Yusra Mardini, aki egy éve még az életéért úszott
Yusra Mardini az életéért volt kénytelen úszni, amikor tavaly elmenekült Szíriából a háború borzalmai elől. S felülkerekedett abban a versenyben. Rióban pedig a 100 méteres női pillangóúszás első előfutamában az olimpiai medencében győzött.
Mardini, mint sok más menekülő egy túlterhelt nyolcszemélyes gumicsónakon vágott neki a tengernek nővérével és 18 másik emberrel, hogy Törökországból átjusson a görög partokra. A két testvér végül három órán keresztül volt kénytelen úszni a hideg tengerben és tolni a süllyedő tutajt azután, hogy a csónak kis motorja leállt. Az úszó végül eljutott Németországba és Berlinben telepedett le. Rióban a menekültek csapatában (Reugee Olympic Team – ROT) állt rajtkőre és teljesítette a távot 1:09:21-es idővel.
Okszana Csuszovityina, aki gyermeke életéért tornázott
A 41 éves Okszana Csuszovityina a legidősebb tornász, aki valaha részt vett az olimpiai játékokon. A jelenleg üzbég színekben induló sportoló teljesítménye azonban nem csak azért süvegelendő meg, mert ebben a sportágban a csúcsversenyzők átlagos életkora 20 év.
Csuszovityina karrierje több mint negyed századot íve át. Juniorként 1998-ban még a Szovjetunió zászlaja alatt jelent meg a nemzetközi színtéren. Az első olimpiai versenyét a szovjet utódállamok közös csapatában 1992-ben Barcelonában teljesítette, aztán a német csapatban folytatta, mielőtt visszatért volna Üzbegisztánba.
Arra, hogy németté váljon gyermeke betegsége kényszerítette. Kisfiánál, Alisernél 2002-ben 3 éves korában leukémiát diagnosztizáltak. A legjobb kezeléshez azonban 120 ezer euróra volt szüksége, amit csak úgy szerezhetett meg, ha a sporttal pénzt keres. Így került Kölnbe, ahol a helyi klub segített a gyermek gyógykezelésének megszervezésében. A támogatást a tornásznő úgy hálálta meg, hogy miután 2006-ban megkapta a német állampolgárságot, németként versenyzett tovább. Pályáját azonban hazája színeiben szerette volna lezárni, s ezért Rióba már üzbégként nevezték.
Julius Yego, aki a YouTube-ról tanulta meg a gerelyhajítást
A kenyai atlétákról mindenkinek a futószámok jutnak eszébe, hiszen több mint kéttucat aranyérmet szereztek elsősorban a közép- és hosszútávokon. A gerelyhajító Julius Yego azonban gerelyhajításban nyert aranyérmet a 2015-ös pekingi világbajnokságon 92,72 méteres új afrikai rekorddal. Ezzel a győzelemmel Rióban is favoritnak számít.
Yego karrierje nem éppen úgy alakult, ahogy az a dobóatlétáknál megszokott. A kiválasztás és a junior évek után ugyanis szakedzőkkel kellett volna dolgoznia, akik hozzásegítik a sportolót, hogy felépítse a megfelelő fizikai képességeket, kialakítsa és berögzötté tehesse a tökéletes mozdulatokat. Csakhogy Yego szülővárosában, Rift Valley-ben hiába készültek fel az olimpiai futók, gerelyvetéshez értő szakember éppenséggel egy sem volt. Szerencsére az interneten rengeteg sporttárgyú videó érhető el, köztük olyanok is, amelyekről le lehetett lesni a tökéletes gerelyes technikákat is. Yego Andreas Thorkildsentől, a norvég gerelyhajítótól kapott ihletet, aki a 2004-es és 2008-as olimpián indult. Yego figyelte Thorkildsen mozdulatait, s jegyzeteket készített, amelyek alapján képzési módszereket fejlesztett. Mint kiderült, meglehetősen eredményesen.
Zahra Nemati, a lebénult iráni zászlóvivő, aki az olimpián és paralimpián is indul
Zahra Nemati íjász vitte az iráni zászlót a riói megnyitó ünnepségen a Maracana Stadionban. Még sohasem fordult elő, hogy egy nő vezethette volna fel iráni sportolók felvonulását a megnyitók. Ehhez arra volt szükség, hogy hazájában az egyetlen nő legyen, akiknek olimpiai bajnoki címe van.
Mindig is szerette volna képviselni a hazáját az olimpián, de sokkal inkább taekwondóban, mint íjászatban. De egy autóbalesetben olyan súlyosan megsérült, hogy a korábbi feketeöves versenyzőnek új sportágat kellett keresnie álmai beteljesítéséhez. Ekkor fordult az íjászat felé.
Ellentétben a legtöbb sportolóval, Nemati még Brazíliában marad az olimpiai láng kihunyása után is, hiszen részt vesz a hamarosan kezdődő paralimpián is, ahol szintén címvédő az íjászatban.
Boris Berian a McDonalds pultja mögül a 800-as döntőbe
Két évvel ezelőtt, Boris Berian még egy McDonald'sben dolgozott, Rióban viszont egészen a 800 méteres síkfutás döntőjéig jutott, ahol 1:46,15-ös idővel a nyolcadik helyen végzett.
A Corolrado Springs-i Widefield középiskolában Berian ígéretes futónak számított, de a tanulással akadtak problémái, s kibukott. Kezdetben egy barátjánál aludt a kanapén, és egy McDonald’s étteremben vállalat munkát, hogy az edzéseit valahogyan finanszírozhassa. Minden nap gyalog vagy biciklivel járt az öt kilométerre lévő munkahelyére a korai műszakba, hogy edzésre járhasson este. Mivel Clayton Murphy után (aki bronzérmes lett Rióban) az amerikai olimpiai válogatón második helyet szerzett 800 méteren, megszerezte az olimpiai részvétel jogát.
Vanderlei de Lima, aki meggyújtotta az olimpiai lángot
De Lima bronzérmet nyert a 2004-es athéni olimpián, annak ellenére, hogy egy világvégét hirdető őrült ír pap berohant a pályára, és visszarángatta a stabilan élen álló versenyzőt, aki ugyan megszabadulva tovább futott, de kiesve a ritmusból csak a harmadik helyen érkezett a célba.
A bronzérme mellé de Lima megkapta a Pierre de Coubertin érmet is – egy ritkán adományozott elismerést – az olimpiai értékek rendkívüli képviseletéért és a fair play-ért. A 2004-es csalódását 2016-ban aztán azzal enyhíthette de Lima, hogy ő gyújthatta meg hazájában az olimpiai lángot.
Michalis Kalomiris, az athéni ügyvéd, aki véletlenül kvalifikált Rióra
Michalis Kalomiris, az athéni ügyvéd, aki mellesleg amatőr maratoni, futó 2015 márciusában elindult a római maratonon, s elég jól sikerült az a versenye. Amikor aztán a sportág iránt érdeklődvén a Rióba kijutott görög maratoni futók kiléte iránt érdeklődve böngészte a hivatalos listát, élete legnagyobb meglepetése érte, mert a saját nevét is ott találta. Azaz a 30 éves ügyvéd úgy kvalifikálta magát az olimpiára, hogy egyáltalán nem volt a szándékában. Ugyan az eredménye 10 perccel rosszabb volt, mint az olimpiai kvalifikációs szint, csakhogy van egy ezt felülírta egy másik szabály. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) ugyanis csak egyetlen feltételt szabott az olimpiai nevezésre, hogy a versenyző egy Gold Label eseményen az első tízben végezzen. Márpedig a római maratonfutás ilyen verseny volt.
Chris Mears, aki a halál torkából tért vissza a riói aranyért
Az Epstein-Barr-vírus mononukleózist okozza, de a legtöbbször nem idéz elő súlyos problémákat. Ám ezúttal rendkívül erősen csapott le.
A fiú több mint két liter vért vesztett, kómába esett, és az orvosok alig adtak esélyt a túlélésére. Azonban Mears háron nap múlva magához tért, és bár csodaszámba megy, de az agya egyáltalán nem károsodott, és semmiféle testi következménye nem maradt a betegségnek, kivéve, hogy a lépét eltávolították.
Mears sportolói fejlődését sem zavarta meg az incidens (habár a doktorok eltiltották volna az erős fizikai igénybevételtől), és egyre szebb eredményeket ért el. Rióban társával nem voltak top favoritok, de az élre várt kínaiakat is megelőzve mégis csúcsra jutottak a 3 méteres szinkron műugrásban.
Márton Anita, az univerzális magyar, aki több sportágban is csúcson lehetne
Márton Anita Rióban bronzérmet nyert női súlylökésben 19,87 méteres eredményével, ami magyar országos csúcs is egyben. Londonban ennél még húsz hellyel rosszabbul szerepelt. A teljesítményét csak annak ismeretében tudjuk igazán értékelni, hogy hazánkban ő az egyetlen súlylökő. A magyar bajnokság mezőnyét rajta kívül kalapácsvetők vagy hétpróbázók alkotják. A felkészülési körülményei messze nem tökéletesek , így már annak is örül, hogy az idén télen lesz fűtés az edzőtermükben. A körülmények javulása azért is fontos a számára, mert sok gyermek jönne sportolni és követné, de ehhez megfelelő körülmények is kellenek.
A már Szegeden élő, de békéscsabai kötődésű atléta az egyik leguniverzálisabb sportoló is, hiszen súlylökésben és diszkoszvetésben magyar bajnoki címeket és nemzetközi helyezéseket szerzett. A 2015-ös atlétikai világbajnokságon lökött országos csúcsa (19,48 m) pedig bizonyította, hogy megérkezett a világelitbe. Innen aztán még magasabbra emelkedett a csillaga, egészen a riói bronzig. (Mintegy mellesleg 2014-ben és 2015-ben a +75 kg-os súlycsoportban magyar bajnokságot nyert súlyemelésben is.)
A versenyző a civil életben is éppen olyan sokoldalú, mint sportban. Gyógypedagógusi és edzői diplomája van, sőt logisztikai menedzseri végzettsége is. Nem kétséges, hogy tökéletesen megfelel a "Gyorsabban, Magasabbra, Erősebben" eszméjének.
Forrás: oddee.com