Scott Carney antropológus, újságíró nemrég megjelent könyvében is arra utal, hogy a környezeti stresszre is szükség van a megfelelő diéta és mozgás mellett testünk teljes potenciáljának elérésére. Hajdan ugyanis sem fűtés, sem klímaberendezés nem létezett, ami megóvott volna a környezet szélsőséges hatásaitól, s az evolúció során ezt a stresszt beépítettük a szükségleteink közé.
Csakhogy különösen az utóbbi évszázadokban, sőt évtizedekben erősen kivontuk magunkat a környezeti hatások alól, ami nem használt az egészségünknek. Ezt jól mutatja, hogy egyre gyakoribbak a civilizációs kórok , a szívbetegség, a rák és a 2-es. típusú cukorbetegség, amelyek a leggyakoribb halálokokká váltak a modern világban.
Carney azt írja, hogy anatómiailag körülbelül 200 ezer éve élnek modern emberek a Földön. Csakhogy azzal a testtel, amely egy lándzsás vadász számára optimális volt, begörnyedtünk a számítógépek mögé, ahol semmiféle fizikai kihívás nem ér bennünket. Pedig az emberek evolúciós perspektívából nézve normális körülményei között számtalan kihívással kellett megküzdeni: menekülni a ragadozók elől, túlélni a dermesztő hóviharokat, menedéket keresni az eső elől, zsákmányt ejteni, összegyűjteni az élelmiszert és folytatni a megerőltető munkát fullasztó hőségben is. Egészen a legutóbbi időkig soha nem fordult elő, hogy a kényelmet biztosra lehetett volna venni.
Bár képesek vagyunk kényelmesen élni, amit élvezünk is, de Carney szerint ez nem lehet egészséges. Ha ugyanis nincs leküzdendő kihívás, ha nincs félelem, ami menekülésre kényszerít, ha nem kell a teljesítőképességünk határait feszegetni, akkor alulstimulálttá válunk.
Sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy a jelenlegi küzdelmünk a fizikai és mentális egészséggel a könnyű modern élet következménye. A szorongás például az egyik leggyakoribb mentális egészségügyi probléma, amivel manapság szembesülünk. Egyes kutatók szerint ez az evolúciós kifejeződése lehet az életmódunk átalakulásának. A szorongás is része a szervezet "küzdj vagy menekülj" válaszának, ami segít az életben maradásban, veszélyes helyzetekben. Csakhogy amióta már nem kell félnünk a ragadozóktól és más fenyegetésektől, a stressz máskor jelenik meg, például akkor, ha valakivel beszélnünk kell, vagy kérnünk kell valamit.
Carney azt vizsgálta meg a könyvében, hogy ha visszavezetnénk az életünkbe különböző környezeti kihívásokat, az milyen hatással lehetne az egészségünkre. Ehhez a "jégemberként" ismert extrémista, Wim Hof segítségét kérte, aki rendszeresen rendkívüli hidegnek teszi ki magát, s tudatos légzéstechnikákat alkalmazva minél tovább kontroll alatt tartja a testének fizikai reakcióit. Azt állítja, hogy ezzel nemcsak megerősíti a testet oly módon, hogy túllépi azt a szintet, amely a testmozgással elérhető, hanem segíti az embereket is, hogy gyógyítsák a sérüléseiket és betegségeiket.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Habár egyáltalán semmi sem bizonyítja, hogy e módszereknek a placebóhatáson kívül bármilyen hasznuk volna a legtöbb dologban, amelyekben Hof és követői hisznek (például a Parkinson-kór vagy a Crohn-betegség tüneteinek enyhítésében), de versenysportolók edzési tapasztalatai és más kutatási adatok alapján a hideg szerepet játszhat a fogyásban, valamint segíthet ellensúlyozni a 2-es típusú cukorbetegség hatásait. Hof hisz abban, hogy e módszerek tanulhatók, Carney viszont kételkedik ebben.
Az biztos, azonban, hogy a gyorsabb regeneráció érdekében számos világklasszis versenyző a nagy fizikai igénybevétel után jeges fürdőt vesz, mert hisz benne, hogy ettől javul a teljesítménye. Hogy ehhez a jégkorszak évezredeiben fagyoskodó őseinkről ránk maradt evolúciós örökségnek köze van-e, egyelőre erősen kérdéses. Azt pedig még Hof is elismeri, ezzel kísérletezni veszélyes.
Ez is érdekelhet
Forrás: businessinsider.com
