A kényszeres túlevésben szenvedők élete szinte csakis kizárólag az étel körül forog. Az étel körül, ami nemcsak táplál, de nyugtat, feszültséget old; szeretetet, sikert és örömforrást pótol. A rohamszerű nagyevők számára egyéb tevékenységeik háttérbe szorulnak, és alig akad más számukra, ami örömet okozna. Szégyen, titkolózás, elszigetelődés és magány, súlyos egészségügyi problémák - ez vár rájuk.
A háziorvos az, akitől elsődleges segítséget lehet és kell kérni, de persze a legcélravezetőbb egy, a pszichoszomatikus problémákban, táplálkozási zavarokban járatos szakembert, például pszichiátert felkeresni.
Mielőbb szembe kell nézni a problémával, és ebben az is segíthet, ha kezdetben egy Önhöz közel állót (barát, családtag, ismerős) avat be bizalmába, és vele osztja meg súlyos titkát.
Mit rejt a bánatzsír?
Az evészavarok (így a túlevés, és az ebből fakadó elhízás) pszichés hátterűek, így kezelésüknél fontos a túlsúly lélektani hátterének feltérképezése. Vagyis annak megállapítása, hogy mit rejt a bánatzsír.
Egy biztos: az étel a feszültségkezelés eszköze, tehát a kezelés részét kell, hogy képezze egy alternatív - ételt helyettesítő - mód megtalálása, megtanulása. Ilyen lehet például az autogén tréning, mely egyrészt segít ellazulni, másrészt újfajta testtudatosságot alakít ki.
Kihagyhatatlan egy új életmód kialakítása, hiszen ha a terhektől meg is könnyebbülünk, meg kell tudnunk szilárdítani az újonnan kialakult egyensúlyt.
Fontos szerepet kell szánni az önismeret fejlesztésének, hiszen az önmagunkhoz és az evéshez való viszonyunk is górcső alá kell, hogy kerüljön.
Ha az evést problémáink kompenzálására használjuk, nem elég csupán felhagynunk vele, és lefogynunk. Belső, pszichés változások is szükségesek ahhoz, hogy a súlycsökkenés, és evési szokásaink harmonizálása hosszú távú sikert hozzon. Mi tehát a megoldás? Egész életünket, a világnézetünket kell átformálni, ha olyan súlyos étkezési zavarban szenvedünk, mely akár az életünket is veszélyeztetheti. A kényszeres túlevés márpedig ilyen.
A falási zavar extrém esetben akár halálosan veszélyes is lehet, mert károsíthatja a gyomrot, és szívpanaszokat okozhat. Hosszú távon kóros túlsúllyal, magas vérnyomással, magas koleszterinszinttel, szívbetegséggel, cukorbetegséggel, ízületi gyulladásokkal jár. Nőknél meddőséget és hormonális problémákat is okozhat.
A kiegyensúlyozott élet és a tartós optimális testsúly érdekében történő változtatásokat egyedül, külső segítség nélkül megtenni nehéz. Egy nagy adag fagylalt-kehely, somlói galuska vagy néhány tábla csokoládé pedig nem tartozik a hatékony külső erőforrások közé.
Rosszkedvű, és ezért falánk
Nézzünk néhány pszichoterápiás módszert, melyek hasznosak lehetnek ennek az evészavarnak a kezelésében.
A kognitív viselkedésterápia célja a nem kívánt cselekvés, az evés feletti uralom elsajátítása, az evésre, étkezési szokásokra vonatkozó viselkedések megváltoztatása, módosítása, valamint a hibás vagy káros, merev gondolkozási sémák megváltoztatása (például "csak akkor lehetek sikeres, ha sovány vagyok"). Ezek a terápiák a jelenre, a jövőre és a tudatosságra koncentrálnak, a betegeket önmegfigyelésre tanítják, és segítenek bővíteni a probléma-megoldási készségeket. A betegek aktív résztvevői a gyógyulási folyamatnak, egy egész életre szóló készségeket tanulnak meg, és képessé válnak az önmaguk felett tanúsított kontrollra.
Az interperszonális terápia középpontjában a beteg interperszonális kapcsolatai, és az ezekből fakadó problémák állnak, pl. az emberi kapcsolatokban fontos készségek hiánya, gyengesége, egyes szerepekkel kapcsolatos konfliktusok, fontos személyek elvesztése.
A családterápia is elterjedt pszichoterápiás eljárás a kényszeres túlevés kezelésében. Ennek célja - az egész család részvételével - a család olyan rosszul működő megoldási mintáinak a megvilágítása, amelyek erősítik és fenntartják a beteg tüneteit. Ezért fontos cél ebben a terápiában a családi rendszer működésének és szerkezetének megváltoztatása.
Léteznek ún. testorientált terápiák, melyek célja, hogy a beteg minél jobban ismerje meg és fogadja el a testét, és tanuljon meg élvezni a testével kapcsolatos tevékenységeket. Ezért ezeken a terápiákon tánc- és mozgásterápiát, relaxációt, légző-gyakorlatokat használnak; a cél a reális testkép és önelfogadás kialakítása.
Az éhezés a falászavar melegágya
A kényszeres túlevés gyógyítása nem könnyű feladat tehát, mindenképpen szakember bevonását igényli. Vannak azonban gyakorlati jó tanácsok, önsegítő módszerek, melyeket érdemes betartani.
A kritikus pont mindig az este, éppen ezért fontos, hogy napközben nem szabad "éhezni". Ha az ember napközben túlzásba viszi a kontrollt, este könnyen kicsúszhat a lába alól a talaj, és a végeredmény egy nagy falásroham lehet. Étkezzen rendszeresen, naponta ötször, kis mennyiséget. Nem szabad otthon provokáló, "veszélyes" ételt tartani, mert akkor könnyű kísértésbe esni. Ha úgy érzi, este mindenképpen nassolnia kell valamit, legyen falásrohama tárgya gyümölcs, zöldség, zsírszegény sajt, natúr joghurt. Estéi legyenek strukturáltak, ne folyjanak szét. Jó esti program lehet a torna, séta, kocogás, majd egy jó könyv egy kellemes fürdő után. Bármi, ami jól esik, na persze az evést kizárva. Ha úgy érzi, falnia kell, terelje el a figyelmét. Hasznos, ha megtanul valamilyen stresszoldó módszert is. Próbálja meg azonosítani azokat az érzelmi állapotokat, melyek kiváltják a falásrohamokat (düh, unalom, magány, kétségbeesés), és próbálja meg kitalálni, hogyan tudna étel nélkül megbirkózni a helyzettel. Keresse hasonszőrűek társaságát! Az önsegítő csoportok nagyon hathatós segítséget tudnak nyújtani: közösségformáló erejük van, a tagok számíthatnak egymásra, átadhatják egymásnak tapasztalataikat, és a csapatszellem talán "könnyebb" győzelmet hoz.
Ne habozzon tovább, ismerje be, hogy már nem csak a túlélésre játszik, annál jóval többet eszik. Tegyen lépéseket, és szép lassan vesse le magáról súlyos terheit!
Forrás:
www.mayoclinic.com
