Mint azt a szerzők írták, a kutatás eredményei arra utalnak, hogy "bár az öröklött tényezők szerepe valóban kritikus az elhízás szempontjából, a rendszeres testmozgás bizonyos típusai azonban befolyásolhatják ezt a kapcsolatot". Vizsgálataik során a kutatók összesen több mint 18 ezer 30-70 év közötti tajvani ember adatait elemezték ki. Részletesen feljegyezték a sportolási szokásaikat, illetve áttekintették a résztvevők genomját is olyan géneket keresve, amelyek fokozzák a testtömeg-emelkedés rizikóját. Emellett megmérték az önkéntesek testtömegindexét (BMI), testzsírarányát, derék- és csípőkerületét egyaránt.
Az így kapott adatokból már kiolvashatóvá vált, hogy a rendszeres testmozgást végzők átlagosan alacsonyabb BMI-vel rendelkeztek, mint fizikailag inaktív társaik. Ez érvényes volt az elhízásra genetikailag fogékony alanyok körében is. Esetükben a kocogás pozitív hatása bizonyult a legerősebbnek, de szintén jótékonyan befolyásolta a súlykontrolljukat a gyaloglás, a gyors gyalogjárás, a sziklamászás, bizonyos táncfajták és a haladó jógázás.
Eközben más mozgásformák kapcsán nem tudtak hasonló eredményeket kimutatni a kutatók. Így tehát hatástalannak bizonyult a kerékpározás, az úszás és a nyújtógyakorlatok, akárcsak a Dance Revolution című, a játékosoktól táncmozdulatokat megkövetelő videójáték. Emellett a tanulmány nem tudta meghatározni a súlyzós edzések, a tollaslabda, a tenisz és a kosárlabda esetleges hatását, mivel ezeket túl kevés résztvevő gyakorolta rendszeresen. Szintén érdemes megemlíteni, hogy a vizsgálatban csupán han kínaiak adatait elemezték, így nem garantált, hogy az eredmények más népcsoportokra is érvényesek lehetnek.
A tanulmány augusztus elsején jelent meg a PLOS Genetics című tudományos folyóiratban.
Forrás: livescience.com
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
