Edit a harmincas évei eleje óta járt évente mammográfiára , amire azért volt szükség, mert a mellében találtak egy jóindulatú elváltozást, úgynevezett masztopátiát. A folyamatos kontroll miatt derült ki időben, hogy emlőjében rosszindulatú daganat jelent meg.
"Négy évvel ezelőtt, 49 éves koromban diagnosztizálták nálam a mellrákot. A mammográfiát a kerületi szakorvosi rendelőben, a radiológián végezték, és amikor gyanús jelet láttak a felvételen, egyből végeztek ultrahangvizsgálatot is. Ezt követte a biopszia , az igazolta a daganat rosszindulatúságát" - mondja Edit, akit nagyjából 7 héttel később műtöttek meg. Emlőmegtartó operáción esett át, betegségének súlyossága pedig szerencsére nem indokolt kemoterápiát.
"Csak sugárkezelést láttak indokoltnak, amit több évig tartó antihormon terápia követett. Ez azért fontos, mert a mellrákok döntő többsége, mintegy 80 százaléka olyan típusú, amelynek kiújulását, áttétképzését ily módon lehet gátolni. Mint minden kezelésnek, ennek is vannak mellékhatásai, de könnyebb azokkal együtt élni, mint azt kockáztatni, hogy a daganat visszatérjen" - mondja a korábbi beteg.
Edit sokáig egyedül volt betegségével, nem tudott arról, hogy léteznek betegcsoportok. Teljesen véletlenül ismert meg egyet, az egyik betegtársán keresztül került kapcsolatba velük. Sok hasznos információt kapott tőlük, olyasmit is, amit az onkológián és a sebészeten idő hiányában nem tudhatott meg az orvosoktól, asszisztensektől. Elsősorban lelki és gyakorlati kérdésekről volt szó, a betegeknek az ilyesmi rengeteget segít. Edit szerint ezek a dolgok még akkor is fontosak, ha a betegcsoportok csak ritkán tudnak összeülni, inkább csak internetes fórumokon tartják a kapcsolatot.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
"Az ilyen jellegű támogatás nagyon fontos a diagnózis után is, akkor, amikor a beteg ott áll egy egészségügyi intézményben, kétségek között. Ilyenkor kell felhívni a figyelmét arra, hogy problémájával nincs egyedül, mások is vannak, van segítség" - emeli ki Edit. Mint mondja, már gyógyulása során elkezdett önkénteskedni egy önsegítő csoportban , egyre többet olvasott a témáról, egyre tájékozottabb lett. Azt vallja, a betegedukációra nagy hangsúlyt kell fektetni, nagyban segíti ugyanis a gyógyulást. Önkéntes munkája során ismerte meg a Női Egészségmegőrző Programot és az Egészség Hídja Összefogás a Mellrák Ellen Programot, a szervezet munkájában tavaly ősz óta vesz részt.
