Mit szóltál, amikor felkértek a programra?
Nagyon örültem a lehetőségnek, számomra nagyon fontos kérdés az egészség, és mindig örülök, ha van olyan rendezvény, amely széles közönséghez szól. Nagyon fontos, hogy felhívjuk az emberek figyelmét a szűrések jelentőségére. Nem csak az idősebb embereknek kell odafigyelniük, a fiatalokkal is meg kell értetni, hogy akár velük is megtörténhet a baj. Jobb a megelőzés, mint később a betegség. Mindig is szerettem az ilyen programokban részt venni, a szívügyem, annál is inkább, mert amikor életemben először kaptam ilyen jellegű rendezvényre felkérést néhány kollegámmal együtt, mi is bementünk a szűrővizsgálatokra. Dobó Katával bőrrákszűrésen vettünk részt, kiszűrtek bennünket és műtétre is kellett mennünk. Ez nagyon meghatározó pont volt az életemben, azóta ahol csak tehetem, támogatom azokat a kampányokat, amelyek erre hívják fel a figyelmet.
Mennyire fontos számodra az egészséges életmód? Mennyire figyelsz erre oda a családod esetében?
Én magam is úgy nevelkedtem szerencsére, hogy anyukám nagyon odafigyelt arra, hogy sportosan éljünk és egészségesen táplálkozzunk. Már amennyire ezt egy hétköznapi család megengedhette magának, mert nyilván beszélhetünk szép dolgokról, de a realitás máshogy van… Például a biozöldségek, gyümölcsök elérhetetlenek a legtöbb ember számára. A tápanyagokban, rostokban gazdag táplálkozás viszont nem lehetetlen. Emellett meggyőződésem, hogy a sport nemcsak fizikálisan, hanem mentálisan, a léleknek is nagyon sokat számít, a kiegyensúlyozottsághoz nagyban hozzájárul. A mai ember legnagyobb problémája az idegeskedés, az állandó rohanás, ami már a fiatalok életére is rányomja a bélyegét. 16-18 évesen már kezdik megérezni, hogy a világ nem olyan jó, mint amilyen jó lenne, ha lenne, sok feszültség éri őket is. Ezek mind hatással vannak az egészségre. Egy héten háromszor— négyszer jó, ha van ideje az embernek sportolni, ilyenkor el tudja ereszteni ezeket a gondolatokat néhány órára vagy akár néhány napra is. Elégedettebb lesz, kiegyensúlyozottabb, és persze az is nagyon jó érzés, hogy tettünk magunkért valamit.
A tánc segít kikapcsolni? Kiszakadni a valóságból?
A tánc egy csodálatos műfaj, nagyon könnyen megszerethető és szórakoztató. Én például nem szeretek futni, számomra nagyon monoton sport, az ember egyedül birkózik önmagával. A táncnál pedig ugyanazt a terhelést kapja a szervezeted, csak nincs annyi holtpont, nem veszed észre, hogy elfáradsz, sőt abba sem akarod hagyni, annyira magával ragadó. Minden benne van, ami az embernek alapvető igénye. Már az ősember életének is a része volt, a kisbabák is ösztönösen táncikálnak, mindenkiben benne van. Akár házasságokat képes megjavítani, megnyitja a világot. Ha az ember dolgozik, gyerekeket nevel, a baráti kör kicsit beszűkül. Nincs rájuk idő sajnos, lassan az ember elszakad tőlük, és akkor már csak a szűk közösségek maradnak meg. A tánciskola kifejezetten egy olyan közösségi tér, ahol az ember új, hasonló érdeklődésű emberekkel ismerkedhet meg.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Nem szoktak félni az első táncórán?
Nagyon sokan izgulnak, mert nem tudják, hogy mire számítsanak. Tőlem általában nem tartanak, mert hét év alatt a televízión keresztül már megismerhettek az emberek, belenézhettek a tánc világába. Látják, hogy a tánciskolában lévő emberek nyitottak, harmonikusak, boldogok és szerethetőek. Olyanok, akik a többi embert is szeretettel fogadják, ezért talán hozzánk kicsit bátrabban jönnek, de mindig vannak szorongók, akik azt gondolják, kétballábasak és varázslat kell ahhoz, hogy valami menjen nekik. De nincs szükség varázslatra. Nagyon jól felépített tematikával működünk, nemcsak a tánc a lényeg, hanem a közösség építés is nagyon-nagyon fontos, az hogy felszabadítsuk a lelket, hogy ellazuljunk és elengedjük magunkat.
Mostanában várható hogy látunk képernyőn? Mik a terveid?
Én a képernyővel sosem tervezek, a dolog mindig magától jön. Mindig megkeresnek várható és váratlan dolgok is. Én is meglepődök, amikor bekapcsolom a TV-t, hogy jé, megint én vagyok benne. Bulváros szereplésekre nem szívesen megyek, az nem az én világom. Ha valamire az időmet rááldozom, az legyen valamilyen szempontból fontos. Olyan témákról szeretek beszélni, amik engem, mint embert, szülőt, házastársat érdekelnek, összefügg az életemmel.
Hogyan tudod összeegyeztetni a sok elfoglaltságot a családdal?
Nagyon nehéz, tulajdonképpen én a hétköznapi családanyák életét élem. Én is minden nap küzdök az időhiánnyal, a fáradtsággal. Nehéz a munkahelyen napi nyolc órában helyt állni, főleg a mi szakmánkban, ahol az ember nem lehet morcos és rosszkedvű, a mi kisugárzásunk határozza meg az összes ott lévő aznapi hangulatát. Aztán ott vannak a gyerekek, mindketten iskolásak. A fiam másodikba ment, a lányomnál közeledik a felvételi időszak. Nagyon figyelek arra, hogy minden tőlem telhető figyelmet megkapjanak. Az iskola mellett sok mindent csinálunk, igyekszem megmutatni nekik minél több dolgot világból.
Szeretnéd, hogy lányod kövessen a táncos pályán?
Ez nagyon speciális helyzet, egy családi vállalkozásban dolgozom, ahol nemcsak én és a férjem, hanem a sógornőm és a szüleim is sokat tesznek azért, hogy működni tudjon. Sok energiát fektetünk bele. Megteremtődött valamiféle infrastrukturális háttér, ezért jó lenne, ha nem menne a semmibe, hanem a gyerekek folytatnák. De ezt erőltetni nem lehet, ha bennük lesz a vágy, annak örülök, ha nem, akkor nem. Ez még messze van, ezért nem kell, hogy nyomasszon senkit. A sors eddig úgy hozta, hogy a tánciskoláink mindig messze voltak azoktól a helyektől, ahol laktunk, de most beköltöztünk a városba és szorosan mellettünk lesz az iskola, ezért talán hozzájuk is közelebb hozza majd ezt a világot. A hip-hop csoportba már beiratkozott a lányom, pici kora óta azért ő is heti egyszer táncol, csak a mindent elsöprő szenvedély nincs meg nála, bár ez nálam is később alakult ki.
Igyekszem a prioritásokat megtartani, de arra is volt már példa, hogy picit jobban oda kellett figyelni a munkára, például amikor zsűriztem a Szombat Esti Lázban. Szerencsére a családom jól fogadja az ilyen helyzeteket, utána pedig tudatosan próbálok több időt velük tölteni. A hétköznapokban pedig azért jó a tánciskola, mert rugalmasan tudom alakítani a beosztásomat, nem úgy, mint a férjem, aki belekerült már a mókuskerékbe. Elnyelte a tánciskola mélye (nevetve).
