A nemi identitás kialakulása
Az ember a két nem valamelyikbe születik bele, és a legtöbben a gyerekkorban elsajátítják annak a biztos érzését, hogy fiúk-e vagy lányok. Ez első hangzásra evidenciának hangzik, hisz minden megy a maga útján. Igen ám, de ha mélyebbre ásunk a témában, nem egy kérdőjelbe ütközünk. A mindennapi életben ez úgy jelentkezik, hogy rendhagyó jelenséggel, érthetetlen viselkedéssel vagy szexuális tünettel találkozunk.
Nemi státus, nemi szerep, nemi identitás
Míg a nemi státuszunk genetikailag meghatározott, vagyis vagy XX vagy XY nemi kromoszómával születünk, addig a nemhez tartozó pszichológiai, szociológiai szerepünk hosszú folyamat során alakul ki. A gyerek az interakciók segítségével azonosul a biológiai nemével. Kialakul az a bizonyosság benne, hogy melyik nemhez tartozik, azaz a nemi identitása. Erre épül rá az ehhez tartozó pszichológiai szerep. A nemi szerep tehát a kultúra terméke. A társadalom íratlan szabályokkal, elvárásokkal határozza meg, hogyan kell egy kislánynak, kisfiúnak, majd később egy nőnek ill. férfinek viselkednie. Sőt még azt is, hogy milyen személyiségjegyekkel "illik" rendelkeznie, milyen szerepeket tölthet be. Fontos tudnunk, hogy a nemi identitás nem azonos a nemhez igazodás, a nemi szerep fogalmával! Gondoljunk csak egy lázadó tini lányra, aki nagyon is tudatában van saját nemével, mégsem kerüli az ún. fiús viselkedést pl. káromkodást, sőt!!
Vajon tényleg egyszerűen csak a kultúra termékei ezek?
Nagy kutatási téma ez, hisz az élet minden területét átitatja a nemiség. Különböző elméletek, kutatási eredmények ismertek. Az egyik teória szerint ugyanúgy tanulja a gyerek a nemiségét, mint minden mást: amit a környezet jutalmaz, azt beépíti, amit büntet, azt elkerüli. Így igazodik a saját neméhez. Sok megfigyelés alá is támasztja ezt az elgondolást. A szülők valóban különbözőképpen jutalmazzák-büntetik a nemnek megfelelő ill. ellentétes viselkedéseket, ugyanakkor ők maguk az első minta a gyermekeik számára. Már a csecsemőket is másképp öltöztetik, más játékokat kapnak attól függően, hogy fiúk vagy lányok. Tény, hogy a szülők a gyerekeikhez sztereotip elvárásokkal közelednek. Ennél jobban csak talán a nagyobb gyerekek követelik meg ezt! Különösen a kisfiúk bírálják egymást: "síró-pityogó". Azok a szülők, akik tudatosan törekednek arra, hogy gyerekeiket nemi sztereotípiák nélkül neveljék, gyakran rémülten tapasztalják, hogy erőfeszítéseiket a kortársak hatása elnyomja. Általánosságban is elmondhatjuk, hogy a kultúránkban a fiúk nőies viselkedésének tabuja erősebb, mint a lányok férfias viselkedéséé. "Puhány" férfinak lenni kevésbé elfogadható, mint "vagány" nőnek. A szülők és a kortársak befolyása mellett a TV, az internet is fontos szerepet játszik a nemi szerepek sztereotípiáinak megerősítésében.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Azonban vannak olyan jelenségek, amik az előző elmélettel nem magyarázhatók! Így egy másik elgondolás azzal foglalkozik, hogyan alakul ki a nemi identitás, és nem azzal, hogy miképp sajátítja el a saját nemének megfelelő viselkedéseket. Maga az identitás lassan fejlődik, körülbelül 2 és 7 éves kor között. Az ilyen korú gyerekek vizuális benyomásaikra hagyatkoznak, így pl. a legtöbb 4 éves gyerek szerint a nem, a szexus megváltoztatható, míg a 6-7 évesek döntő többsége szerint már nem. Az elmélet azt mondja, hogy előbb alakul ki a saját nem tudatosulása, és ezt követi a nemhez való igazodás. Más szóval nem a külső jutalom a motiváló erő, hanem az, hogy a saját nemének megfelelően viselkedjen. Próbáljon csak meg egy anyuka rózsaszínű harisnyanadrágot adni a kisiskolás fiára, még a kezeslábas alá sem lesz hajlandó felvenni, pedig nem is látszana. A kisgyerekek sokkal komformisabbak, mint a szüleik!
Ha a nemi identitás, nemi szerep zavart szenved
A pszichoszexuális fejlődés egy komplex folyamat, így több helyen sérülhet. Teljes bizonyossággal egyelőre nem tudjuk, milyen tényezők hatására alakulnak ki a nemi identitás-, nemi szerep zavarok. Ami a legkönnyebben észrevehető, az a korai nemi viselkedés. "Majd kinövi a gyerek"- gondolják sokan. Egyre több azonban arra is a bizonyíték, hogy a felnőtt szexuális magatartás zavarban szenvedők beszámolnak, hogy már gyerekkorukban kerülték vagy egyenesen irtóztak az azonos neműekre jellemző viselkedés mintáktól. Ez legtöbbször a játék vagy ruhaválasztásban jelentkezhet. Tehát jelentős a nemhez igazodó korai magatartásmód. Ez viszont egy következő kérdést veti fel: melyek a tipikus fiús és lányos viselkedések? Nagyon nehéz megmondani, mi is nevezhető már kórosnak? Az még színezi a képet, hogy egy kisfiú vagy kislány külsőleg teljesen tipikus és normális lehet, miközben magában elégedetlen lehet viselkedésével, mert ellenkezik a saját identitásérzésével. E mögött nem ritka, hogy a szülők másnemű gyereket akartak, és e szerint kezelték a gyereküket, aki tudattalanul is meg akart felelni.
Ha a nemi identitás, nemi szerep zavart szenved
A pszichoszexuális fejlődés egy komplex folyamat, így több helyen sérülhet. Teljes bizonyossággal egyelőre nem tudjuk, milyen tényezők hatására alakulnak ki a nemi identitás, nemi szerep zavarok. Ami a legkönnyebben észrevehető, az a korai nemi viselkedés. "Majd kinövi a gyerek"- gondolják sokan. Egyre több azonban arra is a bizonyíték, hogy a felnőtt szexuális magatartás zavarban szenvedők beszámolnak, hogy már gyerekkorukban kerülték vagy egyenesen irtóztak az azonos neműekre jellemző viselkedés mintáktól. Ez legtöbbször a játék vagy ruhaválasztásban jelentkezhet. Tehát jelentős a nemhez igazodó korai magatartásmód. Ez viszont egy következő kérdést veti fel: melyek a tipikus fiús és lányos viselkedések? Nagyon nehéz megmondani, mi is nevezhető már kórosnak? Az még színezi a képet, hogy egy kisfiú vagy kislány külsőleg teljesen tipikus és normális lehet, miközben magában elégedetlen lehet viselkedésével, mert ellenkezik a saját identitásérzésével. E mögött nem ritka, hogy a szülők másnemű gyereket akartak, és e szerint kezelték a gyereküket, aki tudattalanul is meg akart felelni.
Homoszexuális-e a transzvesztita?
A transzvesztitizmust a homoszexualitás egy speciális, sajátos módjának is lehet nevezni. Az ebben szenvedő egyének a másik nem ruháját veszik magukra, próbálnak hasonlítani a másik nemhez, és csak abban hasonlítanak a melegekhez, hogy férfiként férfivel létesítenek szexuális kapcsolatot. Azonban ez csak időszakosan van így, az ilyen emberek általában élik a biológiai nemüknek megfelelő életet. Partnert viszont beöltözve mennek szerezni. Ebben hasonlítanak csak a melegekhez, hogy ha sor kerül a nemi érintkezésre, az a saját nemével fog történni. A transzvesztiták belső kényszerként élik át sajátos magatartásukat, ami nagy kielégülést hoz számukra. Attól is különbözik a transzvesztitizmus a homoszexualitástól, hogy speciális ingerek kellenek a kielégüléshez, és az ilyen jellegű szexualitás autoerotikus jellegű, és nem partnerorientált, a partner inkább csak tárgy, csak eszköz. Sokszor valamilyen egyéb tárgy szükséges a kielégüléshez, ezért fétisizmus jelleggel is társul. Maga a női ruha használata is az. Ebben is különbözik a melegek szexuális indíttatásától.
És akkor mi a transzszexualizmus?
Azokat az egyéneket nevezzük transzszexuálisoknak, akikben erős, és a gyermekkortól fejlődő, csaknem megingathatatlan meggyőződés él, hogy ők az ellentétes nem tagjai, és csak valamilyen biológiai véletlen miatt rendelkeznek másfajta nemi apparátussal. Ezekben az emberekben valóságos elméletrendszer él arról, hogy a természet tévesen látta el őket nemi szervekkel. Arra hivatkoznak, hogy gyermekkoruktól fogva a másik nem nemi szerepének megfelelő volt a viselkedésük. Ez a rendellenesség is a férfiaknál gyakoribb. A transzszexuális férfiak gyermekkorukban lányosan viselkedtek, lányokra jellemző dolgok érdekelték. Lányokkal barátkoztak. Elmondásuk szerint serdülő korukban nemi vágyaik fiúk felé irányultak. A transzszexuálisok nagyon különböznek a transzvesztitáktól! Ezek az emberek valóban a másik nem tagjai akarnak lenni. Sokszor képesek a nehézkes, fájdalmas és költséges átoperálást is vállalni. Eltérnek a homoszexuálisoktól is, bár biológiai nemükkel megegyező partnerekre vágynak, de ez nekik természetes szükségletük, hisz azt tartanák homoszexuális érintkezésnek, ha a saját nemük helyett a másik nemmel létesítenének kapcsolatot. Ez a pszichoszexuális identitás súlyos zavara, amelyben mintha megfordulna a nemi szerep eltanulásához szükséges azonosulási folyamat rendje. S míg a homoszexuálisok a különleges, eltérő szexuális viselkedésük mellett szinte teljesen be tudnak illeszkedni a társadalomba, a szexuális identitás zavarai az egész életvezetést áthatják, meghatározzák. A transzszexuális emberek rendkívül boldogtalanok, szomorúak.
Ez is érdekelhet
Megváltoztathatók-e ezek a jelenségek, viselkedésmódok?
A tapasztalatok azt mutatják, hogy hosszas pszichiátriai, pszichoterápiás kezelés sem tudott általában változtatni a transzszexuálisok identitásérzésén. Ennek fő oka abban van, hogy nincs igazi motivációjuk, a lelkük mélyén nem akarnak változni. Ebben hasonlítanak a melegekhez, akik szintén nem tudnak lemondani a szexuális vonzódásukról, mivel az sokkal mélyebbről ered. Ezek a jelenségek nem egyszerűen rossz szokások, amikről csak le kell mondaniuk, és minden a helyére kerül. Nem, ezek a jelenségek multifaktoriálisak, többdimenziós tényezők hatására alakulnak ki, amiben szomatikus hajlam és pszichológiai hatások egyaránt szerepet játszanak.
Legjobban: