A terhességi cukorbetegség a várandósok több mint 10 százalékát érinti Magyarországon, de korai kimutatására eddig nem állt rendelkezésre kellően pontos módszer – írja keddi közleményében a Semmelweis Egyetem. Léteznek eljárások, amelyek a magasabb kockázatot azonosítják, ám szűrőtesztként nem alkalmazhatók, mert érzékenységük, előrejelző képességük alacsony, nem költséghatékonyak, illetve beavatkozás sem kapcsolódik hozzájuk. A cukorbetegséget általánosságban a második trimeszter végén, a harmadik trimeszter elején szűrik, ha azonban időben felismerik, a megelőzés lehetőségei bővíthetők.
A Semmelweis és a Debreceni Egyetem kutatói az utóbbi intézmény – 2500 terhes nő adatait, vér- és vizeletmintáit tartalmazó – biobankjából származó mintákon végeztek méréseket. A biobank 2010-2012 között épült, így ismert volt a várandósságok kimenetele, a gyermekek és az édesanyák későbbi egészségi állapota, betegségei is. Számos paramétert megmértek náluk, köztük az oxidatív-nitratív stresszhez kapcsolódó paramétereket, szteroidhormon- és metabolitszinteket. „A méhlepény ugyanis egy ’szteroidgyár’; a termelt szteroidok mennyisége és összetétele különböző terhességi kórképekben változik” – magyarázta dr. Horváth Eszter, a Semmelweis Egyetem Élettani Intézetének docense, a felfedezést bemutató tanulmány utolsó szerzője. Hozzátette, amennyiben a vizsgált szteroidok szintje változik, az valamilyen eltérésre utalhat.
Egy átlagos laborban is vizsgálható paraméterek
A vizsgált markerek közül végül öt bizonyult alkalmasnak arra, hogy a terhesség kezdetén alig érzékelhető különbségeket megbízhatóan jelezze. „A folyamat induló lépéseit kell elcsípni, amikor az eltérések minimálisak, ami egy egyébként egészséges kismamánál jóval nehezebb, mint egy idős cukorbetegnél” – mutatott rá dr. Gerszi Dóra, a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati klinikájának munkatársa, a publikáció első szerzője.
Az öt laborparaméter...
- az előző 2-3 hét vércukorszintjének átlagát mutató fruktózamin,
- egy gyulladásos folyamatokban részt vevő fehérje, a suPAR, melynek szintje az 1-es és 2-es típusú cukorbetegeknél magas,
- és három szteroid hormon, a kortizol,
- a kortizon
- és a 11-deoxikortikoszteron.
A hagyományos laborvizsgálatokat és kockázati tényezőket (életkor, testsúly) a fenti, speciális paraméterekkel kiegészítve az iparági sztenderdhez képest kisebb eltéréseket is követni tudtak. „A kettő kiértékelésével az eddigi legprecízebb előrejelzést tudtuk adni – hasonlót, mint a terhességi magas vérnyomás kockázatbecslésére jelenleg forgalomban lévő módszer. Ugyanakkor a módszer nem igényel olyan műszert, amellyel egy átlagos felszereltségű labor ne rendelkezne” – mondta el dr. Gerszi Dóra.
Ezért fontos a korai felismerés
A korai felismerés azért különösen fontos, mert a terhességi cukorbetegség két ember életét befolyásolja. Méhen belül a magzati környezet egész életre kiható változásokat eredményezhet, például nő a 2-es típusú cukorbetegség és az elhízás kockázata. „Vagyis ha észleljük, hogy fokozottabb kockázatú betegről van szó, és három hónappal korábban kezdjük kezelni, sokkal egészségesebb ember születhet, aki ezt az előnyt egész életére megtarthatja” – hangsúlyozta dr. Várbíró Szabolcs, a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika egyetemi tanára, a tudományos publikáció utolsó szerzője.
Az anyánál korai kezeléssel, például diétával megelőzhető a nagymértékű súlygyarapodás és késleltethető a 2-es típusú cukorbetegség megjelenése. A terhességi cukorbetegek 60 százalékánál ugyanis tíz éven belül kialakul a betegség, mivel a hajlam egyébként is jelen van. Ám ha terhesség alatt normál tartományban mozognak a vércukorértékek és alacsonyabb az anya súlya a terhesség végén, akkor alacsonyabb a betegség és a későbbi szövődmények kockázata.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez is érdekelhet
A következő lépés a szűrés szélesebb körben elérhetővé tétele. Az orvosok a Semmelweis Egyetemen gondozott kismamákon is tervezik felmenő rendszerben bevezetni a szűrést. A módszer szabadalmazása is elindult. A magyar kutatók tanulmánya a The Journal of Clinical Endocrinology & Metabolism című folyóiratban jelent meg.
Legjobban: