Néhány éve az egész nyugati világot bejárta egy dán kutatásra hivatkozó hír, miszerint a túl sok futás ugyanolyan káros a szervezetre, mint a mozgásszegény életmód . A futók felháborodtak - a cikk szerint ugyanis legfeljebb összesen 2 és fél óra, kifejezetten lassú futás ajánlott hetente, ami jócskán elmarad még a jó kondiban lévő hobbifutók, lelkes amatőrök kedvelt edzésmennyiségétől is, és ellentmond mindannak, amit a sport kedvező hatásairól évtizedek óta hallunk.
A megrögzötten nem sportolók pedig végre igazolva látták, miért kerülendő futás. Gyorsan kiderült persze, hogy leginkább egy figyelemfelkeltő cím érdekében leegyszerűsített értelmezésről van szó: hogy honnan hordoz egészségügyi kockázatokat a futás , az nagyban függ az egyén életkorától, általános egészségi állapotától, edzettségétől, testalkatától és így tovább. Aki tehát nem elégszik meg a fenti mennyiséggel, de aggódik az esetleges veszélyek miatt, jól teszi, ha sportorvosi állapotfelmérést végeztet, ahol választ kaphat arra a kérdésre, hogy mely ponton túl nem tanácsos erőltetnie az edzéseket.
Hogyan kezdjünk el futni, és hogyan növeljük a távot?
A futásnak rengeteg előnye van, köztük az egyik, hogy nagyon kevés kivételtől elkezdve bárki, bármikor elkezdheti. Nem kell hozzá más, mint egy kis motiváció: ha ez megvan, sem a rossz kondíció vagy a sportmúlt hiánya, sem a testalkat, sem az életkor nem jelenthet akadályt.
Hogyan szerethetjük meg a futást?
A futás szó szerint boldoggá tesz: először azonban el kell érnünk, hogy képesek legyünk hosszabb ideig futni, út közben pedig túl kell élnünk néhány kezdeti akadályt, motivációvesztést. Hogyan segíthetjük át magunkat a holtpontokon, mivel tudjuk magunkat rendszeres edzésekre motiválni?
Hosszútávfutás és a szív
Egy átlagos, egészséges ember rendszeres, kitartó edzésmunkával viszonylag gyorsan el tud jutni a félmaratonig (21 km.). Ezen a ponton sokakat kezd foglalkoztatni a maratoni táv legyőzése: évente amatőrök milliói teljesítik a 42 kilométeres távot, ami egyfelől a kitartás és az állóképesség világszerte elismert próbatétele, másfelől azt tartják, hogy mivel elsősorban éppen e két tényező kérdése, szinte bárki képes lehet rá. Az orvosi szakma megosztott a kérdésben, hogy ajánlható-e mindenkinek az ilyen nagy távval való kísérletezés.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Egy 2010-es kanadai vizsgálatban például azt találták, hogy a maratoni futás tönkre is teheti a szívet , míg egy tavalyi massachusettsi vizsgálat épp az ellenkezőjét mutatta ki, és arra jutott, hogy a maratoni felkészülés kifejezetten jót tesz az átlagos emberek kardiovaszkuláris egészségének. Mindkét vizsgálat arra hívja fel viszont a figyelmet, hogy általában érdemes abból kiindulni, hogy a rendszeres sportolás egészséges, ugyanakkor ha valaki ilyen jelentős testi megterhelésre készül, akkor szüksége van orvosi konzultációra. Itt derülhetnek ugyanis ki az esetleges kockázatok, amelyek alapján az mindenki maga mérlegelheti, hogy a lehetséges hasznok felülírják-e a veszélyeket.
Túledzés és sérülésveszély
Tapasztalatlan, de már nem teljesen kezdő futók gyakori hibája, hogy túlerőltetik a szervezetüket : túl nagy távokat vállalnak, és nem hagynak elég időt a pihenésre két edzés között. Általában annyira lelkesek teljesítőképességük a hirtelen megnövekedése, a frissen szerzett sikerélmények miatt, hogy akár a testük jelzéseit is figyelmen kívül hagyva próbálnak többet és többet elérni. Így aztán fokozott sérülésveszélynek vannak kitéve: nem ritka ilyen esetekben, hogy izomhúzódások, Achilles-ín gyulladás, ízületi- és szalag sérülések , akár csontrepedések jelentkeznek.
Ismét egyénfüggő, hogy ezek a sérülések milyen távon, mekkora teljesítmény mellett lépnek fel. Nagyrészt megelőzhetők azonban, ha betartunk néhány alapszabályt: fájdalommal, betegen soha ne fussunk; álljunk le, ha edzés közben jelentkezik a fájdalom; forduljunk szakemberhez, ha néhány nap pihentetés után sem múlik el; lassan, fokozatosan növeljük a távot; és tartsunk pihenőnapokat, hogy a testünk megfelelően regenerálódhasson.
