A legszörnyűbb és legfájdalmasabb sportsérülések közé tartozik az Achilles-ín-szakadás. Ha egyszer elszakadt, akkor operáció következik, majd hosszadalmas rehabilitáció. Egy éve is rámehet annak a sportolónak, akivel ez történik. Körülbelül ennyi idő kell ugyanis egy élsportolónak ahhoz, hogy újra versenyeken tudjon indulni a sérülése után - írja a Spiegel Online . Ám a német internetes újság szerint most kiderült, létezik olyan módszer, amellyel az érintettek jobban megóvhatják magukat ettől a fájdalmas sérüléstől. Az inak ugyanis terhelhetőbbé tehetők.
Az inak kollagénszálakból állnak, és sokáig (és persze sokak számára) olyan merev képződménynek tűntek, amelyek az izomerőt egyszerűen csak a csontok felé közvetítik. Valójában inkább rugóként funkcionálnak - a Spiegel Online cikke szerint. Hatalmas energiát képesek tárolni, és leadni. Így az izomzat hatásfokát javítják. Azért, hogy ne szakadjanak el azonnal, az inak "tágulásérzékelőkkel" rendelkeznek. Ezek az izmok csúcsteljesítményét "leszabályozzák", ha azok mintegy tíz százalékkal kinyúlnak. Ezzel akadályozzák meg, hogy a terhelés kritikus legyen. Éppen ezért sokáig úgy gondolták, hogy az ínszakadás genetikai adottságoktól függ, mert az az erő, amivel az ín elszakítható, más és más az emberekben, s ezt nem lehet befolyásolni.
Ám ez tévedés - mondta a német lapnak Adamantios Arampatzis, aki biomechanikával foglalkozik a berlini Humboldt Egyetemen: "Az inak is növekednek, ha rendszeresen terhelik őket."
A speciális kutatási területen egy elképesztő metódussal értek el áttörést a tudósok. A nyolcvanas években a finn biomechanikus és sport-fiziológus, Paavo Komi végzett testnevelési egyetemistákkal, sporthallgatókkal kísérleteket. Komi a diákok Achilles-inát sebészekkel feltáratta, majd mandzsettákat rakatott rájuk. Ezzel az inak megnyúlását mérte. Miután a sebet összevarrták, a sportolóknak futni, ugrani kellett (például távolugrást kellett végrehajtaniuk), és közben a fellépő erőket mérték a finn tudósok. Azután kiszedték a mérőműszereket az emberekből.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A mai ésszel felfoghatatlan kísérleteket szerencsére már korszerűbb módszerek váltották fel. Adamantios Arampatzis tíz éve vizsgálja a kérdéskört kollégáival, a Kölni Sportfőiskola munkatársaival együtt. Eredményeikről tanulmányt is közzétettek.
A kísérletek során sporthallgatóknak a combjukat kellett erősíteniük. Az egyik csoport kis súlyokkal, de nagy ismétlésszámmal dolgozott, a másik éppen fordítva. Mindeközben Achilles-inuk tágulását rendszeresen mérték, de nem műtéti beavatkozással, hanem ultrahanggal.
Érdekes módon azt tapasztalták, hogy a sportolók erőkifejtése 14 hét után hasonlóan alakult, mindkét láb ugyanúgy erősödött. Ám az testépítőknél a sok ínszakadás .
Az izomzat növekedése 5-6 hét alatt lezajlik, ám az inak erősítéséhez több időre van szükség. Ez akár 9-10 hétig is eltarthat. Mint kiderült, az optimális megoldás az, ha a sportolók hetente kétszer-háromszor olyan súlyokkal edzenek, amikor a tréning a maximális erőkifejtésükhöz képest 80-90 százalékos terhelést jelent. Ilyen esetben az ín több mint négy százalékkal hosszabb lett.
Ugyanakkor a nagy terhelési csúcsok, amilyenek például az ugrósportoknál lépnek fel hirtelen, nem járulnak szinte semmivel sem hozzá az inak növekedéséhez, ezért gyakori az ilyen sportolók körében az ínszakadás. További problémát jelent az izomzat és a kollagénkötegek között egyensúlytalanság, ami gyakran lép fel fiatal sportolóknál, akik túl gyorsan építenek tömegek és izmot.
Idősebb korban viszont az inak csökkenő rugalmassága jelent gondot. Ennek is fontos következményei lehetnek. Egyrészt csökken a sportolók gyorsasága, másrészt növekszik a sérülésveszély . Az inak ugyanis ekkor már nem tudnak annyi energiát felvenni, azaz a "rugók" már nem tudják ugyanazt a katapulthatást kifejteni, amit korábban.
Ez is érdekelhet
