Honnan jött az ötlet, hogy beadja pályázatát? Miért tartotta fontosnak?
A történetem 15 évvel ezelőtti, de jellemző rám, hogy csak akkor tudok magamról, a rossz dolgokról írni, ha már feldolgoztam. Amikor megláttam a pályázat kiírását, úgy éreztem, éppen ez a történet az, ami odaillik. Egyszerűen kitört belőlem, leültem és papírra vetettem az egészet.
A korábbi években is jelentkezett már a Terézanyu pályázatra?
Korábban nem jelentkeztem és nem is nagyon követtem, bár Rácz Zsuzsa könyveit mind elolvastam, nagyon szeretem a stílusát.
Korábban is próbálkozott már írással?
Kilenc éves korom óta írok és ez a szakmám is. Volt két újságom, női magazinoknál dolgoztam külsősként, de mindig volt más munkám is, pénzkeresetnek. Jelenleg a nőkorszak.hu főszerkesztője vagyok, így más dolgom sincs, mint írni. Mindig is ezt szerettem volna csinálni és a történetemben is leírt nyomasztó kapcsolatomból kiszabadulva végre meg is tehettem.
Az idei téma a "szeresd önmagad, jobban, mint felebarátodat". Miért fontos ön szerint ennek a kérdésnek az előtérbe helyezése?
Én úgy fogalmaznék, hogy szeresd önmagadat legalább annyira, mint felebarátodat. Ez azoknak a nőknek szól, akik mások vágyait előbbre helyezik a saját magukénál. Ha olyan emberrel élünk együtt, aki nem vár el többet, mint amit amúgy is adni tudunk, ez természetesen nem baj - a gyerekemet, a férjemet jobban szeretem magamnál is. De fontos, hogy az ember úgy tudjon élni, ahogy valóban akar.
Ön nem tudott mindig úgy élni, erről is szólt a pályaműve, a története.
Egy korábbi kapcsolatomban félelemben és elnyomásban éltem. Bár a fizikai bántalmazás nem volt jellemző (igaz, arra is volt példa, hogy megütött az akkori párom), félelemben tartott, érzelmileg zsarolt, elnyomott hét éven keresztül. Nagyon fiatalon jöttünk össze és én érettségi után egyetemre szerettem volna menni, de ő ezt nem támogatta, nem akarta, hogy több diplomám legyen, mint neki. Amikor ki tudtam lépni, azonnal felvételiztem az egyetemre, ahova rögtön fel is vettek. Ha az ember megszabadul egy nyomástól, képes lesz megvalósítani önmagát.
Nehéz volt kilépni ebből a kapcsolatból?
Kilépni nem volt nehéz, mivel belépett a képbe egy másik hölgy. De - mivel volt egy méhen kívüli terhességem is ebben az időszakban - onnan talpra állni nem volt könnyű. De tudom, hogy nagyon sokan élnek rossz, elnyomó kapcsolatban (nem csak nők, férfiak is). Ezért tartottam fontosnak a kiállást, a történetem bemutatását. Mert csak egyszer élünk.
Meglepte, hogy díjat kapott?
Nem számítottam rá. Olvastam a többi pályaművet is , amiket nagyon színvonalasnak tartottam. Ez nem egy szépírói pályázat, úgy érzem, a történetem ereje, aktualitása és az őszinteségem eredményezte a díjat.
Mi volt a legemlékezetesebb momentum a díjátadón?
Számomra a legszebb pillanat az volt, amikor Dobó Kata az egyik pályázat felolvasásakor elsírta magát . Fantasztikus volt, hogy rengeteg nő gyűlt össze, együtt sírtunk, együtt nevettünk. Felemelő volt, ahogy a nők felvállalják a saját történetüket.
Díjazottként mit üzenne azoknak, akik eddig nem mertek pályaművet beadni?
Csak akkor adják be a pályázatot, ha fel merik vállalni a történetüket. Mert utána nincs visszaút. Ugyanakkor rendkívül felszabadító érzés.