A hüvely kívülről alig látható, nyílását szemérmesen elrejtette a természet. A hüvely és a belső nemi szervek védett barlanghoz, titokzatos kút üregéhez hasonlók. A külvilágból érkező behatolónak csak intim pillanatokban nyílnak meg szívesen. A behatoló pedig ideális esetben a szerelmes férfi hímvesszője. Nem véletlen a hüvely rejtett elhelyezkedése, hozzáférhetetlensége, felépítése és működése: minden egyéb behatolás inkább kellemetlen.
Cserébe viszont képes megvédeni, ápolni és tisztán tartani magát. Vagy mégsem? Sokan vallják, hogy a hüvely kimosása, öblítése az egészségmegőrzés része, és egyben jólápoltsági kérdés; csak a kívül belül tiszta és illatos nő kívánatos, és érezheti jól magát.
Mi öblíthető ki a hüvelyből?
A hüvely feladata, hogy védje, óvja, tisztán és nedvesen tartsa magát, a közösülés helyét és a mögötte megbújó nemi szerveket. Az egészséges hüvely nem steril, de megfelelően tiszta, és ki is öblíti magát. A nemi érés idején a hüvely észrevehetően működni kezd, melynek jeleként már az első menstruáció előtt megjelenik saját váladéka.
Az egészséges váladék színe, állaga, mennyisége és illata igen változó. Általában színtelen vagy fehéres, homogén nyálka, szagtalan vagy egyénre jellemző, de enyhe és inkább kellemes illatú. Mennyisége nem túl bőséges, de a fehérneműn nyomot hagyhat. A sokféle megfogalmazás megtévesztő is, ezek alapján az egészséges váladékképződés olykor nehezen különíthető el a kóros folyástól. A váladékot alapvetően nem mirigyek termelik, nagyrészt a hajszálér-hálózatból származó, a hüvelyhámon átszűrődött folyadék.
Szexuális izgalomkor a hüvelyt körülvevő visszerekből a fokozott nyomás hatására még több nyákszerű folyadék jut a hüvelyhámon keresztül a hüvelybe, és fokozott nedvesedést okoz. Ehhez járul a hüvelybemenetnél helyet foglaló Bartholin-mirigyek főként közösülést segíteni hivatott víztiszta nyákos váladéka, a nyakcsatorna mirigyei által termelt, nyúlós, áttetsző váladék, valamint a petevezetékek és a méhnyálkahártya mirigysejtjeinek terméke. Az így összeálló nedv nagy része víz, benne ionok, húgysav, szerves savak; zsírsavak, ecetsav, tejsav, különböző immunrendszeri fehérjék, azaz immunglobulinok vannak.
Tartalmaz továbbá a hám felszínéről lesodródott sejteket, vörös- és fehérvérsejteket, valamint számos baktériumot és néhány gombafajt, a hüvelyflóra elemeit. A mikroorganizmusok legnagyobb hányadát 5-10 baktérium teszi ki. Az Albert Döderlein által felfedezett tejsavbaktériumok ösztrogénhatásra a hámban termelődött glikogénből és glükózból termelik a savas kémhatást meghatározó tejsavat és hidrogén-peroxidot.
A nedv kémhatása termékeny korú nőben enyhén savas, 3,8-4,5 közötti pH-jú, előtte és utána ennél semlegesebb, bőrközeli értékű, ilyenkor tejsavbaktériumok (lactobacillus) sem élnek meg a hüvelyben. A váladék nedvesen tartja a hüvelyhámot. Összetétele nem állandó, mivel hormonális, életkori, havi ciklustól és nemi élettől függően erőteljesen változik. Szexuális aktus idején például a nyákos, síkosító összetevő megszaporodik. A savas vegyhatás arra kényszeríti a hímivarsejteket, hogy méhszáj felé meneküljenek. A hüvelyváladék ovuláció idején savanyúbb, és sok glikogént is tartalmaz.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A hüvelyöblítés megváltoztathatja a kémhatást, eltávolíthatja a tejsavbacillusok jelentős részét, így megváltozik a baktériumflóra, elszaporodhatnak a kórokozó baktériumok és gombák, és különböző fertőzések alakulhatnak ki. Nem mindegy tehát, hogy mikor és milyen folyadékkal végzik a hüvelyöblítést.
Változó pH és hüvelyflóra
A hüvely baktériumflórája és kémhatása igen érzékeny, sok minden veszélyezteti. A változókorban csökkenő ösztrogénhatás miatt a hüvelyhám glikogéntermelése csökken, emiatt a tejsavbaktériumok száma megcsappan. Szülést követően, szoptatáskor is hasonló okból csökken a tejsavmennyiség. Fogamzásgátlók, erős vérzés, de még a közösülés nyomán bővebbé váló váladékozás és a lúgosabb ondó is átmenetileg gyengíti a savas védelmet.
A túlzott tisztálkodás, hosszas fürdőzés is veszélyes lehet, mert kiöblíti a baktériumflórát, ami védene a fertőzésektől. Csupán a hüvelybemenetet kell tisztán tartani. Erre a tejsavas intim lemosó készítmények megfelelőek, de a tiszta víznek is elegendőnek kell lennie, aminek a hüvelyben nincs semmi keresnivalója. A szeméremszőrzet hiánya sem kedvez a hüvelyi egyensúlynak. Ha nincs szőrzet, védtelenebb a vizelettel és a végbél felől érkező kórokozókkal szemben, és nincs, ami elvezesse az öntisztulással ürülő anyagokat. A hüvely egészségén dolgozó tejsavbaktériumok legnagyobb ellenségei közé tartoznak a különböző fertőző betegségek ellen felírt antibiotikumok is.
Szükséges vagy szükségtelen öblítések
Az eleink által használt közösülés utáni ecetes hüvelyöblítéssel nem a hüvely savasságát akarták helyreállítani - a nem kívánt terhesség megelőzésének egyik kétséges eszköze volt. Emellett azonban savassága révén segítette a hüvelyegészség megőrzését. A hüvelyöblítést lényegében ma is csak savasságának, tejsavtartalmának és baktériumflórájának megőrzése és helyreállítása érdekében ajánlott végezni.
A nőgyógyász csak egy esetben látja indokoltnak az otthoni, orvosi javallat nélküli hüvelyöblítést, ha valamilyen fertőzés szinte az egyik percről a másikra okoz nagyon kellemetlen hüvelyi tüneteket, erős viszketést, égő érzést, és valami okból nem sikerül azonnal orvoshoz menni. Ilyen erős hüvelygyulladásnál segíthet a kórokozók kiöblítése és lehetőleg a gyógyszertárban beszerzett tejsav egyidejű bejuttatása a hüvelybe, ami ismét kedvező közeget teremt a Döderlein-baktériumoknak.
A hüvelyöblítés kifejezetten orvosi tanácsra hüvelyi és nemi szervi fertőzéskor történik, illetve akkor, ha egyéb antibiotikum- vagy gombaellenes kezelés miatt kell megőrizni vagy helyreállítani a hüvely egészséges baktériumflóráját. Ehhez tejsavat, illetve tejsavbacillus-készítményt alkalmaznak. Ilyenkor a kezelőoldat összetétele, az öblítés ideje és gyakorisága, a szexuális élet időzítése, az öblítésre szolgáló eszköz minősége és beállításai mind-mind lényegesek az eredményes kezeléshez. Minden tekintetben pontosan be kell tartani az orvos utasításait, amelyek attól is függnek, hogy milyen okból, milyen fertőzés kapcsán kerül sor a kezelésre, közvetlenül érintett-e a hüvely, vagy a szervezet egyéb betegségeinek antibiotikumos kezelése tette-e szükségessé a hüvely kezelését.
Buktatók, amikre nem szoktak odafigyelni
Hüvelyi fertőzés esetén először alaposan fertőtleníteni kell a hüvelyt, mielőtt a hasznos baktériumokat betelepítenék. Oda kell figyelni a hüvelyi kórokozó baktériumok és gombák kiirtását célzó kezelés és a hüvelyöblítés összehangolására. Célszerű lehet például este a hüvelybe helyezni a gyógyszer-hatóanyagot, és reggel végezni a tisztító, kórokozó eltávolító hüvelyöblítést. Antibiotikumos kezelések idején a betelepítendő tejsavbaktériumok is kipusztulhatnak, ezért e baktériumok hüvelyöblítéssel történő visszatelepítésével meg kell várni az antibiotikumok kiürülését. Csak gyógyszertári, megfelelően tiszta oldatokat ajánlatos használni, az előírásnak megfelelő koncentrációban.
A népszerű élőflórás joghurt, az ecetsav, valamint az intimkozmetikumok végeredményében nem olcsóbbak, de ha ezek a természetesnek tűnő módszerek szimpatikusak, akkor is tanácsos orvossal konzultálni.
Gyakori hiba, hogy a nem megfelelően használt és tisztán tartott irrigáló készülékkel a nő visszafertőzi hüvelyét. Fontos az öblítéshez használt vízsugár útja és erősségének beállítása. Ha az öblítő oldat nem tud kifolyni, nem tudja megfelelően eltávolítani a kórokozó organizmusokat.
A túl mélyre vezetett készülék éppúgy okozhat bajt, mint a túl kevéssé bevezetett. Utóbbi például, nem tudja kimosni az egész hüvelyt. A hüvelygyulladás kórokozóinak eltávolításához, a hüvelyfal alapos lemosásához erős vízsugár szükséges, a kezelés későbbi szakaszában viszont a gyenge vízsugár előnyös, nehogy a már betelepített baktériumflórát és a hüvelyváladékot az immunanyagokkal együtt újból kimossa.
Ez is érdekelhet
A legnagyobb hiba szakértelem nélkül, félinformációkra alapozva öblítgetni a hüvelyt. Mindenkinél egyéni a hüvelyváladék és hüvelyflóra összetétele. Hogy is lehet ezt egységes készítményekkel karbantartani vagy helyreállítani, ha egyszer tönkrement? Bizony nem könnyű. A kezelés során azért is kell nagyon gondosan eljárni, hogy a hüvelynek a legjobb külső segítség mellett is legyen esélye működésbe hozni saját regeneráló mechanizmusait, és végül helyreállhasson önálló védelme!
