Az embereknek pár száz éve még fogalmuk sem volt az agyi idegsejtekről, a szinapszisokról, az egyes agyi területek funkcióiról, s azt is inkább csak sejtették, mint tudták, hogy a gondolatok szülőhelye és tárháza az agy. Abban pedig már egyáltalán nem voltak biztosak, hogy az érzékelés és az érzések központja is a fejünkben van, szemben a szívvel, a gyomorral vagy a csontokkal. Akárhogy is, abban az időben, amikor a lefejezés széles körben elterjedt büntetés volt, az embereket rendkívül izgatta, hogy vajon mit érzékel vagy gondol a fej, és mikor veszíti el a tudatát.
A karddal vagy bárddal történő lefejezést egy időben rendkívül barbár módszernek tartották, mert gyakran nem volt sikeres az első csapás. (Emlékezzünk csak Hunyadi László esetére !) Márpedig a büntetés célja az élettől való megfosztás volt és nem a kínzás. Ha ezt szükségesnek tartották (és ez persze gyakran megesett), akkor arra már az ítélet előtt sort kerítettek, vagy fájdalmas kivégzési módot választottak. A lefejezéssel való kivégzést tulajdonképpen egyfajta kegyelemnek tekintették.
Minden a nyaktilóval kezdődött
Az elítéltek számára a fájdalommentes halál joga a francia forradalom idején terjedt el, és vezetett oda, hogy Dr. Guillotine találmányát, a nyaktilót kezdték el használni, amit Franciaországban még a 20-ik században is használatban is tartották. Az utolsó nyaktilós kivégzés 1977. szeptember 10-én történt egy marseille-i bűneset miatt. A barátnőjét megkínzó és meggyilkoló tunéziai bevándorlót, Hamida Djandoubi-t végezték ki ezen a módon. A nyaktilót azonban csak 1981-ben küldték végleg nyugdíjba, amikor Franciaország eltörölte a halálbüntetést.
A guillotine , ahogy a nyaktilót megalkotója után mindenki ismeri, számunkra azért érdekes, mert a használatával összefüggésben számos feljegyzés maradt a levágott fejek életjeleiről. A leghíresebb eset 1793. július 17-éről datálódik, amikor a Charlotte Corday nevű nőt nyaktilóval végezték ki a forradalom egyik vezetője, Jean-Paul Marat meggyilkolásáért. Marat közkedvelt és híres ember volt, így nagy tömeg akarta látni, hogy a merénylő megfizet tettéért. Miután a penge lezuhant, és Corday feje beleesett a fűrészporos kosárba, az egyik hóhérsegéd, François Legros (más gorrások szerint le Gros) a hajánál fogva felemelte, és két pofont adott a fejnek. A tanúk szerint Corday szeme az ember felé fordult, és az arcán felháborodás kifejezése jelent meg. Sőt egyesek szerint el is pirult a dühtől. Az eseményt követően a forradalom alatt guillotine-nal kivégzett embereket arra kérték az orvosok, hogy a fejük lemetszése után pislogjanak, és a tanúk állítása szerint a pislogás akár 30 másodpercig is eltarthatott.
Egy másik gyakran idézett eset a lemetszett fej tudatosságról az, amelyet 1905-ben Gabriel Beaurieux francia orvos szemtanúként osztott megy egy Languille nevű ember lefejezéséről. A kivégzés után rögtön azt írta, hogy "a szemhéjak és az ajkak szabálytalan ritmikus összehúzódásokban működtek körülbelül öt vagy hat másodpercig". Amikor a doktor Languille nevét kiáltotta, a szemhéja "lassan megemelkedik, görcsös összehúzódás nélkül", és "a pupillái fókuszáltak". Ez kétszer is megtörtént, de Beaurieux harmadik kiáltására már nem kapott választ.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Úgy tűnik, hogy ezek a történetek hitelessé teszik azt az elképzelést, hogy a lefejezés után a tudatosság néhány másodpercig fennmaradhat. A legtöbb modern orvos azonban úgy gondolja, hogy az ismertetett reakciók valójában az izmok reflexes rángásai, nem pedig a tudatos, szándékos mozgások. A szívtől (és ezért az oxigénből) elvágva az agy azonnal kómába esik és a tudatosság "valószínűleg 2-3 másodpercen belül elveszik a vér intrakraniális perfúziójának gyors csökkenése miatt", majd bekövetkezik az agyhalál - álltja Dr. Harold Hillman, egy brit orvos, aki alaposan tanulmányozta és egy jelentésben össze is foglalta a legelterjedtebb kivégzési módszereket, azok fájdalmasságára fókuszálva.
Hillman arra is rámutat, hogy az úgynevezett fájdalom nélküli guillotine valószínűleg csak mese . Szerinte "a halál az agy és a gerincvelő elválasztása miatt következik be, a környező szövetek átvágása után. Akut és erős fájdalmat okozhat" Ez az egyik oka annak, hogy a guillotine és általában a lefejezés sok országban már nem elfogadott kivégzési módszer többé.
A fejátültetés jelenleg nem a realitás része
A lefejezés utáni tudatosság iránti érdeklődés akkor jelent meg újra, amikor néhány éve komolyan felmerült a fejátültetés kivitelezhetősége. Ennek alapfeltétele lenne, hogy a fejet a régi testről való eltávolítása és az új testhez való csatlakoztatása idejére életben kellene tartani. Ez a jelenlegi tudásunk szerint egy elég valószínűtlen művelet, mert az agynak az életben maradáshoz hatalmas mennyiségű oxigénre van szüksége (a szervezet által felhasznált összes oxigén 20 százalékára). Amint a nyaki ereket elvágják, az oxigénellátás megáll, s ha nem pótolják azonnal a veszteséget, az agyban visszafordíthatatlan károk keletkeznek.
Ahhoz azonban, hogy az agy oxigénellátásának megszűnése bekövetkezzen, nem kell levágni a fejet. A kutatások ezen a területen elsősorban arra irányulnak, hogy feltárják a klinikai halált átélők vagy halálközeli élményeket megtapasztalók agyában végbement folyamatok lényegét. Szívrohamot vagy szívmegállást szenvedett emberek gyakran pontosan leírják azokat az eseményeket, amelyek velük vagy az őket körülvevő szobában az újraélesztésük közben zajlottak. Ez a testen kívüli élmény arra utal, hogy bár a szívük nem dobogott, az agyuk minden bizonnyal tisztában volt a környezetben zajló eseményekkel annak ellenére, hogy nem mutatta a tudatosság klinikai tüneteit.
Ez is érdekelhet
Más vizsgálatok kimutatták az agy aktivitását 30 perccel a szívverés leállása után is. Ezeket az úgynevezett delta agyhullámokat gyakran látják az alvás és a kikapcsolódás szakaszaiban is. A legfrissebb kutatások azt is igazolták, hogy a szív leállása után az agy tevékenysége percekkel tovább folytatódik, amely egy végső hullámmal fejeződik be, amelyet terjedő depolarizációnak neveznek. E vizsgálatok szerint az emberekben elég erős volt az agyi aktivitás ahhoz, hogy elektroenkefalográffal (EEG) kimutatható legyen. Egyes vizsgálatok pedig azt sugallták, hogy a halál után még 48-96 órával is megfigyelhető génexpresszió és bizonyos fajta aktivitás az agyban, sőt egyes esetekben ennek erőssége átmenetileg még növekszik is. Ahhoz, hogy megértsük, mi történik a magára maradó fejben még sok kutatás szükséges. Addig azonban sokan még bizonyára elhiszik, hogy VIII. Henrik angol király feleségének, Boleyn Annának levágott feje tényleg meg akart szólalni.
