„A gimnázium utolsó évében ismertem meg az első férjemet, akihez az első egyetemi évemet követően hozzá is mentem, mindössze 18 évesen. Az első 10 év különösen nehéz volt, így egy ponton betelt nálam a pohár és elhagytam őt – néhány hónap múlva azonban kibékültünk. Változtattunk a hozzáállásunkon és a céljainkon, én pedig megfogadtam, hogy megpróbálok a jó dolgokra koncentrálni a kapcsolatunkban. 25 évig voltunk házasok, és ez idő alatt rengetegszer megcsalt engem, én pedig folyamatos szorongásaimmal nehezítettem a dolgunkat. Mivel ő nem akart apa lenni, nem született gyermekünk, pedig én vágytam volna rá. Végül volt egy szeretője, akivel már három éve viszonya volt, én pedig ultimátumot adtam neki: vagy ő, vagy én. Őt választotta, úgyhogy benyújtotta a válókeresetet, illetve kimondta a legfájdalmasabb szavakat, amelyeket valaha hallottam életemben: »Gyönyörű és csodálatos feleség vagy, de már nem kellesz nekem. Ennél amúgy is jobbat érdemelsz«” – kezdte a The Guardiannak írt beszámolóját egy nő, aki hosszú évtizedek után se tudta túltenni magát a történteken.
„Ez a 36 évvel ezelőtti válás még mindig kísért”
A levélíró arra is kitért, hogy 13 évvel később újra férjhez ment, és már 23 éve egy remek férfi felesége. Ám azóta is szinte minden éjjel újraéli álmában az első férje árulását.
Mindig megijedek, amikor megjelenik az álmomban, és úgy érzem, teljesen az irányítása alá von engem. Amikor felriadok, tele vagyok félelemmel. Egyébként már 35 éve folyamatosan dolgozom a korábbi traumáim tudatosításán és feldolgozásán, egyebek mellett egy alkoholisták felnőtt gyermekeinek szóló programban is részt vettem. De ez a 36 évvel ezelőtti válás még mindig kísért. Miért nem tudok továbblépni?” – tette fel kérdését az elkeseredett nő.
„Azt tanították neked, hogy nem vagy méltó a szeretetre”
A levélírónak a The Guardian egyik szerkesztője, Annalisa Barbieri válaszolt, aki gyakran ad tanácsokat a hasonló nehézségekkel küzdő olvasóinak. Elsőként arra hívta fel a figyelmet, hogy általában azért nem tudunk valamit elengedni, mert még nem határozuk el, hogy továbblépünk, esetleg nem érezzük lezártnak a történetet. Így fordulhat elő, hogy bár már egy „remek” partner van mellettünk, még mindig azon az emberen jár az eszünk, aki rosszul bánt velünk.
„Csak futólag említetted, hogy alkoholisták gyermeke vagy, és ez traumatizált téged, pedig valószínűleg ez is fontos szerepet játszik abban, hogy nem tudod feldolgozni, hogy az exed elhagyott. A szenvedélybeteg szülők ugyanis ritkán tudnak igazán ott lenni a gyermekeik mellett, így ezek az utódok korai elhagyást élnek meg az anyjuk és/vagy apjuk révén. Ez pedig igencsak megnehezíti azt, hogy a későbbiekben megfelelően tudják kezelni az elhagyás egyéb formáit” – vélekedett a szerkesztő.
Barbieri konzultált Noel Bell pszichoterapeutával is, hogy a lehető legjobb tanácsot tudja adni olvasójának. A szakember szerint egy ennyire elhúzódó gyászfolyamatnál nagyon fontos lenne felfedni az énünk megsebesült részét és aktívan foglalkozni vele, hiszen az még nem gyógyult meg. Így hiába van már egy új kapcsolatunk, még mindig azt a korábbi sebet nyalogatjuk. A gyerekkori élmények miatt viszont az is elképzelhető, hogy az eredeti seb már jóval az első szerelmi csalódás előtt keletkezett. „Ha a korai kötődéseid – a szüleiddel és az első férjeddel – bizonytalanok voltak, könnyen lehet, hogy azt tanultad meg, hogy nem vagy méltó a figyelemre és a szeretetre” – fogalmazott a szakértő.
„Egy dologban igaza volt az exednek: jobbat érdemelsz nála”
Bell azt is tanácsolta a levélírónak: gondolja át alaposan, mit is jelentett számára akkoriban az első kapcsolata. Az első szerelmek ugyanis nagyon erősek tudnak lenni, ám kevésbé a másik ember miatt, inkább az akkor énünk miatt, amely tele volt reménnyel és várakozással. Mindezek elvesztése pedig gyakran nem a jogos haragot hozza ki belőlünk – amely segítené a továbblépést is –, inkább a megbánást és a csalódottságot.
Az első férjed nagyon sokat elvett tőled, de valószínűleg nem mentél végig a teljes gyászfolyamaton, amelyen kellett volna – nem utolsósorban azért, mert te akartál gyereket, ő pedig nem. Az első fontos lépést azonban már megtetted: írtál egy segítségkérő levelet. Az exednek már nincs hatalma feletted, azonban úgy tűnik, hogy van egy részed, aki talán úgy gondolja, hogy nem érdemled meg a boldogságot – így az álmodban az alak talán nem is a volt férjedet testesíti meg valójában, hanem ezt az énedet. Én a helyedben keresnék egy olyan terápiát, ahol igazán megélhetem és kiadhatom a dühömet, és elkezdhetek szembeszállni az álmaimban is megjelenő belső démonjaimmal, de ébren. Az első férjednek egy dologban igaza volt: jobbat érdemelsz nála” – olvasható a válaszban.
Legjobban: