Ha a fájdalmakat kategorizáljuk, három típust különíthetünk el: az úgynevezett nociceptív és pszichogén fájdalmak mellett a harmadik nagy csoportot a neuropátiás (idegi) fájdalmak alkotják, melyek hátterében a gerincvelő, az agy és az idegek károsodása áll. Ezek a fájdalmak általában krónikusak, melyekkel nehéz együtt élni. Kialakulásuk gyakori cukorbetegség, agyvérzés, a gerincvelő sérülése vagy övsömör , kemoterápiás kezelés esetén, és az ún. fantomfájdalom is ide sorolható.
Hogyan szűrnek?
A szakember rá fog kérdezni minden korábbi betegségünkre, a szedett gyógyszerekre, terápiákra, illetve valószínűleg elvégez egy rövid tesztet (pl. DN4 kérdőív), melyből kideríthető, hogy neuropátiás fájdalom okozza-e a panaszainkat. A DN4 kérdőív arra alkalmas, hogy az orvos elkülönítése a "közönséges" (nociceptív) fájdalomtól a panaszokat, hiszen a nociceptív és a neuropátiás fájdalom kezelése eltérő, így például a hagyományos fájdalomcsillapítók hatástalanok az idegi eredetű fájdalmakban.
A szakember a teszt mellett igyekszik mindent megtudni a fájdalom jellegéről (nyilalló, villanyozó vagy folyamatosan égő stb.), erősségéről is, illetve lokalizációjáról. Érdemes felkészülni arra a kérdésre is, hogy mi váltja ki a fájdalmat: például hogy spontán lép-e fel, vagy valamilyen kiváltó inger hatására.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A neurológiai vizsgálat segítségével tisztázzák a fájdalom helyét, a motoros, a szenzoros és a vegetatív tüneteket, ennek legfontosabb része az érzésvizsgálat. A tapintást vattával, a fájdalmat tompa hegyű eszközzel (fogpiszkálóval), a hőérzést változtatható hőmérsékletű tárgyakkal, a vibrációs érzést hangvillával lehet vizsgálni.
Ha a fizikális szűrővizsgálat is megerősíti a teszt eredményeit, akkor a szakemberek a megfelelő szakorvoshoz, vagyis neurológushoz vagy fájdalomcsillapítási szakrendelésre irányítanak bennünket.
