Az emberi anatómia szerint a női mell zsírszövetből, mirigyszövetből és a mell formáját és támaszát biztosító kötőszöveti állományból áll, ezen szöveteket pedig a szegycsonthoz kapcsolják az ún. Cooper felfüggesztő szalagok. Mivel a mellek csak a szegycsonthoz csatlakoznak, emiatt igen sérülékenyek, a mozgás pedig értelemszerűen sok problémát okozhat.
Ráadásul a mellszövetben számos helyen igen érzékeny idegek találhatóak, ami nemcsak azt jelenti, hogy a mell erogén zóna, hanem azt is, hogy igen nagy fájdalmat okozhatnak az erősebb, intenzívebb, nagyobb lendülettel járó mozgások és cselekvések. A sportmelltartó nemcsak megtartja a mellet sportolás közben, hanem annak súlyát is megfelelően osztja el, támogatja a mellszövetet, így jobban ki tudjuk használni a hátunkon lévő poszturális izmokat is.
Nagyobb mellek esetén azok súlya hozzájárulhat ahhoz, hogy meggörbüljünk, rossz testtartást vegyünk fel, fejünk előrebillenjen, bordáink pedig lenyomódjanak - ez fájdalmat, kellemetlenségeket, akár hosszasabb fejfájást is okozhat. (A kisebb mellű nőknek nem kell félniük emiatt, feltéve, ha jó testtartással járnak.)
A sportmelltartó kifejezetten hasznos lehet várandósság vagy szoptatás alatt, a megváltozott hormonháztartás miatt ugyanis a mellek ilyenkor sokkal érzékenyebbek. És minden nő tudja, aki futott már busz után, hogy melltartó nélkül a futás kifejezetten fájdalmas tud lenni, a fájdalmak pedig nemcsak órákig, hanem napokig is eltarthatnak.
A sportmelltartók tehát sokat segítenek abban, hogy a mozgalmasabb életet és az edzéseket kevésbé fájdalmassá tegyék. Kérdés, hogy hosszú távon mennyi problémát okozhat. Rövid válasz: semennyit.
Amikor öregszünk, az előbb említett Cooper-szalagok elveszítik rugalmasságukat, a gravitáció pedig senkin sem könyörül meg. A menopauza után a mirigyszövet helyét fokozatosan átveszi a zsírszövet, emiatt pedig a mellek elkezdenek puhulni és megereszkednek - ez pedig egy olyan természetes folyamat, amelyet nem lehet megakadályozni.
A sportmelltartókkal kapcsolatban sokan úgy gondolják, hogy ezek hatására csökken a Cooper-szalagokat érő erőhatás, csökken a rájuk terhelődő nyomás és emiatt rugalmasságukat hosszabb ideig tudják megőrizni - mindez azonban csak elmélet és még egyetlen hosszú távú kutatás sem látott napvilágot ezzel kapcsolatban.