A nőgyógyászati vizsgálat - vagy akár a személyes konzultáció - a legtöbb nő számára "szükséges rossz". Amit a legszívesebben elkerülnénk, amit csak akkor ejtünk meg, ha már nagyon muszáj, mert esedékes az addig halogatott rákszűrés, a fogamzásgátló tabletta felíratása, vagy éppen kellemetlen panaszokkal járó akut problémánk van. Természetesen nem mindenki tartozik ebbe a "körbe": vannak, akik rossz érzés nélkül lépnek be a nőgyász rendelőjébe és egyáltalán nem szoronganak vagy idegeskednek a vizsgálat miatt. De összességében ők lehetnek kisebbségben.
Miért tartunk jobban ettől, mint más vizsgálatoktól?
A nőgyógyászati látogatástól való ódzkodásnak leggyakrabban természetes oka van: intim testtájunkról van szó, amiről még beszélni is kínos egy idegennek - akkor is, ha történetesen az orvosunk -, a vizsgálat fizikai részéről már nem is beszélve. Kellemetlennek és kínosnak érezhetjük, hogyha problémánkról őszintén kell beszélnünk: például makacs folyással küszködünk, vagy rendszertelen a menstruációnk, esetleg elkaptunk valamilyen szexuális úton terjedő betegséget, aminek nőgyógyászati szövődményei lettek. Sokakból a fogamzásgátlási módszerek megvitatása is feszélyezettséget vált ki, mert ilyenkor legbensőbb, kizárólag rájuk és partnerünkre tartozó intim dolgaikról kell beszámolnunk egy kívülállónak.
Noha a nőgyógyászati rutinvizsgálat és a rákszűréssel járó kenetvétel a legtöbb nőnek inkább csak kellemetlenséggel, semmint fájdalommal jár, már pusztán a gondolat, hogy az orvos intim testrészeinket vizsgálja, fokozhatja idegességünket. Szégyenkezve ülhetünk fel a vizsgálóasztalra, azon gondolkodva, hogy vajon alaposan megtisztálkodtunk-e, rendben van-e az intim tájékunk, kellően takar-e felsőruházatunk, ami a vizsgálat idején rajtunk maradt. A feszengést táplálhatja, ha azon kattog az agyunk, hogy vajon mit gondol majd rólunk az orvos, ha esetleg szőrös a lábunk vagy van rajtunk pár plusz kiló, amit nem lehet elkendőzni. Ilyenkor sokat segíthet, ha tudatosítjuk magunkban: mindez természetes velejárója annak, ha valaki nő. És ha kizárólag szakemberként tekintünk az orvosra, akinek az a dolga, hogy minket megvizsgáljon, és aki évek, ha nem évtizedek óta ezzel foglalkozik, mindennap tucatnyi hasonló vizsgálatot végezve. Vagyis az a dolga, hogy nekünk segítsen. Nőgyógyászhoz menni tehát nem "ciki", nem felesleges, ellenkezőleg: hozzátartozik a felelősségteljes élethez.
Hogyan lehet leküzdeni a félelmet?
Válasszunk olyan nőgyógyászt, akiben megbízunk, hosszú távon ugyanis csak ez biztosíthatja, hogy őszintén, félelmek nélkül legyünk képesek felkeresni. Aki jobban érzi magát a tudattól, hogy egy nő vizsgálja meg, bátran keressen női nőgyógyászt. A vizsgálattól való idegesség leküzdésére jó megoldás lehet, ha megkérjük édesanyánkat vagy a legjobb barátnőnket, hogy kísérjen el minket. Ha olyasvalakivel megyünk, akit ismerünk, és aki minket is ismer, támogat, könnyebben legyőzhetjük félelmeinket. Az is segíthet, ha pszichésen rákészülünk a vizsgálatra, és eleve úgy választunk időpontot, hogy legyen időnk előtte megmosakodni, átgondolni, hogy mit szeretnénk kérdezni az orvostól és ő mire kérdezhet rá (például az utolsó menstruációnk időpontjára), emellett kényelmesen oda is érjünk. Ha mindennek ellenére idegességünk akkor sem múlik, ha a rendelőbe lépünk, megosztjuk aggodalmunkat az orvosunkkal, támogatását kérve. Egy jó szakember ezt egyébként is megteszi, ha látja, hogy a betege ideges.
Nem mindig egyszerű megtalálni a nekünk megfelelő - szakmailag felkészült, empatikus és tapasztalt - nőgyógyászt, de érdemes időt és energiát szánni rá. Ha ugyanis sikerül, egy hosszú ideig tartó bizalmi viszony alakulhat ki, ami az évek múlásával egyre erősödhet. A szerencsésen kiválasztott nőgyógyász végigkísérhet bennünket fiatal felnőttkorunkon, aktív szerepe lehet a terhesgondozásunkban, és ha szülész-nőgyógyászhoz járunk, gyermekünk világrajöttét is segítheti.
Nem érdemes ellógni a vizsgálatokat
A rendszeres nőgyógyászati kontroll - a nemi élet megkezdésétől kezdve - a többi között azért fontos, mert ezzel időben kiszűrhetők azok a kóros elváltozások, amelyek később esetleg visszafordíthatatlanná válnak. A Nemzeti Rákregiszter 2017-es adatai szerint - ami az adott évi rákos megbetegedések számait összegzi - 9238 új emlődaganatos esetet diagnosztizáltak ebben az évben, 1057 nőnél fedezték fel a méhnyak rosszindulatú daganatát, 1734 esetben a méhtestet, 1545 esetben pedig a petefészkeket érintő rákos elváltozást. A rutin szűrővizsgálat során levett kenetből látható a rákos elváltozást megelőző sejtállapot: például a szexuális úton terjedő HPV (humán papillómavírus) egyes változatai által okozott méhnyakrák, vagy a kevésbé gyakori, elsősorban 50 év feletti nőket veszélyeztető hüvelyrák.
Nőgyógyászati vizsgálattal azokra a panaszokra is fény derülhet, amelyek eleinte csak átmeneti kellemetlenségeket okoznak - mint a hüvely élesztőgombás fertőzése, amivel a nők háromnegyede megküzd élete során -, kezeletlenül hagyva viszont visszatérő panaszokhoz, vagy akár súlyos szövődményekhez vezethetnek. A hüvelyi fertőzéseket kísérő gyulladás könnyen átterjedhet a belső nemi szervekre: a méhre, a petevezetékre vagy a petefészekre is. Hogy megelőzhessük a komolyabb nőgyógyászati betegségeket, fontos, hogyha gyanús tünetet észlelünk, azonnal forduljunk szakemberhez.
A cikk a Bayer Hungária Kft. megrendelésére készült.
