Egy nő legalább 300 alkalommal menstruál élete során. A ciklus folyamata pedig egyénenként nagyon különböző lehet. Vannak, akik könnyen viselik, mások az első napokban rendkívül erős fájdalmakra panaszkodnak. Vannak, akiknél csak 2-3 napig tart, míg másoknál akár egy hétig is. Az azonban közös, hogy ha a megszokottól eltér akár a periódus hossza, akár a vérzés erőssége, oda kell figyelni a tünetekre, adott esetben pedig orvoshoz kell fordulni, hogy kiderítse, mi áll a háttérben.
Milyen a normális menstruáció?
A ciklus általában 28 napos, de sok nőnél lehet rövidebb, vagy hosszabb is. Ám az orvosok szerint sem a 25, sem a 31 napos ciklus még nem kóros. Elsősorban akkor van ok aggodalomra, ha 21 napnál gyakoribb, vagy 35 napnál ritkábban jelentkezik a menzesz. A periódus egyazon nő esetében is változhat attól függően, hogy milyen hatások érik a hormonrendszerét. Ez ugyanis egy rendkívül bonyolult és érzékeny mechanizmus, amelyet befolyásolhat utazás, stressz, táplálkozás, sport, vagy más fizikai aktivitás is. Hasonlóképpen változhat a vérzés mennyisége, ennek is van azonban egy határa, amíg nem kell betegséget sejteni a háttérben. Egy alkalommal körülbelül 50-100 ml menstruációs folyadék távozik, amely vérből és méhnyálkahártyából áll. A szakemberek normál esetben 35 ml vérveszteséggel számolnak.
Kóros eltérések
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Amennyiben egy nőnek 21 napos, vagy annál gyakoribb a ciklusa, valamiféle gyulladást, cisztát, vagy daganatot kereshetnek az orvosok, de hormonális egyensúlyzavar is okozhatja a tüneteket. Akkor is érdemes kivizsgáltatni, ha más zavaró jelenséget nem tapasztalunk magunkon, ugyanis a vérveszteség hosszú távon vérszegénységhez vezethet. A nőgyógyászok általában elrendelnek egy citológiai vizsgálatot, amely során kenetet vesznek a méhszáj felszínéről, valamint a méhnyakcsatornából. Ebből legtöbbször már következtetni lehet egyes betegségekre, például a méhnyakrákra . A szövettani vizsgálatot kiegészítheti az úgynevezett kolposzkópia is, amely egy nagyító és fénykibocsátó eszközzel történik. Segítségével a nőgyógyász meg tudja különböztetni a normális és az abnormális szöveteket a hüvelyben, valamint a méhnyakon.
A gyakori vérzés legjellemzőbb kiváltó oka a petefészekciszta, amely egy kötőszövetes tokkal körülvett, folyadékkal telt zsákszerű képződmény. Hiába jóindulatú elváltozás, megvan rá az esély, hogy nyomja a környező szöveteket. A nőgyógyászok általában hüvelyi ultrahangvizsgálattal diagnosztizálják. Ezután többféle út állhat előttünk. Előfordul, hogy a szakemberek nem is javasolnak semmilyen terápiát, hiszen az öt centiméteresnél kisebb ciszták gyakran maguktól is felszívódnak. Amennyiben szükséges, gyógyszeres kezelés jelenti a terápiát, de vannak olyan esetek, amikor elkerülhetetlen a műtéti beavatkozás. Ilyenkor laparoszkópos eljárást alkalmaznak, hiszen a cél az, hogy minél kevesebb szövetet vágjanak meg. Az operáció során vagy leszívják a cisztából a folyadékot, vagy eltávolítják az egészet.
A túl ritka, vagy rendszertelen havi vérzés leggyakrabban hormonális okokra vezethető vissza, ilyenkor a nőgyógyász jó eséllyel endokrinológushoz irányíthatja a beteget. Ez a belgyógyászat egyik szakterülete, amely egyebek között a hormonrendszert irányító agyalapi mirigy működésével is foglalkozik. Az endokrinológus sem nélkülözheti a képalkotó eljárásokat a diagnózis felállítása során, ezért fizikális és ultrahangvizsgálatra egyaránt számíthatunk. A hormonszinteket pedig vérvizsgálatok segítségével határozzák meg. A terápia lehet, hogy csak egyszerű hormonpótlásból áll. Gyakran elég az is, ha a beteg átmenetileg fogamzásgátló tablettát szed a ciklus beállítása céljából.
Ha a vérzés mennyisége nő meg, a méh izomfalában, illetve a méhnyálkahártyán növekedő jóindulatú vagy rosszindulatú daganat állhat a háttérben, amelyet a nőgyógyászok ultrahangvizsgálattal tudnak beazonosítani. Eltávolításuk úgynevezett nőgyógyászati kisműtét során történik. Ez lehet küretműtét, más néven kaparás, amelyet az egynapos sebészet keretein belül végeznek el. A beavatkozás történhet helyi érzéstelenítésben, illetve altatásban is, a beteget pedig pár órás megfigyelés után hazaengedik. Létezik azonban egy modernebb eljárás is, ez pedig az úgynevezett hiszteroszkópia, vagy méhtükrözés. A lényege, hogy a méhszájon keresztül felvezetett optikai eszköz segítségével megtekintik a méh üregét, valamint a nyálkahártya állapotát, a kóros szöveteket pedig elektromos eszköz segítségével vágják ki.
Mit tehetünk a ciklusunk egészségének megőrzéséért?
Ez is érdekelhet
Sok orvos már az első tünetek hallatán figyelmezteti a betegeket az egészséges életmód szükségességére, hiszen hormonháztartásunkat a környezet is rendkívül erősen befolyásolja. Oda kell tehát figyelni arra, hogy rendszeresen sportoljunk, csökkentsük a stresszt az életünkben amennyire csak lehet, és táplálkozzunk megfelelően. Érdemes tudni azt is, hogy néhány gyógynövény hormonszerű hatással rendelkezik, azaz fitoterápiával is képesek lehetünk segíteni az agyalapi mirigyben, a köztiagyban, a petefészkekben és a mellékvesében termelődő hormonokat. Ilyen például a barátcserje-termés, a barátbors, a ligetszépe, a palástfű, a pásztortáska, vagy a rozmaring, amelyek kúraszerű fogyasztása jótékonyan hat a női szervezetre.
