Hat évvel ezelőtt, azaz 2014 januárjában a németországi Rasdorfban egy gazdaság istállója lángba borult. A hatósági vizsgálat hamar kiderítette, hogy a 90 tejelő tehén flatulenciájából (emésztőrendszeri gázképződéséből) és trágyájából kipárolgó metán statikus elektromosság miatt robbant be . Hatalmas szerencse, hogy csak a tetőszerkezet károsodott, és "csupán" egy tehén szenvedett égési sérüléseket. Egy évvel korábban hasonló eset történt egy iowai sertésfarmon, ahol azonban a tűzben 1500 állat pusztult el. Mindegy, hogy a kérődző állatok által termelt metán vagy a rosszul kezelt trágyából felszabaduló gáz okozta-e a problémát. Valójában velünk fogyasztókkal van a baj, hiszen az emberi tevékenység miatti szén-dioxid-kibocsátás több mint egyötöde az élelmiszerekből származik vagy azokhoz kapcsolódik.
Összességében a vörös hús okozza messze a legnagyobb problémát. Az állati termékek előállításához kapcsolódó CO2-kibocsátás általában nagyobb, mint a növényi termékeké, azonban az ételek széles skálájának előállításánál számolhatunk különböző mértékű és gyakran jelentős kibocsátással. A tenger gyümölcseinek fogyasztását például az egészséges táplálkozásssal szoktuk összefüggésbe hozni, de a környezeti hatás más dolog. A halászott fajok egyik csoportjához (amelybe beletartozik a szardella, a hering, a szardínia és az alaszkai tőkehal is) sokkal alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátás kapcsolódik, mint más fajokhoz, például a homárhoz, a garnélarákhoz vagy a kékúszójú tonhalhoz. Azaz, ha valaki környezettudatosan akar táplálkozni rengeteg információt kell figyelnie a vásárlási döntések meghozatalához.
A szénlábnyom sokat elárul
Ráadásul nem csak az élelmiszerként szolgáló állat és növényfajok életciklusa során felmerülő szén-dioxid-kibocsátás és körforgás érdekes, hanem a tenyésztésükről, termesztésükről gondoskodó gazdaságok szénlábnyoma is. Habár 1990 óta az EU adatai szerint több mint 20 százalékkal csökkent az üvegházgáz kibocsátásuk, bármelyik gazdaságot is nézzük, mindegyikben jelentős mennyiségű szén-dioxid származik a kemencék, teherautók, traktorok, halászhajók és a többi gép, berendezés meghajtására használt fosszilis tüzelőanyagokból. A növénytermesztéshez műtrágya, vetőmag és víz kell, az állattenyésztéshez pedig takarmányra és vízre van szükség. E feltételek megteremtse sok üvegházgáz kibocsátásával jár. Továbbá a mezőgazdasági tevékenységhez általában nagy földterület szükséges, ami gyakran erdőirtást igényel. A fák kivágása nemcsak szén-dioxidot szabadít fel, hanem egyben kevesebb fa vesz részt a szén-dioxid légkörből történő eltávolításában.
A tehénfing lett mégis az a központi elem, amely a maga vulgaritásával kellőképpen átütő volt ahhoz, hogy az emberek megértsék, az élelmiszertermelés, de végső soron a saját fogyasztásuk valóban szennyező és veszélyes. A tehenek, bivalyok, juhok és kecskék - azaz a kérődzők - nem teljesen érdemtelenül jutottak e kétes hírnévhez. A négy-rekeszes gyomrukban ugyanis, miközben a mikrobák lebontják a táplálékot rengeteg metánt termelnek, egy olyan üvegházhatású gázt, amelynek a globális felmelegedést előidéző potenciálja a 34-szerese a szén-dioxidénak. A kérődzők ezt a gázt részben böfögéssel, részben szellentéssel engedik ki. A Climate & Clean Air Coalition nevű környezettvédő szervezet becslése szerint a kérődzők a globális metánkibocsátás akár 30 százalékáért is felelősek lehetnek. Ez a mennyiség évente 3 gigatonnát gázt jelent. Az ENSZ szerint jelenleg több mint 1,5milliárd tehén él a Földön , s ez az oka, hogy a szervezet szerint a tehenek metánkibocsátásának csökkentése az egyik leggyorsabb módszer az éghajlatváltozás lassítására.
Szélesebb perspektívát nézve a viterbói Tuscia Egyetem kutatója Giampiero Grossi azt állítja , hogy a kérődzők állatok által kibocsátott metán az emberi tevékenységből származó üvegházhatású gázok mintegy 5,5 százalékát teszi ki. Az állati kibocsátás több mint 70 százaléka azonban a szarvasmarháktól származik. Ezek az állatok naponta 250-500 liter metán előállítására képesek.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Csak egyes állatfajok termelnek metánt kérődzés útján, de ezt a gázt minden állatfaj (és az ember is) előállítja az ürítéssel. A trágya a szerves anyagok és víz keveréke, amelynek bomlása közben metán szabadul fel. A metán mennyisége a trágya összetételétől (víztartalom, savasság, tápanyagsűrűség) és a külső tényezőktől, például a nedvességtől, a hőmérséklettől és az oxigén elérhetőségétől függ. A száraz, hűvös, oxigéndús környezetben a legalacsonyabb a metántermelést. A rossz trágyakezelő rendszerek meglehetősen általánosak, és szintén jelentős szükségtelen metánkibocsátást eredményeznek. Ráadásul a bomlás során a trágyában lévő ammónia (NH4) kémiai reakciókkal átalakul nitrogén-monoxiddá (N2O), egy olyan üvegházhatású gázzá, amelynek a globális melegítő hatása a szén-dioxid 298-szorosa.
A nélkülözhetetlen és káros műtrágya
Az üvegházgázok kibocsátásának egy másik fő forrása a nitrogén műtrágya, amely az összes élelmiszercsoportot érinti, mivel fontos szerepet játszik a talaj tápanyagtartalmának növelésében, és a megfelelően nagy terméshozamok fenntartásában. A nitrogénműtrágyák előállítási folyamata óriási mennyiségű energiát igényel, amíg a levegőben levő dinitrogént (N2) ammóniává (NH3) alakítják. Csakhogy az ammónia nagy része lebomlik és nitrogén-monoxid formájában kiszabadul a légkörbe. A nitrogénműtrágya tehát jelentősen növeli a mezőgazdaságban előforduló növények és állatok szénlábnyomát. A mezőgazdasági termelők különféle módszereket alkalmazhatnak a kibocsátásuk korlátozására, például esős időben kerülhetik a műtrágyázást, s ezzel megelőzhetik, hogy a talajlakó baktériumok nitrogén-termelhessenek.
Jelentős gondot okoz a kukoricatermelés kiterjedtsége is. A kukorica mintegy 90 százalékát állati takarmányként használják (miközben a tehenek természetes körülmények között füvet esznek, a csirkék pedig mindenevőként magvakat, férgeket, rovarokat és növényeket is.) Vita folyik arról, hogy a kukoricával táplált állatok bocsátanak-e ki több üvegházgázt, vagy a természetes táplálékon tartottak. Ugyanakkor, ha a kukoricából üzemanyagot, etanolt állítanak elő, akkor a kukorica abszolút széndioxid-kibocsátó. A bioüzemanyagok, így az etanol és a szójababból előállított biodízel megújuló energiahordozók, de esetükben nem beszélhetünk tiszta energiáról, mert az égésükkor szén-dioxid képződik.
Egyre több kutatás irányul arra, hogy az állatok takarmányozását úgy változtassák meg, amivel a metánképződést csökkenthetik. Spanyol tudósok felfedezték például, hogy a hagymában és a fokhagymában található vegyületek átalakíthatják a tehén bendőjében a kémiai összetételt, és jelentősen csökkenthetik metánkibocsátását. Sajnos a tehéntej átveszi a hagymaízt, ezért a módszer csak akkor lesz bevezethető, ha meg tudják akadályozni, hogy a hagyma íze a tejbe jusson. Ausztrál és amerikai kutatók hasonló eredményre jutottak azzal, hogy a takarmányba tengeri vörösalgát kevertek. Mindössze 2 százaléknyi alga a metánkibocsátást 99 százalékkal csökkentette.
Izraeli és skót tudósok pedig nemrégiben azonosítottak olyan mikrobákat a tehenek mikrobiomjában, amelyek elősegítik az emésztést, de egyben felelősek a metántermelésért is. A kutatók szerint a globális metánkibocsátás csökkenthető olyan tehenek szelektív tenyésztése révén, amelyek kevesebb metántermelő mikrobával képesek emészteni.
Várhatóan egyre több használható tudományos eredmény születik és a "tehénfing"-probléma lekerül a napirendről. De ettől egyelőre messze vagyunk. A legtöbbet ezügyben jelenleg mi magunk tehetünk az étrendünk átalakításával. Ha valaki hetente átlagosan három hamburgert eszik, tudnia kell, hogy ennek a szén-dioxid vonzata annyi, mintha egy átlagos robbanómotoros autóval 300 kilométert tenne meg. Persze szükségtelen minden húskészítményt levenni a menüből , de ha sokan egy kissé visszafognák a húsfogyasztásukat, már az is érzékelhető eredményt hozna a szén-dioxid-kibocsátásban.
