„Mintha egy sajtreszelővel szántották volna végig a mellbimbómat. Elviselhetetlen volt” – írta első szoptatásával kapcsolatban Niamh Campbell ír író. Az anyatejes táplálás küzdelmeiről szóló, a The Guardianon megjelent cikke több olvasóban is felidézett hasonlóan fájdalmas emlékeket, amelyeket meg is írtak a portálnak.
„A mai napig szégyellem, hogy elbuktam”
„Nagyjából 43 évvel ezelőtt én is gyötrelmesen fájdalmasnak éreztem a szoptatást. Nekem akkor még nem volt lehetőségem szoptatási tanácsadóhoz fordulni, és az egészségügyi szakemberek is csupán annyit tanácsoltak, hogy viseljek mellbimbóvédőt és szorítsam össze a fogaimat” – fogalmazott levelében Barbara Thompson.
Négy hónapig bírtam, mielőtt tápszerre váltottam volna – és onnantól kezdve kezdtem igazán kötődni a babámhoz. De még ennyi év múltán is, a mai napig szégyellem, hogy »elbuktam« ezen a téren” – tette hozzá.
„Ezekre a problémákra nem lehet előre felkészülni”
Tompson mellett Siobhan McGovern is megosztotta saját tapasztalatait a küzdelmes szoptatással kapcsolatban. Ő is csupán 20 hetes koráig tudta szoptatni a lányát, addig viszont minden percet szenvedésként élt meg.
„Nekem is voltak ilyen problémáim, amelyekre semmi sem tud előre felkészíteni. Komoly kínokat éltem át, berepedt és vérző mellbimbókkal küzdöttem, és a babám hamar tápszeres pótolásra szorult. Elképesztően irigy voltam azokra az anyákra, akiknek úgy folyt a teje, mint a bor, és irigyeltem a babáik elégedettségét is. Sajnos akkoriban még nem lehetetett minden bokorban találni egy szoptatási tanácsadót, de még ha lettek volna is, kétlem, hogy tudtak volna segíteni rajtam” – vallotta be.
Negatívan hathat-e a baba mentális egészségére, ha császármetszéssel születik meg vagy tápszerrel táplálják? Meddig szólhat bele az anyánk vagy az anyósunk abba, hogy mi hogyan neveljük a gyermekünket? Megakadályozható-e, hogy a gyermek érkezését követő 2 éven belül érzelmileg kiüresedjen a párkapcsolatunk? És vajon mikor érdemes szakértőhöz fordulni a problémáinkkal? Mutatjuk.
Legjobban: