Köztudott, hogy a férfiak nagyobb valószínűséggel jutnak el a csúcsra szexuális együttlét közben, mint a nők. Ez mind az alkalmi viszonyok, mind a hosszú távú kapcsolatok esetében igaz. De mi lehet ennek az oka? - tette fel a kérdést a Psychology Today oldalán megjelent cikkében David Ludden, a Georgia Gwinnett College pszichológia professzora.
Ludden azt írja, mivel az orgazmus a férfiaknál az ejakulációval függ össze, a kutatók sokáig azt gondolták, a lényeges kérdés valójában az, hogy a nőknek miért van egyáltalán orgazmusuk. Ma már azonban elég jól ismerjük a női reproduktív rendszer felépítését ahhoz, hogy megválaszoljuk ezt a kérdést. Az ok az, hogy a férfiak pénisze és a nők csiklója nagyon hasonlóak egymáshoz. Mindkettőben rengeteg idegvégződés található, amelyeknek a megfelelő módon történő ingerlése orgazmushoz vezethet.
Biológiai ok a háttérben?
De mi a helyzet az anatómiai különbségekkel? Magyarázul szolgálhatnak-e arra, hogy a férfiak nagyobb eséllyel jutnak el a csúcsig, mint a nők? Ludden professzor itt a Michigani Egyetem két pszichológusának, Verena Kleinnek és Terri Conley-nak a friss tanulmányára hivatkozik, amely a Social Psychological and Personality Science című folyóiratban jelent meg, és amelyben a szakemberek kifejtik, hogy szerintük nem biológiai ok van a háttérben.
Mint azt a pszichológusok a tanulmányban leszögezik, semmi sem utal arra, hogy a csikló ingerlése kevesebb eséllyel vezetne orgazmushoz, mint a péniszé, hiszen mindkettőben ugyanolyan koncentrációban vannak jelen a már említett idegvégződések. Továbbá a nők rövid idő alatt képesek többszörös orgazmusra is. Ezzel szemben, idézi Ludden a két pszichológust, a férfiaknál korlátozott az egy adott időn belül elérhető orgazmusok száma. Egyelőre még ismeretlen okokból kifolyólag ugyanis a férfiak minden egyes ejakuláció után úgynevezett refrakter periódust élnek át, vagyis némi időnek kell eltelnie, amíg a péniszt újra izgalmi állapotba lehet hozni. Ezeket a tényeket figyelembe véve úgy tűnik, hogy nem a férfiaknak, hanem a nőknek kellene többször eljutni a csúcsra.
A társadalmi hozzáállás lehet a kulcs
Mivel kizárták a biológiai okokat, Klein és Conley azt vizsgálta, állhat-e a háttérben a szexhez való társadalmi hozzáállás, írja Ludden. A pszichológusok tanulmányukban megjegyezik: a nyugati társadalmakban a férfiakat arra tanítják, hogy úgy érezzék, több mindenhez van joguk, míg a nőket arra, hogy tisztelettudóbbak legyenek.
"Példaként Klein és Conley a nemek közötti bérszakadékot veszi figyelembe. Jól dokumentált tény, hogy a férfiak általában többet kapnak ugyanazért a munkáért, mint a nők, de ez Kleinék szerint nem csak a patriarchális elnyomással magyarázható. Kutatási tapasztalatok azt mutatják, hogy ha megkérdezik a férfiakat és a nőket, mit gondolnak, mennyit kellene fizetni nekik különböző típusú munkákért, a nőkhöz képest jóval több férfi gondolja úgy, hogy ők nagyobb honoráriumot érdemelnek. Más szóval, a nők nagy része meg van győződve róla, hogy a szakmai szférában nem érnek annyit, mint a férfiak" - magyarázza Ludden professzor.
Klein és Conley úgy véli, hasonló dinamika áll az orgazmuskülönbség hátterében is, mutat rá Ludden. Mivel köztudott, hogy a férfiaknak többször van orgazmusuk, lehet, hogy sok nő egész egyszerűen elfogadja ezt, tényként kezeli, és úgy gondolja, nem lehet rajta változtatni. Ennek eredményeképpen pedig kevesebb erőfeszítést tesznek azért, hogy elérjenek a csúcsra. Sőt, elképzelhető, hogy azt hiszik, csak a párjuk tudja megadni nekik ezt az örömöt, ők maguknak nem. Ami pedig a férfiakat illeti: úgy érzik, joguk van ahhoz, hogy szex közben orgazmust éljenek át. Sőt, gyakran egészen kétségbeesettekké válnak, ha nem sikerül elérniük a csúcspontot, kudarcnak tekintve az eseményt.
Árulkodó eredmények
Annak a hipotézisnek a tesztelésére, hogy a nemek közötti orgazmuskülönbség a társadalmi normákból fakad, Klein és Conley egy sor vizsgálatot végzett, amelyek során az emberek férfi és női orgazmushoz való hozzáállását vizsgálták, hangsúlyozza Ludden professzor. Az egyik vizsgálatban például arra kérték a résztvevőket, hogy képzeljenek el olyan, nő és egy férfi között történő szexuális együttlétet, amelyben csak az egyik fél tudott eljutni a csúcsra, és döntsék el, ki legyen a "szerencsés". Bár a kísérletbe bevont alanyok között nagyjából ugyanannyi férfi és nő volt, közel kétharmaduk szerint a férfi élte át az orgazmust.
Egy másik vizsgálatban a résztvevők egy olyan forgatókönyvet olvastak, amelyben egy "Jasmine" vagy egy "Michael" nevű szereplő súlyos depresszióban és szorongásban szenvedett. Az orvosuk erős antidepresszánst írt fel nekik, amelynek viszont az egyik mellékhatása az volt, hogy elvesztették az orgazmusra való képességüket. A résztvevők nagyobb valószínűséggel tanácsolták Jasmine-nek a gyógyszer szedését, mint Michaelnek.
Egy utólagos vizsgálatban Klein és Conley pedig arról kérdezte a résztvevőket, miért gondolják, hogy a férfiaknak több joguk van az orgazmushoz, mint a nőknek, ismerteti Ludden. Sokan úgy vélték, hogy ez társadalmi okokból van így, például azért, mert a férfiak irányítanak szex közben. Mások szerint viszont pusztán anatómiai magyarázata van a dolognak.
Hosszú az út a szexpozitív hozzáállásig
Ludden professzor azt írja, míg a magyarázatok első csoportja a társadalmi normák és a fennálló állapot elfogadását tükrözi, a második csoport az emberi szexualitással kapcsolatos általános ismerethiányra utal. Ahogy az viszont korábban már szóba került, nincs okunk azt hinni, hogy a női test anatómiája korlátozza az orgazmusra való képességet, épp ellenkezőleg: azt sugallja, hogy a nők többször jutnak el a csúcsra, mint a férfiak.
"Klein és Conley meggyőző bizonyítékokkal támasztják alá, hogy az orgazmuskülönbség nagyrészt annak a társadalmi hozzáállásnak tudható be, mely szerint a férfiaknak több mindenhez van joguk. Azonban nem csak arról van szó, hogy a férfiak gyakran önző módon viselkednek, és pusztán a saját szexuális kielégülésükkel törődnek. Fontos megemlíteni, hogy sok nő is úgy gondolja, a férfiaknak joguk van az orgazmushoz, de nekik maguknak nem" - nyomatékosítja Ludden professzor.
Ludden azzal zárja cikkét, hogy bár mára egyértelművé vált, hogy felnőttkorban a kielégítő szexuális élet mind a fizikai, mind pedig a mentális egészség fenntartásában fontos szerepet játszik, sajnos még mindig sokan bedőlnek a szexualitással kapcsolatos tévhiteknek. Az 1960-as évek "szexuális forradalma" arra késztette az embereket, hogy újragondolják a szexhez való hozzáállásukat, de, mint azt a fentebb ismertetett tanulmány eredményei is példázzák, hosszú utat kell még megtennünk addig, mire valóban a szexpozitív hozzáállás lesz domináns a társadalomban.