Ez nem is lenne rossz, hiszen akár egészségügyi kiadásnak számíthatna egy uszoda- vagy konditerem bérlet, sőt még egy hosszú hétvége is egy meleg vizű fürdőben, de a szomorú helyzet az, hogy nem ilyen jellegű egészségmegőrző tételekre költünk, hanem olyanokra, amik a megromlott egészségünket próbálják valahogy helyre hozni. Vagyis gyógyszerekre. Ráadásul ezekre is jóval többet fizetünk ki annál, mint amit kellene, hiszen kevesen használják ki azokat a támogatásokat és takarékossági lehetőségeket, amik gyakorlatilag mindenki számára elérhetők lennének.
Hagyományos családi költségtétel hálapénzzel megfejelve
A felmérések ismeretében nyugodtan nevezhetjük népszokásnak, hogy azonnal gyógyszert veszünk be, ha valami enyhe kis problémánk van: hiszen a statisztikai adatok azt mutatják, hogy minden egyes magyar családban havonta 2666 forintot költenek fejenként gyógyszerre - vagyis nagyjából a háromnegyedét annak a 3500 forintnak, amit összesen egészségüggyel kapcsolatos kiadásokra fordítunk. Ebbe természetesen beletartoznak azok az esetek és betegségek is, amikor tényleg nem kerülhető el a gyógyszeres kezelés (ami a magyar lakosság átlagon aluli egészségi állapota miatt sajnos egyáltalán nem ritka helyzet), de azok is, amikor egy kiadós alvással, egy forró teával vagy húslevessel is megoldhatnánk a gondjainkat. Nem csak az a baj, hogy indokolatlanul sok gyógyszert szedünk, hanem az is, hogy ezért akkor is fizetünk, amikor nem kellene (mert ezek jó része amúgy finanszírozható lenne egy egészségpénztári megtakarításból). Ráadásul emellett még olyan tételekkel is terheljük a családi kasszát, amiket pedig tényleg megspórolhatnánk: például hálapénzzel, amire évente átlagosan 75 ezer (!) forintot fordít hazánkban az, aki valamilyen komolyabb orvosi kezelésre szorul. Egyszóval a pénzünk egy jelentős hányadát költjük el az egészségünkre - pontosabban a betegségünkre - egy olyan egészségügyi rendszerben, ami elvileg ingyenes.
Sokat megtakaríthatnánk egészségpénztárral
Természetesen a magyar egészségügyi rendszer (sem) fedez minden költséget, de jóval többre nyújt lehetőséget annál, mint amit igénybe veszünk. A fenti költségek jelentős részének fedezésére például megfelelő lenne egy egészségpénztári megtakarítás, amivel a számítások szerint évente akár 150 ezer forintot is megspórolhatnánk az egészségügyi kiadásainkból.
Ehhez csak be kellene lépni az országban megtalálható számos egészségpénztár egyikébe, és vállalni kell egy havi néhány ezer forintos tagdíj befizetését. Na de hol spórolok azzal, ha a pénzemet nem a gyógyszertárba, hanem az egészségpénztárba viszem - kérdezhetnénk joggal. A megtakarítás ott jelentkezik, hogy a befizetés mértékének 20 százalékáig személyi jövedelemadó jár vissza, valamint ha két évre lekötjük az egészségpénztári számlán pénzt, akkor ennek az összegnek a 10 százaléka írható jóvá adókedvezmény formájában, illetve újabb tíz százalék is jóváírható bizonyos egészségmegőrző kiadások felmerülése esetén. További előnyt jelent, hogy ez a pénz a hozzátartozók számára is elérhető, sőt örökölhető is, és a befizetéseket átvállalhatja a munkáltató is, akinek ebben az esetben a teljes adó- és járulékköltsége 34,51 százalék lesz, ami jelentősen elmarad az egyébként fizetendő munkabért terhelő levonásoktól.