A futball Európa-bajnokságon a legjobbak labdarúgók lépnek pályára. Így például az angol válogatottban játszó Wayne Mark Rooney, aki jelenleg a Manchestert erősíti. És aki most makk egészséges, nem úgy, mint a 2006-os világbajnokságon, amikor két hónappal a mérkőzések kezdete előtt lábközépcsonttörést szenvedett. Az akkori szövetségi kapitány végül ennek ellenére úgy döntött, nevezi őt a keretbe, így a játékos nem sokkal lábtörése után már az élmezőnyben rúgta a bőrt. Aztán egy évvel később ismét lábközépcsonttörést szenvedett, ami miatt hat hétig nem játszhatott. Visszatérése viszont remekül sikerült, hiszen a bajnokok ligájában győztes gólt szerzett. Ugyanezen év októberében ismét megsérült, ezúttal a bokája zúzódott meg, és két hetet kellett kihagynia. De úgy látszik, hogy a hihetetlen regenerációra képes játékos mindent kibír, hiszen a mostani Eb-n ismét az élmezőnyben rúghatja a bőrt.
Cserélni tudni kell?
Nem így a horvát Ivan Klasnic, aki jelenleg az angol Bolton Wanderers csapatát erősíti, és akit most is sokan vártak a horvát válogatott keretébe. És akinek nem csak a focista körökben tipikusnak mondható sérülésekkel gyűlt meg a baja. Ő ugyanis 2007-ben új vesét kapott, a 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokságon pedig ő lett az első játékos, aki egy jelentős nemzetközi eseményen vesz részt egy szervátültetés után. Hasonló tortúra elé néz most Éric Abidal francia válogatott labdarúgó is, aki jelenleg az FC Barcelona játékosa. Ő idén áprilisban kapott új májat, ám orvosai szerint hamarosan ennek ellenére újra futballozhat.
"Az, hogy egy sportoló újra pályára léphet-e egy transzplantáció után, az elsősorban attól függ, mely szervét ültették át. Nagy általánosságban persze azt lehet mondani, hogy a transzplantáltak sportolhatnak, hiszen a mozgás egészséges. De élvonalbeli labdarúgók csak a legritkább esetben lehetnek belőlük. Szívtranszplantáció esetén például egyenesen kizárt, hogy valaki élsportoló legyen, de a vesetranszplantáció után ez még abszolút még elképzelhető. Bár nem túl jellemző - mondja lapunknak dr. Jákó Péter sportorvos.
Ez is érdekelhet
Szívre megy a játék
Ahogyan az sem jellemző, hogy az élvonalbeli focisták szívbetegek legyenek. Az viszont ennek ellenére tény, hogy a közelmúlt focista tragédiát szinte mindig szívproblémák okozták. De persze ezek nem minden esetben voltak végzetesek. Fabrice Ndala Muambának idén márciusban például szerencséje volt. Ekkor ugyanis az történt, hogy az angol labdarúgónak meccs közben leállt a szíve – és miután perceken át próbálták újraéleszteni, egy londoni kórház intenzív osztályára szállították, ahol szintén többször újra kellett éleszteni. Állapota végül csak két nap után kezdett javulni. Viszont még így is szerencsésnek mondhatja magát. Mint ugyanis Jákó doktortól megtudtuk, az élsportolók hirtelen halálát 90 százalékban – kivéve persze, ha balesetről van szó - valamilyen szívelváltozás okozza. "Ennek oka az, hogy a túlzott megterhelés erősen megterheli ezt a szervünket, magát a terhelést ráadásul csökkenteni sem lehet" - hangsúlyozza a sportorvos. Majd hozzáteszi, hogy ha valaki a saját egészsége érdekében sportol, akkor diktálhatja maga a tempót, de az élsportban ez nem megoldható. Esetükben ugyanis a verseny szab meg mindent, és szó sincs egészségvédelemről. "Ezért fontos az, hogy játékosokat folyamatosan felügyeljék, a problémákat pedig időben észrevegyék. Jól mutatja ezt az is, hogy ma már folyamatos orvosi és sportorvosi ellenőrzés nélkül nem lehet élsportolni. Ez olyannyira így van, hogy ma már az alacsonyabb szinteken versenyzőknek is legalább évente egyszer fel kell keresniük egy sportorvost, a magasabb minősítésű versenyzőket, olimpikonokat pedig félévente, vagy akár még sűrűbben kell orvosnak látnia. A problémákat ugyanis csak így lehet időben megelőzni" - hangsúlyozza Jákó doktor.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
