteknek, míg a home office-ban nincsenek meg ezek a keretek. "Akaraterő, tudatosság, önuralom kell a napirend kialakításához, ellenkező esetben szétcsúszunk, káosz alakul ki. Ilyen mértékű fegyelemre nincs szükség az irodában, hiszen a szigor, a szabályok, a főnök jelenléte miatt kénytelenek vagyunk megfelelni a követelményeknek" - magyarázza, majd hozzáteszi: az idő strukturálatlanságával szinte kéz a kézben jár a halogatás. Mivel az ember saját maga osztja be az idejét, sokkal hajlamosabb tolni a feladatokat, aminek az az eredménye, hogy teljesen betemetik a teendők. Ez egy kifejezetten veszélyes negatív spirál, egy ördögi kör, amiből nem könnyű kikeveredni, és szinte azonnal felboríthatja a magánélet és a munka közötti egészséges egyensúlyt.
Vannak azonban olyanok, akiket a home office éppen hogy túlteljesítésre ösztönöz. A jelenlegi helyzetben a dolgozó ugyanis kvázi "láthatatlan", így sokan joggal hihetik, hogy ha nem nyújtanak 110 százalékot, a vezetőség azt gondolhatja, ellógják a napot. "Ilyen esetben fontos tisztázni, hogy mi az oka a teljesítménykényszernek. Valamilyen komplexusból fakad, vagy arról van szó, hogy nem biztos az állásunk? Ha semmi sem utal arra, hogy megválhatnak tőlünk, akkor elkezdhetünk dolgozni azon, hogy le tudjuk szerelni a negatív gondolatokat tényekkel, logikával. Amennyiben azonban fennáll az elbocsátás veszélye, jogosan félünk, és ezt a félelmet nem elhallgattatni kell, hanem motivációként felhasználni a megoldások keresésére."
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Bódi Anita azt is fontosnak tartotta leszögezni, hogy ennek a más típusú home office-nak teljesen eltérőek a rövid és a hosszú távú hatásai. Az elején kényelmetlennek érezzük az újfajta körülményeket, és egyik hibát követjük el a másik után, de ahogy telik az idő, úgy ismerjük meg egyre jobban magunkat, és a tapasztalataink alapján képesek lehetünk megteremteni egy új ritmust. Az ezzel kapcsolatos felismeréseknek pedig későbbi életünk során is hasznát vehetjük. Azoknak egyébként, akik több hét után sem tudtak megbarátkozni a home office-szal, a pszichológus azt tanácsolja, próbálják meg kideríteni, pontosan miért olyan negatív élmény ez számukra. A kollégák hiánya, az idő strukturálatlansága, a kiszámíthatatlanság a legkínzóbb? A probléma gyökerének ismeretében könnyebb gyógyírt találni.
A szakember szerint egyébként alapvető tétel a pszichológiában, hogy a krízisek során történik a személyiségfejlődés. Aki megold, átvészel egy váratlan kihívást, annak gazdagodik a személyisége, tanul önmagáról, a családjáról, az adott szituációról. Tekintsünk tehát kalandként a helyzetre, és figyeljük meg, hogyan működünk ilyen körülmények között - nagyon sok önismereti kincsre bukkanhatunk közben! Sőt: amennyiben egyfajta életpremisszaként elfogadjuk, hogy még a legproblémásabb időszakokban is rengeteg megújulási, tanulási és válaszlehetőség rejlik, akkor a nehézségek ellenére is örömmel, izgalommal fogadhatjuk a megpróbáltatásokat.
Mit tegyek, ha....?
Egy kis helyzetelemzést is végeztünk Bódi Anitával, ehhez két olyan szituációt vázoltam fel, amiről úgy gondoltam, sokakat érinthet. Az egyik: Mit tegyünk, ha megszerettük a home office-t, és semmi kedvünk újra bejárni dolgozni? A másik: Mit tegyünk, ha utáljuk a home office-t, de nagy valószínűséggel a járványhelyzet után is otthonról kell dolgozni?
A pszichológus az elsőre reagálva azt javasolta, először mindenképpen érdemes megvizsgálni, hogy a járványhelyzet előtt szerettünk-e bejárni a munkahelyünkre, vagy már akkor is voltak ellenérzéseink, és ha igen, azok mikor kezdődtek. "Ha azért irtózok az irodától, mert utálom a munkám, el kell gondolkodni a váltáson. De ha csak arról van szó, hogy szerettem bejárni, ám kényelmesebb otthonról dolgozni, akkor tudatosítani kell magamban, hogy az átállás ugyan nehéz lesz, később azonban elkezdem majd érezni a váltásban az újdonság jutalmazó erejét."
A második szituációval kapcsolatban Bódi Anita azt szorgalmazta, derítsük ki, mennyire viszolygunk az adott dologtól, jelen esetben az otthoni munkától - ebben segíthet, ha valamilyen analógia, párhuzam mentén gondolkodunk. "Ha eredendően gyűlölöm például a babot, akkor nem próbálom megszerettetni magammal a bablevest, mert tudom, bárhogyan is készítsék el, nem leszek képes jóízűen megenni. A home office-szal ugyanez a helyzet. Ha nincs rá esély, hogy el tudjuk fogadni, váltsunk munkahelyet. Amennyiben azonban elképzelhető, hogy néhány praktika, változtatás segítségével sikerülhet a saját igényeimhez alakítani az adott munkát, akkor egy izgalmas felfedezőútként is felfoghatom a dolgot."
Erre figyeljünk a visszatéréskor
Bár egyelőre még nem ismert, mikor, de hamarosan minden visszatér a régi kerékvágásba, és újra a munkahelyen töltjük majd a napjaink nagy részét. A mentális egészségünk érdekében azonban célszerű figyelni pár dologra, hogy könnyebben menjen az alkalmazkodás. Mert félreértés ne essék, ugyanúgy bele kell tanulnunk az irodai létbe, mint karrierünk kezdetekor. Bódi Anita szerint, mivel kb. egy hónap alatt tudunk újfajta működésmódokra átállni, a rövid távú szokásainknak is nagyon erős hatásuk lehet. Hiába dolgozott valaki 10 évig egy bizonyos módon, az utolsó egy hónap - jelen esetben a home office - megszokásai szintén meghatározzák viselkedését.
Ez is érdekelhet
"Ha elveszik tőlünk az irányítás lehetőségét, akkor a kontrollvesztett helyzet könnyen megszokássá válik. A munkahelyre való visszatéréskor tudatosan kell emlékeztetni magunkat arra, hogy megint vannak választásaink, döntési helyzeteink - újra a kezünkben a gyeplő, sok mindent újból csinálhatunk. Megszokások mentén élünk, és a régi megszokásokból csak nagyfokú tudatossággal és gyakorlással lehet új megszokásokat fejleszteni" - mondta el Bódi Anita.
