Ha körbekérdezünk embereket arról, hogy milyen rendszerességgel ülnek be dolgukat végezni a mellékhelyiségbe, meglepően változatos válaszokhoz juthatunk. Van, aki mindennap, vannak, akik két-háromnaponta, sőt olyan is, aki hetente csak egyszer könnyít magán. Az orvosok szerint nincs aranyszabály, elsősorban a rendszeresség a lényeg. És hogy könnyen megszabaduljunk attól, ami a tápanyag és energiatartalom kivonása után az elfogyasztott ételből megmarad. A székrekedés ugyanis hátfájáshoz és gyomorfájáshoz vezethet. Illetve ha a széklet hosszú ideig marad a bélrendszerben, akkor keményebbé és nehezebben kitolhatóvá válik, ennek során pedig sérüléseket is okozhat.
Ha valaki nem stabil rendszerességgel végzi a dolgát, akkor ez arra utalhat, hogy nem étkezik megfelelően vagy túl keveset mozog. Az értrendben megfelelő mennyiségű rostanyagot tartalmazó fogásoknak kell helyet kapniuk, ami felnőtteknél 20-35 grammot jelent.
A napi testmozgás is fontos, mert az erősebb hasi izmok segítik az emésztési folyamat hatékony haladását. Továbbá elegendő folyadékot is kell fogyasztani, mert nélküle a székelési inger nehezebben jön meg. Ha ezek közül a tényezők közül több is együtt áll fenn, akkor könnyen székrekedéshez vezethet, vagy lehetetlenné teszi a rendszeresség kialakítását. Illetve minél tovább kell várni, hogy megérkezzen az "ihlet", annál nehezebbé válik a végterméket kijuttatni a szervezetből.
Székelési gyakoriságtól és szokásoktól függetlenül az emésztőrendszer nem sokkal azután, hogy ettünk vagy ittunk, a háttérben elkezd dolgozni , és a tápanyagokat, illetve a táplálék lebontásából származó, energiát szolgáltató glükózt a véráramba juttatja, a maradékot pedig továbbküldi a 6 méter hosszú emésztőcsatornán. Egy-két napot a vastagbélben könnyen eltölt a salakanyag, de aztán legjobb, ha hagyjuk távozni, vagy ösztönözzük a kiürülését. Ezen a rendszeresség elérése segít a legtöbbet.
Forrás: howstuffworks.com