Európa északi régióiban és azon túl újabb és újabb nyilvános és privát szaunák nyílnak, de a meglévő szaunákat is elárasztják a látogatók - írja cikkében a BBC. A szaunázás eredetéről úgy gondolják, hogy 10 ezer évre nyúlik vissza. Első megjelenése a gödörszauna volt, amely szó szerint egy földbe ásott gödör, alján egy halom kővel, amelyet tábortűz mellett melegítettek fel.
"Miután a kövek felmelegedtek, a gödröt beborították náddal vagy tőzeggel, majd vizet öntöttek a kövekre, hogy gőzt hozzanak létre" - magyarázza Dalva Lamminmäki, a Kelet-Finnországi Egyetem szaunakultúra-kutatója. A korai izzasztóházak, amelyek a bronzkorból származnak, az Egyesült Királyságban és Írországban is fellelhetők. A szaunák és izzasztóházak szintén elterjedtek voltak az ősi iszlám világban, valamint Mexikó és Észak-Amerika őshonos kultúráiban is. Az izzasztóházban szertartásokat és rituálékat tartottak. Japánban a természetes barlangokat izzasztófürdőként használták, amelyek fürdőházakká fejlődtek a templomok és a kolostorok mellett.
Manapság sokan úgy kezelik a szaunát, mint az egészségmegőrzés legújabb felfedezését a jóga, a masszázs és az arckezelés mellett – a rohanó 21. századi életmód tökéletes ellenszereként.
"Az elmúlt évszázadokban azonban szerepük messze túlmutatott a jólét érzésének és a kikapcsolódás helyszínének megteremtésén. A fürdőhely mellett főzésre, len és rozs szárítására, szappankészítésre, betegek gondozására, temetés előtti halottmosásra és szülésre is használták őket"- magyarázza Lamminmäki. A szauna spirituális aspektusa fontos volt. Hagyományosan az ősi finnek, akárcsak az indiánok, imádták a négy elemet (levegő, víz, tűz, föld) átélni a szaunában.
"A szauna Finnországban fontos része volt a népi gyógyításnak" – mondja Lamminmäki – "Steril, meleg és privát volt, és az emberek azt hitték, hogy ősök és istenségek erejével töltött. A szauna nem pusztán egy épület volt, hanem spirituális hely e világ és egy másik világ között." 1890-ben azonban Finnországban a népi gyógyítást illegálisnak nyilvánították, és a spirituális vagy természetfeletti szauna gyakorlata és az arról való beszélgetés tabuvá vált.
„Finnországban a szauna az egyik legfontosabb nemzeti szimbólum, pontosan azért, mert ez nagyon is mindennapi rituálé a finnek számára, több mint 3,3 millió szaunával az 5,5 milliós lakosú országban. A mindennapi rituálék azért is fontosak a nemzeti identitás szempontjából, mert idővel széles körben elfogadott megértést alakítanak ki a kultúráról és arról, hogy milyen egy ország polgárának lenni. Azt mondják, hogy a szauna alapot teremt annak megértéséhez, hogy mi a finnség” – mondja Lamminmäki
2020-ban a finn szaunakultúra felkerült az UNESCO világörökségi listájára. Az UNESCO leírja, hogy "a szaunakultúra a lakosság többsége életének szerves része, és a legtöbb ember csecsemőként éli át először a szaunázást". A szaunák és a hidegvízi úszás újonnan felfedezett népszerűsége a szaunaturizmust Finnország első számú vonzerejévé tette. A helsinki Löyly, amely 2016-ban nyílt meg, évente több mint 200 ezer látogatót vonz.
De Lamminmäki rámutat, hogy ez a szaunareneszánsz néha figyelmen kívül hagyja a szauna élményének egyik legfontosabb tulajdonságát. "A szauna az egyenlőség helye. Minden nemet és szexualitást szívesen látunk, mindenféle testet. A szauna szereti az egymellű testeket, az egylábú testeket, az öreged testeket. A szauna szereti a szegényeket, azokat, akiknek nincs munkájuk, a hétgyermekes embereket és azokat, akik szomorúak, mert gyermektelenek. A szauna az introvertáltak helye – nem baj, ha nem beszélsz –, magányos emberek társasága és az énidő helye."
Legjobban: