A jelentés nyomában
A görög "holos" szó teljességet jelent. Holisztikus az, ami a teljességet tartja szem előtt. A gyógyításban azt jelenti, hogy a gyógyító az embert egésznek tekinti, a test, az érzelmek és a szellem egységét feltételezi. Ezért nem csak a beteg szervet vagy szerveket, hanem az egész embert tekinti, egészségét is mindenre ügyelve szeretné helyreállítani. De miért kellene mindjárt a betegségekhez és az orvosláshoz kanyarodni? Mert valahogy csak akkor leszünk tudatában annak, hogy valami hiányzik a teljességből, amikor betegek leszünk, vagy gyötrő gondok jönnek. Az egészség pedig a test és lélek egyensúlyának fokmérője.
Honnan jön a holisztika?
Az indiai vallásos hagyományból és világnézetből eredő ájurvédikus orvoslás tekinthető az egyik első, jól dokumentált holisztikus személetű gyógyító tudománynak, ahol az ember elválaszthatatlan az őt körülvevő anyagi és szellemi világtól egyaránt. A taoista filozófiával összhangban lévő kínai orvoslásban ugyancsak hangsúlyos a testi-lelki harmóniára való törekvés.
Ma Európában, amikor pont a keleti kultúra hatására a felvilágosodás és materialista filozófiák virágkorát követően újra felfedeztük a lélek és a szellem létét és szükségességét, a holisztikus gondolkodást is a keleti filozófiákhoz kötjük, de jó tudni, hogy ez minden nép hagyományaiban, tudatában és gyakorlatában megtalálható. Ép testben, ép lélek - szoktuk mondani. Legfeljebb nem tudunk róla, hogy ez a szemlélet egységes rendszerré állt volna össze. Az ókori görögök is egységben tekintettek az emberre és a természetre, orvosaik a betegségekben a természetes harmónia megbomlását látták.
A keresztény szemlélet az embert szintén testi, lelki, szellemi lénynek tekinti, a testi egészség hiányának hátterében a szellemi harmónia, az istenkapcsolat megbomlását látja, a gyógyuláshoz pedig a lelkiismeret megtisztulását, az isteni-szellemi rend helyreállását keresi. A különbség annyi, hogy ezt elképzelhetetlennek tartja pusztán emberi erőből, isteni segítség nélkül, ahogy a bajba került fuldokló sem tudja kihúzni magát a vízből.
Tudományos bizonyítékok
Bár a betegségek pszichés hátterének jelentősége Hippokratész óta vitathatatlan az európai orvoslásban, a modern medicinában a pszichoszomatikus - "psyche" görögül lelket, "soma" testet jelent - jelenségek felfedezésében és a pszichoszomatika térhódításában nyilvánul meg, hogy végre újra megláttuk a testi-lelki folyamatok komplex voltának fontosságát. Bizonyítékok sora áll rendelkezésünkre, hogy a test lelki okokból is lehet beteg, és hogy közérzetünk erősen függ a lelkiállapottól.
A teljesség igényével...
Ha éberen, önmagunkhoz őszintén szemléljük testi és lelki állapotunkat, nem várjuk meg, míg a testből vagy a lélekből vészjelek érkeznek, megelőzhető a nagy egyensúlyvesztés. Egy hétköznapi fejfájásnál először is igyunk egy nagy pohár vizet, vegyünk néhány nagy lélegzetet, ha kell, nyissunk ablakot. Lehet, ennyi már helyre is hoz. Ha az alvás volt kevés, próbáljunk pihenni, mielőtt gyógyszert vennénk be. Aztán vizsgáljuk meg, van-e lelki háttere? Nem alibinek használjuk-e, vagy idegesség, megbocsátatlanság okozza, nem ártottak-e nekünk, vagy ártottunk mi másnak?
Végül a környezeti hatásokat sem hagyhatjuk ki, talán friss levegőre kellene mennünk, vagy egyszerűen csak sok volt aznap a történés, a zaj? Testi-lelki harmóniánk elérése, megőrzése a cél. Higgyük el, nem vagyunk eszköztelenek a problémamegoldáshoz, mert testünkhöz, lelkünkhöz és szellemünkhöz kaptunk tartalékot és muníciót a megoldásokhoz, a természeti forrásokról nem is beszélve...