A tankönyvi példa szerint a termékeny korú nők menstruációs ciklusa 28 naponta ismétlődik, a körforgásos folyamatot pedig a nemi hormonok összjátéka irányítja. A nők többségének azonban nem ennyire pontos a ciklusa, de kisebb kilengéstől még nem kell megijedni, mert 21-35 nap között is normálisnak tekinthető a ciklus hossza.
Cikluszavarról azonban nemcsak akkor beszélünk, ha valakinek 21 napnál gyakrabban vagy 35 napnál ritkábban jelentkezik a menstruációs vérzése. Az is probléma, ha a vérzés csupán 1-3 napig tart és kis mennyiségű, vagy éppen ellenkezőleg: 1 hétnél tovább elhúzódik és nagyobb vérveszteséggel jár, esetleg a ciklus közepén is jelentkezik. Szintén kórosnak kell tekinteni, ha a korábban rendszeres menzesz 3 hónapnál tovább kimarad (de az illető nem várandós és nem klimaxol), ha egy serdülő lánynak 16 éves koráig még egyáltalán nem jött meg a vérzése, valamint, ha a menstruáció túl erős fájdalommal, gyengeséggel jár.
A cikluszavar hatása a mindennapokra
Bárkivel megeshet, hogy egyszer-egyszer akkor kezdődik a vérzése, amikor a legkevésbé számít rá. De ha valakinek rendszertelen a ciklusa, és emiatt sosem tudja, mikor következnek „a piros betűs napok”, az nagyon meg tudja nehezíteni az életét. Sok cikluszavarral küzdő nő számol be arról, hogy a „balesetektől” való félelme miatt nem mer strandra, uszodába járni, de a munkahelyén, az iskolában és hétköznapi tevékenységei során is folyton aggódik. Az is hasonlóan kellemetlen, ha az utolsó pillanatban mondunk le egy programot a váratlanul jelentkező menzesz miatt, legyen az egy randevú vagy például szaunaest. Ez pedig hosszú távon negatív hatással van az életminőségünkre, társas kapcsolatainkra.
Ha a cikluszavar erős fájdalomban és/vagy nagy mennyiségű vérvesztésben nyilvánul meg, az még komolyabban ronthatja az életminőséget. Vannak, akik fájdalomcsillapítók mellett sem képesek kimozdulni otthonról a ciklus első napjain, mások pedig azért nem mennek ilyenkor munkába, mert nem tudják megoldani, hogy a túlzott vérmennyiséghez igazodó gyakorisággal cseréljenek tampont, intimbetétet. Ezek pedig akár a munkahely elvesztéséhez is vezethetnek.
Mindezek miatt a cikluszavar gyakran jár együtt pszichés problémákkal, szorongással, akár depresszióval, amelyek persze csak tovább rontanak a helyzeten.
Akár meddőséget is okozhat
A cikluszavar másik, nem elhanyagolható következménye, hogy nehezítheti a teherbeesést, ami a párkapcsolatot nagyon meg tudja terhelni. Mivel a női ciklus funkciója tulajdonképpen az emberi reprodukció biztosítása, ha zavar támad benne, az szinte minden esetben akadályozza, nem ritkán pedig teljesen el is lehetetleníti a fogantatást, illetve korai vetéléshez is vezethet.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A cikluszavart ugyanis igen gyakran a prolaktin emelkedett szintje okozza. Ez a hormon kis mennyiségben mindig jelen van a szervezetünkben, terhesség és szoptatás idején pedig fokozódik a termelődése, mert fontos szerepe van a korai terhesség megtartásában, valamint szülés után a tejelválasztás megindításában és fenntartásában. Emiatt nevezik anyasági hormonnak is, ugyanakkor, ha terhesség és szoptatás nélkül is magas a szintje a testünkben (ha a vérplazmából kimutatható értéke 25 mikrogramm/liter felett van), akkor furcsamód éppen a gyermekáldás, vagyis az anyává válás elé gördít akadályt.
Ne szégyelljük a problémát!
A fentiekből látható, hogy ciklusunkat mindig érdemes nyomon követni. Jegyezzük fel (akár füzetbe, akár erre kifejlesztett mobilapplikációba) a menstruáció kezdőnapját és hosszát, a vérzés és a fájdalom erősségét, esetleg a kísérő tüneteket. Ennek segítségével hamar felismerhetjük, ha a normálistól eltér a ciklusunk. Ha pedig ilyet tapasztalunk, akkor első lépésként mindig a cikluszavart kiváltó okot kell felderíteni. Célszerű először nőgyógyászhoz, endokrinológushoz ellátogatni, hogy a hormonszinteket ellenőriztessük. A vérvétel mellett szükség lehet egyéb vizsgálatokra is, mert a cikluszavart okozhatják például a méhtestet érintő fertőzések, betegségek, daganatok, véralvadási zavarok, pajzsmirigy-alulműködés egyaránt. Életmódbeli tényezők (stressz, túlzásba vitt diéta, megerőltető sport, étkezési zavarok) is állhatnak a háttérben.
Ez is érdekelhet
Ha beazonosítottuk, mi okozza a cikluszavart, akkor értelemszerűen azt a problémát kell orvosolni szakorvosunk javaslatait követve. A probléma eredetétől és súlyosságától függően szükség lehet orvosi beavatkozásra, hormonális gyógyszerkezelésre. Az egyes tüneteket kezelhetjük szintetikus készítményekkel (gyulladáscsökkentőkkel, görcsoldókkal) is, bár azok nem mindenkinek jelentenek megoldást. Mindemellett sokat segíthet, ha változtatunk az életmódunkon, nagyobb hangsúlyt fektetünk a lelki harmóniára, jógázunk, meditálunk, illetve ciklussal összefüggő problémáknál javallott az Aviva-torna is. A női periódus rendezéséhez pedig a természettől is kaphatunk támogatást. A barátcserje például nemcsak kertünk dísze lehet csodás virágaival, hanem termése is igen értékes a nők számára. Már az ókorban felismerték, hogy a termésében lévő hatóanyagok képesek enyhíteni a női ciklussal járó panaszokat, zavarokat, ezt a jótékony hatást pedig azóta számos klinikai vizsgálat is igazolta.
