Nemrég jelentette be a Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinikája, hogy a nem élődonoros veseátültetések számát tekintve (ilyenkor a vese agyhalott donortól származik) intézetük vezeti a nyolc ország transzplantációs központjait, laboratóriumait és donorkórházait kiszolgáló szervezet, az Eurotransplant rangsorát. Tavaly a klinikán 139 ilyen beavatkozást végeztek.
Az európai ernyőszervezet adatainak ismertetésekor dr. Máthé Zoltán klinikaigazgató és egyetemi tanár kiemelte azt is, hogy a klinika 2014 óta minden évben vezeti a 77 európai vesetranszplantációs centrumot tömörítő szervezet rangsorát. Itthon a veseátültetésre való általános várakozás idő 2-2,5 év, de ez a tényleges időtáv erősen változik attól függően, hogy rendelkezésre áll-e a megfelelő donorszerv. A felhasználható vesék elosztásakor szempont a vesére váró életkora, illetve az is, hogy az érintettnek milyen kísérőbetegségi vannak, de a legfontosabb tényező, hogy a donor és a vesére váró szövettípusa összeférhető-, így a transzplantáció az immunológiai szempontok alapján kivitelezhető-e.
Egyre több az önkéntes donor
Tavaly összesen 168 veseátültetést végeztek a hazai intézményben, ami - ismerve a nem élő donoros átültetések számát - jól mutatja, hogy élő donoros transzplantációból egyelőre kevés van. Ugyanakkor pozitív fejlemény, hogy tavaly már jelentősen - 19-ről 29-re - nőtt azon átültetések száma, ahol a felajánló önkéntes donor, tehát a beteg közeli rokona vagy hozzátartozója volt.
A Semmelweis Egyetem vesetranszplantációkban betöltött kiemelkedő szerepét jól mutatja az is, hogy a nyugat- és észak-magyarországi régiót ez az intézmény látja el (területükön összesen 5,2 millió ember él), a hazai veseátültetések 60 százalékát pedig az intézményben végzik. A hazai eredmények azért is kiemelkedőek, mert a nyolc tagország közül Magyarország csatlakozott utoljára az ötven éve alapított Eurotransplanthoz, és már egy év után az élvonalba került. Pedig a feladat nem kicsi, hiszen a szervátültetés igazi csapatmunka, sikeréhez minden alkalommal legalább 20-30 szakember összehangolt munkájára van szükség. A vesetranszplantációk sikeressége az első átültetések óta nagymértékben nőtt, főképp az immunszuppresszív (kilökődést gátló) kezelések és a sebészi módszerek folyamatos javulásának köszönhetően. Ma már rengeteg transzplantált beteg számíthat rá, hogy új szerve hosszú évekig jól működik, élete pedig újra aktív lehet.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez is érdekelhet
A szerv kilökődésének kockázatával persze mindig számolni kell, emiatt van szükség arra, hogy a transzplantáltak életük végéig gyógyszeres kezelést kapjanak. Ezzel tulajdonképpen a szervezet védekező mechanizmusát gyengítik. A kezelés hátránya, hogy a szervezetet sebezhetőbbé teszi egyéb betegségekkel szemben is, emiatt figyelni kell rű, hogy az érintett a transzplantáció után rendszeresen részt vegyen szűrővizsgálatokon, szedje a kapott gyógyszereket, betartsa az életmódi szabályokat és együttműködjön kezelőorvosával.
Legjobban: