Az algériai Iman Helif az elmúlt héten került igazán a figyelem középpontjába. Első meccsén a bokszoló az olasz Angela Carinivel csapott össze a párizsi olimpián; ellenfele 46 másodperc után feladta a mérkőzést. Szombaton pedig honfitárásunkat, Hámori Lucát győzte le a 66 kilogrammos női ökölvívók negyeddöntőjén.
Carini legyőzése után került elő újból egy tavalyi hír, miszerint Helif szervezetében állítólag a versenysport feltételei közt megengedettnél több tesztoszteront találtak. Az orosz vezetésű Nemzetközi Bokszszövetség (IBA) akkor nem hozta nyilvánosságra, hogy pontosan milyen vizsgálatnak vetették alá az algériait; bizalmasnak nevezték az adatokat. Azt viszont elismerték, hogy nem mérték meg a sportolók tesztoszteronszintjét. Helif elindulhatott a tornán, csak később, a döntő előtt zárták ki – foglalta össze az eseményeket a 24.hu.
Az IBA szerint nemcsak a tavalyi, hanem egy 2022-es vizsgálat is kimutatta, hogy Helif DNS-e nem a nőkre jellemző XX, hanem XY kromoszómákba rendeződik, ezt pedig jelezték is a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak. A NOB viszont nem tekinti legitimnek a tavalyi világbajnokság alatt ad hoc jelleggel végzett teszteket, illetve a korábban meg nem nevezett vizsgálat jellegéről sem közöltek velük semmi konkrétumot – írja a 24.hu.
A következőkben azt mutatjuk be, hogy nemi fejlődésünk során milyen eltérések merülhetnek fel, valamint hogy mit is jelent pontosan a kifejezés: interszex személy. Bár – ahogy említettük – azt nem hozták nyilvánosságra, hogy az algériai bokszoló tesztoszteronszintjét és kromoszómáit pontosan milyen vizsgálatok során térképezték fel, az eddig nyilvánosságra jutott információk szerint nagy valószínűséggel nemi fejlődési eltérés állhat fenn Helif esetében.
Nem mindig derül ki az oka
Ahogy azt korábban megírtuk, a terhesség negyedik hetének
végére az 1-2 milliméteres embrióban kialakul a későbbi szervtelepeknek helyet adó
három csíralemez, melyek közül a középsőben, az endodermában már megtalálható a
hosszanti lefutású ivarléc. A kilencedik héten ebből kezdenek fejlődni a herék
vagy a petefészkek, és megjelennek a külső nemi szervek kezdeményei. A belső
nemi szervek az ivarlécből alakuló két járatrendszerből fejlődnek ki. Az
úgynevezett Wolff-csőből a férfi belső nemi szervei; a mellékhere és az
ondóhólyag, a Müller-csőből pedig a nő belső nemi szervei; a petevezető, a méh és a
hüvely felső kétharmada. A 10. héten a kialakult herék tesztoszteront
kezdenek termelni. A 11. hétre már a külső nemi szervek is felismerhetők: a fiúknál a hímvessző, a lányoknál a csikló és
a nagyajkak. A kislányoknál a 19. héten jelennek meg a petefészkekben a
kezdetleges petesejtek, a huszadik héten kezd fejlődni a méh, majd a hüvely,
amely a 22. hétre ki is alakul. A fiúknál ekkor indul a herék leszállása a
hasüregből. A nemi szervek végleges formájukat csak mintegy két héttel a
születés előtt érik el.
A MedlinePlus összefoglalója szerint nemi fejlődés eltérések (Differences for Sex Development, DSD) esetén egy személy külső és belső nemi szervei nem feltétlenül egyazon nemhez tartoznak (például valaki rendelkezik pénisszel és herezacskóval, valamint petefészekkel is). Az ilyen eltérésekkel született emberek így nem illeszkednek teljesen a férfi és női testről alkotott bináris elképzelésekhez. Az interszexualitásra ma már inkább a nemi fejlődés eltérés kifejezést használják. Mindkettő gyűjtőfogalom, amely alá többféle jelenség tartozik.
Az eltérésnek ugyanis több oka lehet, például valamilyen születés előtti vagy későbbi hormonális zavar, esetleg öröklött rendellenesség. Van, hogy nem is sikerül azonosítani, mi okozta a végeredményt.
Nemi fejlődési eltérés lehet például:
- atipikus nemi szervek, például szokatlanul kicsi pénisz vagy az átlagosnál nagyobb csikló
- eltérések az ivarmirigyek (herék és petefészkek) vagy a belső reproduktív és húgyúti szervek (mint például a méh, a húgyhólyag és a húgycső) fejlődésében
- szokatlan kromoszómamintázat (X0, XXY, stb.)
Van, amikor ezek az eltérések már születéskor észrevehetők. Máskor viszont egyáltalán nem szembetűnőek, hiszen éppen arról van szó, hogy a testi megjelenés a megszokott, és belső folyamatokban, DNS-ben, hormonhatásokban létezik az eltérés. - Így csak jóval később, a pubertás idején derül fény rájuk, vagy amikor gyermekvállalás terén problémák merülnek fel, és csak alapos kivizsgálások után derül ki, mi akadályozta azt – írja a St. Louis gyermekkórház a honlapján.
Néhány példa a nemi fejlődési eltérésekre
Az androgén-inszenzivitási szindróma (AIS) egy olyan örökletes betegség, amelyben a csecsemők nem reagálnak az androgén hormonokra (tesztoszteron). Az érintett emberek genetikai adottságok és fizikai tulajdonságok atipikus kombinációjával rendelkeznek.
Az 5-alfa-reduktáz nevű enzim hiánya is probléma, mivel ez szükséges ahhoz, hogy a pénisz és a herék befejezzék fejlődésüket. Ez az állapot öröklődik.
Klitoromegáliáról akkor beszélünk amikor a csikló, az a klitorisz jóval nagyobb a megszokottnál, és egy péniszre emlékeztet. Ezt a többi között születés előtti vagy későbbi hormonproblémák okozhatják.
Szintén születés előtti vagy utáni hormonális gondok, genetikai, illetve egyéb tényezők állhatnak a mikropénisz mögött. Ahogy azt már kifejtettük, általában akkor beszélünk róla, ha a pénisz erektált állapotban 9 centiméternél kisebb.
Mayer-Rokitansky-Kuster-Hauser-szindróma esetén a méh ürege hiányzik, és jellemzően a hüvely felső kétharmada sem fejlődik ki.
Gonadális diszgenezisek esetén a nemi mirigyek nem a tipikus módon fejlődnek és/vagy nem működnek rendesen. Turner-szindróma esetén az egyik női X-kromoszóma mellől hiányzik a második. Tiszta gonadális diszgenezis esetén pedig a kromoszómák szabályosak, de a nemi érés elmarad.
A Frasier-szindróma egy ritka rendellenesség, amely a nemi szervek és a húgyutak atipikus fejlődésével jár.
Denys-Drash-szindrómáról akkor beszélünk, amikor kisgyermekeknél veseelégtelenség lép fel, a nemi és a húgyúti szervek pedig rendellenesen fejlődnek.
Klinefelter-szindróma esetén plusz egy X kromoszómájuk van a férfiaknak. Ez egy öröklött állapot.
Ahogy a Cleveland Clinic írja, körülbelül negyven
különböző módon nyilvánulhat meg az interszexualitás.
A múltban általában arra biztatták a szülőket, hogy minél előbb vessék alá beavatkozásoknak gyermeküket (jellemzően kétéves koruk előtt), ha korán kiderült, hogy mindkét nem jegyeit magán viseli valamilyen módon. Ma már viszont az a szemlélet, hogy feleslegesek ezek a műtétek, és helyette az érintett személynek kell döntenie a saját testéről, amikor már elég idős hozzá.
Az interszexualitás nem nemi identitás
A fenti eltérések rendkívül ritkák. Az ENSZ szerint az interszexualitás a lakosság 0,05-1,7 százalékát érinti – körülbelül annyi embert, ahányan természetes vörösek. Fontos, hogy a kifejezéssel csak a biológiai nemet lehet leírni, egy személy nemi identitását vagy szexuális orientációját nem. Egy interszex személy érezheti magát férfinek, nőnek, mindkettőnek vagy egyiknek sem, ahogy lehet heteroszexuális, homoszexuális, aszexuális... és így tovább.
Az Európa Tanács kiadványa szerint biológiai nem
alatt azokat a biológiai és testi tulajdonságokat értjük, amelyek eltérőek a két
nemnél. Ez az a nem, amelyet legkésőbb a születésünkkor határoznak meg. A
társadalmi nem (gender) ezzel szemben azokat a társadalom által támasztott elvárásokat,
viselkedési normákat írja le, amelyeket a biológiai nemhez társítunk. A nemi
identitás pedig arra utal, hogy valaki melyik nemhez tartozónak érzi magát, és ez nem mindig azonos a biológiai nemmel.
Mint arra az ENSZ felhívja a figyelmet, sok esetben, ha valakinél már a születéskor látszanak mindkét nem jegyei, még gyerekkorában különféle műtéteknek teszik ki – amikor ő maga nem tud dönteni a saját testéről. Sokszor helytelen információkra alapozva okoznak rengeteg szenvedést az interszex személynek: inkontinenciával, meddőséggél, szexuális problémákkal, fájdalommal, szorongással, depresszióval és más mentális betegségekkel járhat, ha valakin ilyen beavatkozásokat hajtanak végre.
Visszatérve Helif esetére, róla felmerült a közbeszédben a transzneműség lehetősége is. Ez azonban teljesen mást jelent. Az a személy transznemű, aki nem tud azonosulni a biológiai nemével, például férfi testben született, de a társadalmi neme nem egy férfié - vagy fordítva. A legtöbb transznemű személy nem születik a másik nemre jellemző reproduktív vagy nemi szervekkel – hangsúlyozza az interACT, az interszexuális fiatalok jogaiért küzdő szervezet. Az interszex személyek pedig jellemzően a biológiai nemüket írják le ezzel a szóval, nemi identitásként nem gyakori a használata.
A két csoport mindenesetre hasonló módon, csak éppen ellentétesen szenved hátrányos megkülönböztetést a társadalomban. A transzneműeknek általában a nemátalakító beavatkozásokért kell megküzdeniük, míg az interszex személyek esetében az a probléma, hogy olyan műtéteket hajtanak végre rajtuk gyerekkorukban, amelyeket önszántukból aligha akartak volna.
Láthatjuk, a biológia milyen sokszínű helyzeteket hoz létre. Olyannyira, hogy a társadalom sokszor leegyszerűsítő gondolkodásmódja nem is feltétlen tudja követni - legyen szó akár az élsport szabályozásáról, akár az élet egyéb területeiről.
Legjobban: