Valóság és érzet
A gyönyörű napsütés bizony forró is. Ilyen időben inkább elterülni kíván az ember, nem pedig futni, ugrani, súlyt emelni - ebből talán csak a vízi sportok kivételek.
A játékok helyszínén, a stadionok katlanjában a napon akár 45 °C körüli hőség is uralkodhat, napszálltakor is még 33 °C körül topog a hőmérő higanyszála.
A hőérzet természetesen nem csak a mért levegőhőmérséklettől függ, hanem a páratartalomtól, a sugárzástól, a légmozgástól is. Ezek a tényezők növelik vagy csökkentik a ténylegesen megélt hőmérsékletet, amelyet az ún. WBGT-indexszel szoktak megadni, melynek értéke általában mintegy 10 fokkal alatta van a Celsius fokban mérhető hőmérsékletnél. A Sydney olimpiára készült ajánlásban az állt, hogy 28 °C-os WBGT-index érték fölött nem ajánlatos megtartani a versenyszámot, mivel a sportolók könnyen hőgutát kaphatnak. Az athéni játékok előtt ezt az értéket 28,9-re becsülték. A jelenlegiről sajnos nincs információ, de úgy tűnik, hogy Athénban valóban az elmúlt évek meteorológiai adatai alapján megjósolt időjárás következett be, vagyis a 2004-es Athéni Olimpia a legmelegebb játékok egyike lesz. Az augusztusi napi középhőmérséklet 26,7 °C, a legmagasabb napi hőmérsékletek átlaga pedig 33,7 °C fok, a páratartalom 55%-os.
Sok sportorvos - a sportolók teherbírását ismerve - vallja, hogy fel vannak készülve a legszélsőségesebb körülményekre is. Athén ugyan forró, a páratartalom viszont szerencsésen alacsony, mondhatni viszonylag száraz.
Még ha a sportolók rendkívül edzettek is, az olimpiai fizikai megterhelés, akkor is természetellenes. A sportolóknak azonban nincs választási lehetősége, nem azt várják el tőlük, hogy bevonuljanak az árnyékba, hanem, hogy erejüket megfeszítve küzdjenek a lehető legjobb helyezésért. Hogyan képesek rá?
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Termoreguláció - hőszabályozás
Ha a szervezet nagyon felmelegszik, akkor a testhőmérsékletet érzékelő receptorok a köztiagyi hipothalamusz hőszabályozó központját értesítik. Eredményeképpen a test minden lehetséges módon megpróbál hőt leadni a környezetének. A bőr erei kitágulnak, s hogy ide is kellő mennyiségű vér jusson, a szív fokozza teljesítményét, megnövekszik a perctérfogat. A termelődött többlethő így a testfelszínre vezetődik, ahonnan egyrészt közvetlen hősugárzással és a környező levegő felmelegítésével, másrészt főként az izzadtság elpárologtatásával igyekszik a szervezet megszabadulni tőle. A test egy liter folyadék közvetlenül a bőrről történő elpárologtatással 625 Watt hőenergiát ad le, ami 18 fokos levegőhőmérséklet mellett az összhőleadás csaknem háromnegyedéért felelős. A lecsöpögő izzadság viszont egyáltalán nem hűt.
A forró idájárás természetesen nagyban befolyásolja a sportteljesítményt, hiszen ilyenkor nem csak a külső hőmérséklettel kell megbirkózni, hanem azzal a hővel is, amit a dolgozó izmok gyártanak.
A termelt hőmennyiség és ennek folytán a szervezet terhelhetősége sportáganként változik. Egy 65 kg-os, a távot 2 óra 10 perc alatt teljesítő maratoni futó izmai például ez idő alatt 1400 Watt hőenergiát termelnek.
A verseny hevében fő az egészség
A szervezet hűtése életfontosságú, így elsőbbséget élvez. Amikor tehát a keringés a hőszabályozás mechanizmusainak megfelelően a teljes vérmennyiség egy részét a bőr alatti kapillárisok felé szállítja, az izmok oxigénellátása kárt szenved, az izomerő csökken.
30 °C -os levegőhőmérséklet mellett, amikor a testnek már csak az izzadással van esélye megszabadulni a forróságtól, - mert a környező levegő felmelegítésével és sugárzással gyakorlatilag már nem tud hőt leadni, - ez nem könnyű. A párologtatás pedig 60%-os relatív páratartalom fölött válik igen nehézzé.
Ha az izmok folyamatosan hőt termelnek, és az extrém külső körülmények mellett a hűtés nem jár sikerrel, a sportolók testhőmérséklete a láz tartományába szökhet - sportolónál mértek már 39 °C-os hőmérsékletet is.
A hűtés élettani hatásai különösen a kitartást igénylő, tartós erőkifejtéssel járó sportoknál (maratoni futás, kerékpározás, triatlon) jelentősek, ami bizony meg is látszik az utóbbi évek maratoni versenyeinek időeredményeiben.
Ugyanezeknél a sportágaknál fenyeget legjobban a túlmelegedés veszélye is. A számítások szerint a sportolóknak csekély esélyük van arra, hogy nagy melegben le tudják adni a termelt hőt, így olykor elkerülhetetlen az ún. hőstressz.
A német sportolóknak - ezt megelőzendő - hűtőládákban tárolt, speciális ausztrál hűtődzsekik állnak rendelkezésükre. A strandlabdázók testhőmérsékletét például ezzel viszik lejjebb csere idején, de használata vitatott, hiszen nem biztos, hogy a bemelegített izmoknak jót tesz a hűtés.
A hűtővíz - avagy a jótékony izzadás
Az izzadás egy férfi strandlabdázónál például egy óra alatt 2,5 fél liter vizet is "kiszívhat" a szervezetéből. Márpedig ennyit a meccs pihenőperceiben nem tud pótolni. Főként az izzadsággal távozó sók hiánya okozhat már a játék közben problémát, hiszen a létfontosságú ionok hiányában az izmok begörcsölhetnek, ami a rövidtávú erőkifejtést igénylő sportágakban versenyzőket is visszavetheti. Gondolták volna, hogy ennek ellensúlyozására, a strandlabdázók egyik legfontosabb sporteledele a ropi?
A szervezet hűtését gyógyszerek is befolyásolják. Kevesebb izzadság keletkezik a főként allergiára szedett antihisztaminok szedésekor. A tiltott doppingszerekről nem is szólva.
Meg kell még említeni, hogy a nagy forróságban végzetes következménye lehet, ha a sportoló úgy akar alacsonyabb súlykategóriába kerülni, hogy vizelethajtókkal, izzasztással "facsarja" ki magából a fölöslegesnek tekintett vizet. Bizonyára nem kell mondani, hogy ezzel saját hőszabályozását teszi tönkre, ha víz- és ionháztartása felborul. A próbálkozás akár halállal is végződhet.
A hivatalos mérés után sok ivással, akár infúzióval visszapumpált folyadék csak órákkal később válik a szervezet számára használható, megfelelő összetételű vérplazmává. A megengedett testsúlycsökkenés a verseny előtt 3-5 napban nem lehet több mint a testsúly 3%-a.
Akklimatizálódás
A szervezet a meleghez is meglepően jól tud alkalmazkodni. A hozzászokás után mérhetően lassabban emelkedik a test ún. maghőmérséklete. Az adaptáció során a szervezet megtanulja, hogyan tud több izzadtságot termelni, de mindezt csak magasabb hőmérsékletnél kezdi el, és csökken az izzadtság sótartalma is, hogy a szervezet számára visszatartsa a létfontosságú ionokat. Javul a bőrérhálózat működésének hatékonysága, a szervezet megnöveli a vérplazma térfogatát, hogy a hűtés mellett is maradjon elég vér az izmokhoz történő oxigénszállításra. Mindezzel csökkenthető a szív megterhelése a szélsőséges melegben.
Attól függően, hogy a sportoló milyen körülmények közül érkezik a verseny színhelyére, szervezete már egy hét elteltével produkálni tudja maximális alkalmazkodóképességének 80-90%-át, feltéve, hogy közben folyamatosan edz.
Az alkalmazkodóképességet és végteljesítményt további tényezők is befolyásolják; genetikai, erőnléti tényezők, esetleges betegségek vagy alváshiány mind-mind gyengítik a testet. A sportolónőknél valószínűleg a menstruációs ciklus is fontos tényező a hőszabályozásban. A fogamzásgátlásban alkalmazott hőmérőmódszernek is az ébredési testhőmérséklet havi ritmust mutató változása az alapja. A ciklus második, ún. sárgatest-fázisában a nyugalmi testhőmérséklet mintegy 0,4 fokkal megemelkedik az azt megelőző tüszőfázishoz képest. Természetesen ezzel emelkedik az a hőmérsékleti küszöb is, amikor a szervezet hűtőberendezése - úgymond - bekapcsol. A sportteljesítményre gyakorolt pontos hatása azonban nem teljesen ismert.
Hőártalmak
A hőség okozta leggyakoribb zavarok az izomgörcs, a kimerülés és a hőguta.
Az izomgörcs az első vészjelzés, amire oda kell figyelni. A sportolóknál elsősorban a dolgoztatott izmok érintettek, de gyomor- és bélgörcsök is jelentkezhetnek. A sportolást ilyenkor be kell fejezni, az elvesztett sót és folyadékot izotóniás itallal kell pótolni.
A kimerülés jelei a magas, 39 °C fölötti testhőmérséklet, hideg, izzadt bőr, általános gyengeség, fáradtság, gyenge pulzus és vérnyomás. Pihenés, ivás, kezelés nélkül akár életveszélyes, sokkos állapotba is kerülhet az ember.
A hőguta enyhe formája a jól ismert napszúrás, főként az erős napsugárzás okozza. Inkább általános tünetei vannak, fejfájás, szédülés, hányinger, nyaki merevség, láz, 40 °C fölötti testhőmérséklet. A bőr ilyenkor inkább száraz, forró és piros, a pulzus szapora. Az érintett gyengének érzi magát, sokszor zavartan reagál, mozgáskoordinációs, tájékozódási zavarok léphetnek fel. A legveszélyeztetettebbek ebből a szempontból a középtávon teljesítő sportolók, a már említett hosszútáv-futók, evezősök, kerékpárosok.
Természetesen az is megtörténhet - mindenféle sportteljesítmény nélkül is -, hogy valaki sokáig a napon álldogálva egyszer csak elájul. Ilyenkor minél hamarabb meg kell szabadítani az ájultat a fölösleges öltözéktől, lefektetni, és miután magához tért, hideg itallal megkínálni.
A helytelen folyadékpótlás is okozhat problémákat, ha - különösen hosszútávfutóknál - a sok ivás nem párosul megfelelő sóbevitellel. Ezért mindig izotóniás oldatot érdemes fogyasztani.
A sportolók teljesítménye tehát nem kis részben attól is függ, mennyire viselik gondjukat az őket kísérő sportorvosok, jól mérik-e föl, milyen állapotban vannak izmaik, mire van szüksége a szervezetüknek.
Meleg(b)en ajánlott
A Német Szövetségi Sporttudományi Intézet neves sportorvosok és professzorok közreműködésével külön egészségügyi tanácsadófüzetet állított össze az olimpián résztvevő atléták számára, melynek címe: Sportolás különleges időjárási viszonyok mellett. Az olimpiai sportolóknak tett orvosi ajánlásokat a játékokat élőben néző szurkolók, de az itthoni tűző napon focizó vagy strandlabdázó nyaralók is nyugodtan megfogadhatják:
- Mindig legyen nálunk innivaló, és kortyolgassunk szorgalmasan!
A legfontosabb a megfelelő ivás. Az izotóniás sportitalok is megfelelők, de olcsóbb és egyszerűen elkészíthető a házi sportital, az almaléből készült - alkoholmentes! - "fröccs", amit egy csipetnyi sóval, - annyival, hogy az ízén ne érződjék - megsózunk.
Nem jó elv azért nem inni, mert úgyis kiizzadjuk. Inkább két váltás fehérnemű, mint egy rosszullét.
Már a sportolás előtt fél órával érdemes egy picivel többet inni, mint rendesen. Fél liter többletfolyadék kifejezetten jól jön a megterhelés idejére. Nem kell egyetlen ivás alkalmával az összes elvesztett folyadékot pótolni. 15-20 percenként 1-2 deciliterrel hamarosan megint egyensúlyba kerül a szervezet. Óránként 1 liter elfogyasztása elegendő. Bármily furcsán hangzik, figyelni kell a vizelet színét! Amíg világos, addig még van a szervezetnek elegendő folyadéktartaléka. - Fedetlen fővel és fényvédő krém nélkül ne tartózkodjunk a napon!
A fejfedő védje az orrot a leégéstől és a tarkót is a napszúrástól. Ne álldogáljunk hát sokáig napon, igyekezzünk árnyékba, napernyő alá húzódni, olyan helyre, ahol jár a levegő.
A számított UV-sugárzási index Athénban most 5 körüli érték, vagyis a napsugárzás olyan erős, hogy napon még 20 perc sem kell a leégéshez, szinte perceken belül bekövetkezhet.
A bőrt hagyjuk szabadon lélegezni és izzadni, a fényvédő krémek közül a gyorsan felszívódó, nem zsíros, olajos krémek a jobbak, a testápolókat pedig jobb elfelejteni. - A túlmelegedéstől óv a megfelelő öltözet!
A megfelelő világos színű, fényvisszaverő öltözék sehol sem szoros, nedvszívó pamut vagy ún. "lélegző" anyagból készül. A műszálas anyagok - a nedvszívó pamuttal ellentétben - nem segítik a bőr párologtatását, hiszen a lecsurgó izzadtság nem hűt. A pamutanyagokba is beleizzadunk ugyan, de azok ily módon lényegében megnövelik a párologtatásra alkalmas felületet, és vizesen is hűtenek. - Az éjszakai alvás csak hűvös helyen pihentető.
A klímaberendezéseknek nem kell állandóan a maximumon működnie, a külső és a benti hőmérsékelt között ne legyen 10 foknál nagyobb különbség. A túlszárított, hideg levegő megbetegíti a nyálkahártyákat.
Forrás: www.bisp.de/Produkte/Publikationen/download/Athleten_Klima.pdf
