A történet főszereplője az amerikai dr. John Harvey Kellogg. Alighanem sokak számára ismerősen cseng a vezetékneve, ami egyáltalán nem a véletlen műve. A Kellogg's Corn Flakes ma is a világ egyik legismertebb reggeli gabonapelyhe, Magyarországon is számos élelmiszer-üzlet polcain megtalálható. A többi között egyszerű és gyors elkészíthetősége miatt globális népszerűségnek örvendő reggelifajta eredete immár több mint egy évszázadra nyúlik vissza. Ahhoz azonban, hogy megérthessük, miért látott bárki is fantáziát az önmagában száraz, kemény és nem túl ízes – eredetileg cukrozatlan – pelyhekben, érdemes röviden kitérni a történelmi kontextusra.
A 19. század iparosodott Amerikájában a tehetősebb rétegek reggelije meglehetősen nehéz ételeken alapult. Zsíros és fűszeres húsok éppúgy helyet kaptak az étkezőasztalokon, mint különféle cukros sütemények, palacsinták és pékáruk. Erős napindítás volt ez, amelynek persze egészségügyi szempontból is megvoltak a maga következményei. Mondhatni, a székrekedés szinte népegészségügyi problémává lépett elő a korabeli társadalomban, a rengeteg hús és cukor nagyon megterhelte az emberek emésztését. A kukoricapehely részben erre a problémára válaszul jött létre.
A kukoricapehely a bujaság ellenszere is
John Harvey Kellogg a michigani Battle Creekben született és nőtt fel egy mélyen vallásos, hetednapi adventista család gyermekekét. Már fiatalon az egyház Health Reformer című havi folyóiratánál dolgozott, amelyben elsősorban egészségről, higiéniáról, mértékletességről, vegetarianizmusról és természetes gyógymódokról szóló cikkek jelentek meg. Az egyház támogatásával Kellogg 1872-ben New Jerseyben kezdett orvosi tanulmányokba, majd később az Michigani Egyetemen és a New York-i Bellevue Kórház egészségügyi iskolájában is tanult. Doktori címet 1875-ben szerzett, majd londoni és bécsi tnaulmányokat követően sebészetre szakosodott. Közben, 1876-ban kinevezték az egyház battle creek-i szanatóriuma élére.
Kellogg az apró szanatóriumból évtizedek munkájával egy 1200 fő befogadására alkalmas gyógyfürdőt alakított ki, ahol a vegetariánus étrendet népszerűsítette a vendégek körében, továbbá megtiltotta számukra az alkoholfogyasztást és a dohányzást. Orvosként ugyanis az úgynevezett biológiai életmód híve volt. Több mozgásra, több fürdésre sarkallta a betegeit, valamint étkezési szokásaik megváltoztatására. Kellogg is felismerte a túlzott húsfogyasztás káros hatásait, egyszersmind hitt a teljes kiőrlésű gabonák kedvező élettani hatásaiban. Valójában elvei sok tekintetben hasonlítottak napjaink népszerű étrendi irányzataira – egyetlen tényező kivételével. Vallásos emberként bűnös dolognak tartotta a szexet és az önkielégítést , mi több, az erősen fűszeres, kulináris élvezetet nyújtó ételeket tudományos alapon próbálta kapcsolatba hozni a szexuális vágyak felfokozódásával. Ilyen módon tehát a gabonapehellyel több legyet is üthetett egy csapásra, a többi között megszabadítva az amerikaiakat a bujaság bűnétől.
Közkedvelt reggeli lett a kétszersült alternatívájából
Orvosi tanulmányai során Kellogg doktor már ráébredt a készételek, legalábbis az azonnal fogyasztható gabonaféleségek iránti társadalmi igényre. Szanatóriumában ezt a felismerést granolakészítés formájában ültette át a gyakorlatba, amihez zabpelyhet, kukoricalisztet és búzalisztet használt. Ezek keverékéből sütött tésztát egy kevés víz hozzáadásával olyan magas hőmérsékleten, amelyről úgy gondolta, emészthetőbbé teszi a keményítőt. A végeredményt aztán őrölve adták a vendégeknek tejjel, tejszínnel vagy gyümölcslevekkel. Idővel Sanitas Food Company néven céget is alapított az orvos, kereskedelmi forgalomba dobva termékét. A cég vezetésében öccse, Will Keith is a segítségére volt.
Dr. Kellogg arról is meg volt győződve, hogy az emésztési panaszok és a fogszuvasodás széles körű elterjedésében fontos szerepet játszik, hogy az emberek nem rágják meg kellően az ételt evés közben. Emiatt aztán minden vendégétől elvárta, hogy étkezések előtt lassan rágjanak el egy kis darab kétszersültet. Amikor azonban az egyik vendég arra panaszkodott, hogy beletört a foga a kemény kétszersültbe, valamilyen más alternatíva után kellett nézni. Az orvos elkezdett tehát olyan gabonakészítményeken kísérletezni, amelyek kellően szárazak és ropogósak, ezáltal képesek stimulálni a nyálelválasztást a páciensek szájában. 1898-ban aztán egy éjszaka az öccse, Will véletlenül kint felejtett egy adag búzalisztes tésztát a konyhában, amely reggelre lassan elkezdett fermentálódni. Amikor aztán elkezdte vékony lapokra sodorni az enyhén penészes tésztát, abban pont tökéletes méretű és vékony pelyhek keletkeztek, amelyek a sütőben jó ropogósra sültek.
Ez is érdekelhet
Néhány évnyi további kísérletezés után felváltotta a tésztában a búzát a kukoricaliszt, amitől a végeredmény még ropogósabb állagot kapott. A szanatórium vendégei körében nagy sikert aratott az új gabonapehely. Hovatovább a Sanitas cég 1905-ben naponta 150 adag gabonapelyhet állított elő, csakhogy eközben egyre több konkurens cég jelent meg a piacon. Will Keith Kellogg szerette volna bővíteni a vállalkozást, de bátyja ezzel nem értett egyet, ahogy azzal sem, hogy a termék kedveltségének növelése érdekében cukrot adjanak hozzá. Will ezért 1906-ban maga mögött hagyta a szanatóriumot és a céget, hogy elindítsa saját cégét W. K. Kellogg Company néven. Bár a későbbi években pereskedni is kezdett egymással a két fivér a névhasználati és egyéb jogok kapcsán, a bíróság Willnek adott igazat. Saját nevét viselő cége 1909-ben már naponta 120 ezer adag kukoricapelyhet állított elő, napjainkban pedig világszerte mintegy 180 országban értékesíti termékeit.
Felhasznált források: uthscsa.edu ; kelloggs.ca ; history.com ; forbes.com
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
