A betegség hosszabb-rövidebb ideig tartó folyamat, mely folyamat vége a lábadozás, amit a szülők és ápolók egyaránt nagyon várnak.
Ez az idő is lehet hosszú, vagy rövid, a betegség súlyosságától függően. Bár mindannyian várjuk ezt az időt, mégsem könnyű, a gyógyuló gyermek, csecsemő ápolása újabb feladatokat ró a szülőkre, nővérekre. A fáradt, sokszor kétségbeesett szülőknek le kell tudni foglalni a már türelmetlen, csintalan gyermeket, hisz már túl van a betegség akut szakaszán, beavatkozások sokaságán. Ekkor válik még fontosabbá a mozgás, séta, mely felszabadítja a gyermek energiáit, levezeti esetleges agresszióját. A mozgást még akkor is biztosítani kell, ha az csak infúziós állvánnyal vagy tolókocsival valósítható meg.
Játékokkal is bőven lássuk el a gyereket, ekkor vonjuk be a család többi tagját, akik talán nem olyan fáradtak, mint az az anya vagy apa aki napi 10-12 órát tölt beteg gyermeke mellett. De figyeljünk arra, hogy ne "kényeztessék el" a hozzátartozók a "kis beteget".
Továbbra is nagy gondot kell fordítani az ápolásra, táplálásra, hogy az édesség, Cola ne szorítsa ki a rendszeres étkezést, zöldség, gyümölcs fogyasztását. Ne feledkezzünk meg a vitamin pótlásáról sem, hisz ebben az időszakban nagyobb szükség van rá, mint egyébként. A táplálásnál azt is vegyük figyelembe, hogy a beteg gyermek kevesebbet mozog, étvágytalan, kedvetlen, ezért kevesebbet eszik, a lábadozás időszakában jobb a gyerek kedve, étvágya, de ez nem jelenti azt, hogy most kell pótolni mindent, visszaszedni az elveszett kilókat. Ha ilyenkor erőszakosak vagyunk, pont ellenkező hatást érünk el, a gyerek mindent el fog utasítani, esetleg hányhat, hasfájásra panaszkodhat, ami visszavetheti a gyógyulást. Ezért folyamatosan emeljük az ennivaló adagját, lassan építsük vissza a nehezen emészthető ételeket. Otthon is fokozatosan vezessük vissza a gyereket a megszokott családi környezetbe, iskolába. Sok szülő panaszkodik arra, hogy gyermeke nyugtalan, rosszul alszik, nehezen alkalmazkodik a testvérekhez. Legyünk türelmesek, hiszen a gyerekek félnek, hogy a szülőtől újból el kell válniuk, egyedül maradnak. Ezért ne állítsuk váratlan események elé a gyereket, ne hagyjuk egyedül a szobában, ha nem szólunk neki előre, ne bízzuk kedves ismerőseinkre.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez is érdekelhet
Az iskolás korú gyermekeknél a pihenés mellett fordítsunk időt a tanulásra is, hogy ne az iskolában szembesüljön a hiánnyal, a pótolandó leckékkel, elmaradt dolgozatokkal. A kórházzal, betegséggel kapcsolatos élményeket beszéljük meg a gyerekkel, kérdéseire őszintén és korának megfelelően válaszoljunk, ezzel megelőzve a szorongást, kórháztól való félelmet.
