A kocogás nagyon jót tehet a szívnek, a testsúlynak és a lelki egészségnek is, de a futás megterhelheti a szervezetet. Az állandó rázkódás hajlamosít a lábszár stressztöréseire, izomhúzódásra, ízületi ficamokra, a talp izomhüvelyének gyulladására (sarokfájdalom), térdproblémákra és derék-, illetve hátfájdalmakra. Az Amerikai Ortopédiai Társaság ajánlásokat tett közzé ezek elkerülésére.
Mindezek megelőzéséhez fel kell készülni: megfelelő cipőt kell viselni, lassítani, ha fájdalmat érzünk, és fokozatosan emelni a sebességet és az intenzitást. Dr. Judith F. Baumhauer, a New York-i Rochester Egyetem Orvosi Karának munkatársa szerint "a tünetek jelentik a legjobb kalauzt a futás során."
Az Amerikai Ortopédiai Társaság a következő ajánlásokat fogalmazza meg kocogáshoz:
1. Vegyen megfelelő cipőt!
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Bár jól hangzik a mezítláb futás a homokban, de mindig olyan edzőcipőben kell futni, amely megóv a bokaficamtól, és megfelelő párnázottságot biztosít a talpboltozat számára.
2. Melegítsen be, mielőtt nekiindul a futásnak!
Ennek során lazítsa meg a feszes izmokat, és nyújtsa meg a térd ínjait. Kezdjen némi sétával, majd menjen át lassú kocogásba, és lassan növelje az intenzitást.
3. Futás után ismét nyújtson egy keveset!
4. Nem mindegy, milyen talajon futunk. Lehetőség szerint az aszfaltnál puhább talajon fusson, például futópályán. Így könnyebb elkerülni a gyökereket, köveket és repedéseket, amelyek ficamot okozhatnak. Jobb felfelé futni, mint lefelé; előbbi az Achilles-ínt terheli meg, utóbbi a térd, a derék és a hát számára jelent nagyobb terhelést.
5. Ne hajtsa túl magát!
Kezdjen mindig némi gyaloglással, majd lassanként növelje a tempót. Kezdők vagy újrakezdők - különösen, ha fájdalmaik is vannak - tartsanak egy-egy pihenőnapot két futás között, hogy az izmaik kipihenhessék magukat.
6. Figyelje a technikáját!
Úgy lehet legkönnyebben elkerülni a sérüléseket, ha a lába éppen a csípője alatt ér földet; ne lépjen túl nagyokat! Figyeljen a tartására is: húzza hátra a vállait, és a kezét tartsa kissé behajlítva; ha ökölbe szorítja, ez feszülést okoz a váll- és karizmokban. A könyökét tartsa közel a testéhez, nagyjából derékszögben behajlítva.
Végezetül pedig: fogyasszon elegendő D-vitamint és kalciumot!
"Az érintett csontok inaktivitás okozta leépülése növeli a stressztörések kockázatát a megnövekedett terhelés mellett" - mondja Baumhauer.
Ez is érdekelhet
Animáció: HáziPatika.com
