A szülész-nőgyógyász orvoshoz gyakran fordulnak betegek olyan panaszokkal, amelyeknek testi okai egyértelműen megállapíthatók, azonban kialakulásukban az érzelmi életnek - és ezen belül a szexuális élet zavarainak - szerepe van, illetve a nőgyógyászati megbetegedés következtében a szexuális élet zavart szenved. Ebbe a betegségcsoportba tartozó kórképek közül talán legjelentősebbek az ún. fájdalom szindrómák, illetve az orgazmus zavarai.
A gát és a hüvely izmainak görcsös állapota, a vaginizmus, a hüvelybemenet funkcionális szűkülete lehetetlenné teszi a beteg által is kívánt együttlétet. A vaginizmusban szenvedő nő klitorális szinten orgazmus elérésére is képes lehet, azonban a közösülés kísérlete azonnal, sőt annak elképzelése, felidézése is előhívja a tüneteket. A vaginizmus hátterében leggyakrabban előforduló pszichés tényezők az esetleges szexuális trauma gyermek- vagy serdülőkorban, a nemi szerv sérülése, vagy fájdalmas vizsgálat (pl. katéterezés, beöntés stb.) gyermekkorban, a nemi aktust vagy a férfiak szexuális viselkedését durvának, agresszívnek feltüntető nevelés, a fogamzás kívánása közösülés nélkül, vagy a szüzesség elvesztésétől és a fogamzástól való beteges félelem, illetve a nemi érintkezéstől való beteges idegenkedés lehetnek.
A pszichés tényezők feltárásától és rendezésétől, sok esetben tehát pszichoterápiától várható a tünet megszűnése.
A diszpareunia (fájdalmas közösülés) diagnózisát akkor használjuk, amikor a közösülés fájdalmas. A pareunos szó jelentése: együtt feküdni, együtt aludni. A fájdalmas közösülés testi (anatómiai) okai lehetnek: a hüvely szűkülete, hüvelygyulladás, gátrepedés vagy gátvarrás utáni hegesedések, kismedencei ciszta, a változás korában ösztrogén hiánya következtében kialakuló hüvelyfal-sorvadás, nedvesedés-csökkenés.
A fájdalmas közösülés azonban lehet pszichoszomatikus megbetegedés is, ilyen esetekben lelki okok húzódnak meg a háttérben: az előjáték mellőzése, partnerkapcsolati konfliktus (nem szexuális szinten), nem kellő hőfokú érzelmi kapcsolat a nő részéről, félelem a közösülés során az énfeladástól, énvesztéstől, bűntudat a szexuális élet miatt, illetve a terhességtől való félelem.
Gyakori panasz az állandó és gyakorta semmilyen gyógyszeres vagy egyéb kezelésre nem reagáló alhasi fájdalom. A pszichiátria a rejtett depressziós formák közé sorolja ezt a az állapotot, amikor a tünet elsődlegesen nem a hangulati élet nyomottságában, az aktivitás- és teljesítménycsökkenésben, hanem szervre vagy szervrendszerre lokalizált fájdalomban nyilvánul meg.
A beteg a hangulati, aktivitásbeli és teljesítménybeli hanyatlásáért a fájdalmat, mint elsődleges tünetet jelöli meg. A fájdalomnak azonban anatómiai okai nincsenek vagy a tünethez képest szegényesek. A tünetegyüttes általában szerteágazó: fájdalmas menstruáció, menzesz előtti feszültség, fokozott hüvelyi váladékozás, deréktáji és kismedencei fájdalmak, szexuális késztetés csökkenése vagy a fájdalom erősödése a szexuális aktust követően előfordulhat.
A gazdag panaszanyagot gyakran egészítik ki egyéb tünetek: fejfájás, fáradékonyság, ingerlékenység, hangulati labilitás stb. A gazdag tünetegyüttes a depresszió speciális formája. Javulás elsősorban depresszió elleni gyógyszeres kezeléstől várható.
A szexuális élet zavarai közül kiemelkedő fontosságúak a beteljesülés - az orgazmus - zavarai. Az orgazmus hiányában szenvedő vagy orgazmust csak nagyon ritkán átélő nők anatómiailag egészségesek, a szexuális vágy, a szexuális izgalom valamilyen fokát átélik. Gyakran álomban vagy önkielégítésben, sőt nem egy esetben petting hatására orgazmust érnek el. Panaszuk elsősorban a közösülési helyzetre vonatkozik. Az átmeneti orgazmusképtelenség leggyakoribb okai lehetnek: a házasságon kívüli nemi kapcsolat (bűntudat), a rendszeresen zavaró külső körülmények (gyermek, szülő, szálloda stb.), fogamzásgátlás hiánya (félelem a nem kívánt terhességtől), tartós fizikai, szellemi és érzelmi megterhelés, illetve súrlódás a partnerkapcsolatban. Testi okok lehetnek bizonyos hormonális megbetegedések, agydaganatok, bizonyos pszichiátriai, illetve neurológiai betegségek, egyes gyógyszerek mellékhatása, illetve tartós drog- és alkoholfogyasztás késői hatása.
Még napjainkban is gyakran tesznek különbséget hüvelyi, illetve csikló eredetű orgazmus között, ez utóbbit mintegy "alacsonyabb rendűként" beállítva. Ez a megkülönböztetés számos szorongás, elégedetlenség és bűntudat forrása lehet.
Kétségtelen tény, hogy az egyén "szexuális evolúciója" során először többnyire a klitorális orgazmussal ismerkedik meg (önkielégítés, petting révén), és bizonyos esetekben ennek rögzülése a későbbiekben, a közösülések során is megfigyelhető. Ez a jelenség nem tekintendő kórosnak. Problémát két esetben okozhat csak: ha a partner a nemi együttlétek során nem tesz semmit a klitorális orgazmus elősegítése céljából, illetve ha az illető nőnek emiatt bármiféle szorongása vagy bűntudata támad. Lényeges megemlíteni, hogy kellő odafigyeléssel, és megfelelő, jól együttműködő partner segítségével a rögzült csikló szintű orgazmus-készség hüvelyi készséggé fejleszthető. VIII.évf./5.szám