Az Egészségügy Világszervezet (WHO) immár 60 éve változatlan formában meglévő definíciója szerint az egészség nem csupán a betegségek és fogyatékosságok hiányát, hanem a teljes testi, szellemi és szociális jólét állapotát magába foglalja. Ezt a meghatározást több kritika is érte már az elmúlt évtizedek során, főként azért, mert idealista szemlélettel közelíti meg a kérdést. Valójában az egészség meghatározása közel sem egyszerű feladat, így egy-egy nemzet egészségi állapotának a számszerűsítésére gyakran csak a születéskor várható élettartamot veszik figyelembe.
A magyar lakosság születéskor várható élettartama 75,77 év volt 2017-ben a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján, ami ugyan némi visszaesést jelent a 2016-os 75,91-es értékhez képest, de még így is magasabb, mint azelőtt bármikor. A rendszerváltás óta több mint 9 százalékkal javult ez a mutató. Fontos hozzátenni, hogy jelentős különbség mutatkozik e téren a két nem képviselői között, hiszen míg a nőknél átlagosan közel 79 évig tartó életre lehet számítani, addig a férfiaknál csupán 72,4 évre.
Nem állunk annyira jól
Érdemes persze ezeket az adatokat nemzetközi összehasonlításban is megvizsgálni. A WHO szerint a globális átlag 63,3 év volt 2016-ban, míg az Európai Unió Statisztikai Hivatalának (Eurostat) számaiból kiderül, hogy az unió 28 tagországának ugyanebben az évben számított átlaga 81 évre rúg, ami a nők 83,6-os és a férfiak 78,2-es adatából tevődik össze. Összességében tehát jól kirajzolódik, hogy bár világszinten átlag feletti a magyar lakosság születéskor várható élettartama, az EU-ban már közel sem állunk ennyire jól. E tekintetben ugyanis Magyarország sereghajtó a visegrádi négyek között, tehát lemarad Csehország, Lengyelország és Szlovákia mögött egyaránt, de kontinentális léptékben mérve is bőven a mezőny alsó feléhez tartozik.
Természetesen a születéskor várható élettartam igen limitált módon képes kifejezni egy vizsgált populáció valódi egészségi helyzetét, hiszen önmagában az, hogy hány évig élünk, nem sokat mond el arról, hogy milyen minőségben éljük az életünket. Ennek ellensúlyozására alkalmazza az Eurostat az egészségben eltöltött életévek születéskor várható számának meghatározását. Ez a mutató még mindig csupán a betegségek és fogyatékosságok okozta korlátozások nélkül leélt éveket tükrözi, tehát a WHO korábban idézett definícióját ugyancsak nem fedi le teljesen, de már azért egy fokkal komplexebb képet ad a témában.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az Európai Unió országaiban élő nők 64,2 egészségesen töltött életévre számíthattak 2016-ban, a férfiak pedig 63,5 évre. Ezek az átlagok jelentősen meghaladják a magyar adatokat (nőknél 60,2 év, férfiaknál 59,5 év), ugyanakkor a V4-ek közül Szlovákia hazánknál is rosszabb mutatókkal rendelkezik ez ügyben, akárcsak további szomszédos országok, így Ausztria, Szlovénia vagy - a nők esetében - Románia. A listát mindkét nemre vetítve Svédország vezeti (nőknél 73,3 év, férfiaknál 73 év), megelőzve Máltát.
A legfőbb betegségek
Magyarországon évente mintegy 130 ezer ember veszíti életét, kétharmaduk kórházakban vagy egyéb gyógyintézetekben. A tavalyi esztendőben az összes haláleset közel 87 százalékáért valamilyen megbetegedés volt felelős: mintegy a feléért szív- és érrendszeri kórképek, negyedéért pedig rosszindulatú daganatok. Akárcsak általában a fejlett országokban, itthon is a legtöbb életet az úgynevezett ischaemiás szívbetegségek követelik, amelyek alatt azokat a kórállapotokat értjük, amelyek kialakulásában a szívizom elégtelen vérellátása játszik szerepet - ide sorolható például a szívinfarktus is. A KSH adatai szerint 2015-ben 33 ezer haláleset hátterében állt ilyen típusú megbetegedés, ami közel tízszerese a végzetes kimenetelű közúti és egyéb balesetek számának, de még a második helyen szereplő agyérbetegségek 12 és félezres mutatóját is jelentősen meghaladja. Ráadásul jóval magasabb arányt (25 százalék) képvisel, mint a WHO által mért globális (13 százalék), illetve az EU-s (12,3 százalék) átlag.
Az összes betegség között a harmadik, a daganatos megbetegedések között pedig a legveszélyesebbnek a légzőszervi daganatok csoportja számít, azaz a gége, a légcső, a hörgők, a tüdő és a mellhártya rákos elváltozásai, amelyek együttesen több mint 9 ezer esetben bizonyultak halálosnak az 2015-ös év során. Fontos továbbá szót ejteni a közel 8700, illetve a 2771 halálesetért felelős magas vérnyomásról és cukorbetegségről. Mindkettő népbetegségnek számít a magyar lakosság körében, hiszen becslések szerint előbbi körülbelül három és félmillió, utóbbi pedig egymillió embert érint. Közös jellemzőjük, hogy nem is igazából önmagukban veszélyesek, hanem azáltal, hogy kezeletlenül vagy nem megfelelően kezelve könnyen súlyos szövődmények kialakulásához vezethetnek, például ischaemiás szívbetegségekhez.
Miért betegszünk meg?
Abban, hogy egy betegség kialakuljon, majd az érintett személy halálához vezessen, számos tényező közrejátszik. Egyfelől lehet beszélni közvetlenül ható rizikófaktorokról, így például a genetikai adottságokról, a környezeti ártalmakról vagy életmódbeli szokásokról, másfelől fontos szerepet játszik az adott társadalmi, gazdasági helyzet, illetve részben ehhez kapcsolódva az egészségügyi ellátórendszer teljesítménye és elérhetősége is. Összességében az Eurostat felmérései szerint csak a 2015-ös évben 570 ezer 75 éves kor alatti ember halt meg az Európai Unióban úgy, hogy az orvostudomány meglévő ismeretei alapján megelőzhető vagy gyógyítható lett volna a valóságban végezetesnek bizonyuló betegségük. Egyszerűbben mondva háromból egy embert meg lehetett volna menteni a korai elhalálozástól. E téren Magyarország ismét rossz irányban tér el az uniós átlagtól, mivel a hazai halálesetek több mint 40 százaléka szükségtelenül következett be. Ennél rosszabb mutatóval csupán Horvátország, Bulgária, Szlovákia, Litvánia, Lettország és Románia rendelkezik a tagországok közül.
A prevenció legfontosabb eszközei közé tartozik a kellő fizikai aktivitás és az egészséges testsúly fenntartása, az egészséges táplálkozás, a káros szenvedélyek mellőzése, valamint az ajánlott egészségügyi szűréseken való rendszeres részvétel. Ezekben a mutatókban szintén nem áll túl jól a magyar lakosság. Az Eurobarométer 2017 őszi felmérése szerint például a hazai társadalom 67 százaléka sosem vagy csak ritkán űz bármilyen sportot, ráadásul 55 százaléka még olyan hétköznapi fizikai aktivitásokkal is csak elvétve találkozik, mint a közlekedési céllal folytatott kerékpározás vagy a tánc. A testedzés terén kirívóan rosszak a 25-39 év közötti korosztály adatai, különösen a férfiak maradnak el az uniós átlagtól. Ugyancsak vészjóslóak a testtömegre vonatkozó számadatok: a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tavaly nyári adatai szerint a 15 évesnél idősebb magyarok 30 százaléka elhízott, aminél a tagországok közül csak Új-Zélandon, Mexikóban és a 38,2 százalékkal listavezető Egyesült Államokban rosszabb a helyzet. Az élettani szempontból különösen veszélyes hasi elhízás pedig a magyar férfiak 47 és a nők 59 százalékánál fordul elő 35 és 64 éves kor között az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) 2014-es felmérése alapján.
Ami a táplálkozást illeti, a statisztikák szerint az ajánlottnál 20-30 százalékkal több zsírt fogyasztunk, ráadásul ebben - különösen a férfiak esetében - jelentős arányú állati eredetű zsiradék, illetve telített zsírsav szerepel. A kelleténél nagyobb volumenű koleszterinbevitel is elsősorban a férfiakra jellemző, a nők csupán kevéssel lépik át az e téren meghatározott limitet. A szénhidrátbevitelünk ellenben elmarad a kiegyensúlyozott étrendi javaslattól, bár ezzel együtt a cukorfogyasztásunk is alacsonyabb, mint a WHO által megszabott maximális napi arány. A kimutatások szerint egyébként a legtöbb hozzáadott cukrot (49 százalék) üdítőitalokkal visszük be a szervezetünkbe, az édességek csupán a teljes mennyiség egytizedét adják.
A tüdőrák a nagy mumus
A fentebb már említett tüdőrák okozta halálozás terén Magyarország első helyen áll az Európai Unióban, ami különösen annak fényében szomorú, hogy a betegek mintegy 90 százaléka az aktív vagy korábbi dohányosok közül kerül ki. Emellett a dohányzás számos egyéb módon is károsítja az egészséget, nem túl szerencsés tehát, az Eurostat szerint a magyaroknál csupán a bolgár és a görög állampolgárok gyújtanak rá nagyobb arányban a kontinensen. Ráadásul a fiatal, 15-24 éves kor közötti hazai lakosság körében több a rendszeres dohányzó, mint a teljes populációra számított átlag. Nem sokkal jobb a helyzet az alkoholfogyasztás terén sem: a WHO 2016-os adatai szerint fejenként 11,4 liter tiszta alkoholt fogyaszt el évente a 15 évnél idősebb hazai népesség, ami csupán azért nem elegendő az élmezőnybeli tagsághoz a térségben, mert éppen Európa számít a legveszélyeztetettebb területnek az alkohol okozta megbetegedések és halálozás szempontjából.
Összességében megállapítható, hogy a magyarok egészségi állapota európai viszonylatban kifejezetten rossznak számít, ami jelentős részben az egészségtudatosság hiányának eredménye. Bár a probléma gyökerei ennél szélesebb körűek, a számokból kitűnik, hogy életmódbeli változtatásokkal komoly népegészségügyi eredményeket lehetne elérni itthon.
